A Csorgókő Székelyvarság csobogó csodája

Egymás fölé magasodó két sor fényes orgonasíp

A vízcseppek sziklákat is kivájják az ősi bölcsesség szerint. A Nagykút patak kövein még lesz mit dolgoznia a lezúduló fényes gyöngysoroknak, a párkányok éleit éppen csak megkoptatták. A hangszerek királynőjéhez hasonlítottam a látványt, a “zene” azonban inkább egy csendes nyári záport idéz. Székelyföld eme látványossága a Görgényi havasok erdejében zarándokhelye a természeti szépségek kedvelőinek.

A zetelaki víztározó bal oldalán kitűnő út vezet Székelyudvarhely felől a fennsíkra, ahol a Nagy Küküllőt tápláló számos patak ered. Melyiknél kell keresni a Csorgókőt? Legcélszerűbb a falu szélén lassítani útbaigazításért. Szinte kínálja magát a kanyarban egy faház, amely boltnak tűnik. A boltos, rövidre vágott frizurát viselő mosolygós asszony nem először találkozhat bizonytalanul nézegető idegennel, kérdés nélkül vezet az épületre kifüggesztett térképhez. Akár turisztikai információs iroda is lehetne, benne egy szolgálatkész tájékoztató hölggyel. Kitűzője nincs, de ott a bolt oldalán a neve: Júlia. Egy perc sem telik el, és már tudok mindent, eltévedni nem fogok. Eltelik egy negyedóra, de még mindig nem indultam utamra. Először is, mi az Böcsködő? Nagyon fúrja az oldalam.

– Bőcsködő lett volna, de elírta aki kifaragta – Magyarázza mosolyogva Júlia asszony. – Tudja, itt van a lányomék panziója a bolt mögött nem messze. Mielőtt a vendégei,  vadászok útra kelnek, itt megállnak egy jó kávéra. Ide lekönyökölnek, én meg csak hallgatom őket, ahogy bőcsködnek, vagyishát bölcsködnek. A vadakról, a vadászatról, az erdőről, a hegyekről… Aztán ha megitták a kávéjukat útra kelnek. Ha jó pisztrángot akar enni, akkor feltétlenül nézzen be a lányom vendéglőjébe, a Csorgókő panzióba. A fiam pisztrángfarmjáról hozzák a halat, ott hajtott el mellette.

Számos jó tanácsot hallottam még egyetlen vevőként, és még hallhattam volna többet is, de eszembe jutott, miért is jöttem.

A főútból kiágazó erdei út eléggé döcögős, meredek, de a bizonytalan elágazásoknál tényleg táblák várnak, és hamarosan célhoz érek. Egy kis faház, egy tűzhely piknikezők sütögetéséhez, és egy utolsó faragott zsindely: Vízesés 80 méter. Az út szalagja folytatódik az emelkedőn. Mivel nem látok sehol egy lelket sem, tovább hajtok. Annyi mindent hallottam a medvékről… Hóágyúk, sífelvonók és egy nagyon elegáns vendéglő az út végén. Megkérdezem az ott dolgozgató embereket, van e okom félelemre Székelyföld csúcsragadozóját illetően. Inkább estefelé, hangzik a bíztatónak nem mondható válasz.

Visszaindulok. Itt-ott megnyílik a fanyőszálak mögött a hatalmas fennsík. Tegnap még lentebb voltam a virágzó vadnárciszok tengerében, Oroszhegy mellett. A fennsíknak ez a része valamikor ahhoz a községhez tartozott. A Csorgókőnek is otthont adó település, Székelyvarság nem is falu a szó megszokott értelmében. Elszórt tanyák, és egy kisebb központ alkotja. A helyi bölcsességek közül kiemelendő, hogy terjedelmében megegyezik a mostani fővároséval, Bukaresttel. Mi több, a Csorgókő forrásától feljebb, Tálasbércén Parlament is található. Nincs akkora mint az, amit Ceausescu építtetett, még a Júlia boltjánál is kisebb, de ki van rá írva, Parlament. Mint a Böcsködő. Boltocska az is, nagyszerű csíki sörrel várják a turistákat. 

Maradva a vízesés meglátogatásánál, összeszedem a bátorságom, és a fotóállványt a jobb kezemben tartva, mégiscsak megteszem az utolsó métereket. Van annak egy különös varázsa, hogy egyedül vagyok. Akkurátusan felkeresem minden szögletét a tisztásnak. A nap magasan jár, mindenre van időm. A csörgedező patakocska kellős közepén találom meg helyét a videófelvételnek, fotókat akár a csorgó tövéből is lőhetek. Egy kis ijesztés is kijut. Nem hallom a lépteket a víz zajától, egyszer csak feltűnik mellettem egy alak. Szikár parasztember fekete ruhában fehér ingben. Idegen rajta mindkettő. 

– Temetésről jövök – mondja, látva mennyire megütközve nézem. – Itt voltunk Varságban – teszi hozzá. Megigazítja a kalapját, merev tartással nézi a vízesést – Ha már ilyen messzire eljöttem, gondoltam, megnézem ezt is.

– Honnan való – kérdezem. A beszéde itteni, állapítottam meg már ennyiből is.

– Parajdról – mondja. Mi a messzi, mi a messzi, kérdezgetem magamban. Parajd még talán ötven kilométerre sincs.

– Isten áldja – fordul sarkon, vigyázva lépked el a rengeteg föld felett tekergő gyökér között. 

Megiszok egy két marékkal a lecsorgó patakvizet. Még akkor is hűs, amikor a szakállamból kicsorog. 

A Csorgókő után Júlia asszony útmutatása alapján megtalálom a Csorgókő Panziót. A vendéglő még nem nagyon tért magához a járvány okozta állapotokból. Egy hosszú asztalnál – ruházatukból ítélve – vadászok beszélgetnek estebédjük fölött. A vadakról, a vadászatról, az erdőről, a hegyekről… Mit is mond az ilyen diskurzusra Júlia asszony? Amit a pisztrángról mondott, az szóról szóra igaznak bizonyult, Amit pedig előtte kanalaztam, a szarvasragu leves, az ugyancsak mesélt. A vadakról, a vadászatról, az erdőről, a hegyekről…

 

Szerző: 2021. 06. 08.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése