Fejkendőhímzés Csíkmadarason

Jól kerestek a kendővarrással. Minden utcában sok kispad volt, ide ültek ki hímezni

Két héttel ezelőtt, jött egy ötletem, látogassam meg Ádám Péter bácsit, feleségét Róza nénit. A nyáron jártam náluk. Egy évtizeddel előttem vannak.Örülnek, ha meglátogatom őket. Tíz évvel ezelőtt kaptam Róza nénitől egy szőttes szoknyát, vele egy szép hímzett mellényt és kötényt. Egyedi darabok, ott vannak a falon.

Mondhatom, hogy nagyon örültünk egymásnak.Szellemileg fiatalosak, érdekli őket minden. Mondta Róza néni, hogy szeretne eljönni, megnézni. Rám kérdezett: Milyen fejkendőket gyűjtöttem? Mondtam, hogy régi, üzleti, használt “szőrkendőket”, vagyis szövet kendőket. Péter bácsi is beleszólt, nincs madarasi hímzett kendőm? Hát bizony nincs. Nahát! Kapsz most ajándékba, három vadonatújat. Édesanyám hímeztette – mondta Róza néni.

Nahát, hogy ez nekem nem jutott eszembe! Nagyon örültem, megköszöntem. Ez is egyedi madarasi jellegzetesség. Lefényképeztem. 

A madarasi fejkendő hímzés az ötvenes évek végén kezdődött. Voltak talpraesett ügyes asszonyok, akik belekezdtek: Miklós Gergelyné Róza, Bálint Józsefné Mariska, Bíró Áronné Erzsike, Hajdu Péter Gergelyné Jolánka. Jött az ötlet. Kézzel is lehet hasonlókat hímezni, mint az üzleti. Vékony gyapjúszövetre, selyemszállal hímeztek. Mindenik asszonynak kialakult a munkaközössége, amolyan kis manufaktúrák. Az ország különböző nagyvárosaiban vásárolták meg a szövetet, a selyemfonalat. Mindenik asszonynak voltak, hímzőasszonyai, beszegő asszonyok, mosóasszonyok, vasaló asszonyok. Szalagmunka, mint a gyárban. 

Az értékesítés történhetett közvetítők által, vagy saját maguk mentek el a piacokra. Az egész falunak pénzkereset volt, mert nem csak az asszonyok hímeztek, hanem a családokból majdnem mindenki. A kislányok a motringos, vékony, selyemszálakból álló fonalat felvágták a kendő mérete szerint. Szétszedték, befűzték a sok tűbe, beszúrták a tűpárnába. Hát sok kellett, egy kendőhöz, százharminc szál is. Amikor hímezni kezdett az anyuka, nagymama, a tűpárnában volt a befűzött fonál. A férjek is be tudtak segíteni. 

Jól kerestek a kendővarrással. Minden utcában sok kispad volt, ide ültek ki hímezni. Beszélgettek, megvitatták a falu dolgait, az előttük az utcában elhaladó személyek is témába kerülhettek. A hímzés a bolti kendők mintája alapján, szálbehúzással történt. Nagyon figyelmes, pontos munkát igényelt a minta lerajzolása, nem kenődhetett el a rajz, találnia kellett a szövési szállal, a találkozási pontok mind a négy sarokban egyformák voltak.

Aztán kezdett kimaradni a fejkendő viselése, megváltozott minden, és lassan, lassan kihaltak a munkáltató asszonyok. Kimaradt a madarasi fejkendők hímzése.

Hát nem okkal történik minden? Miért is jutott eszembe meglátogatni Róza nénit? Miért jutott nekik eszükbe engem segíteni? Én pedig azonnal elhatároztam, hogy le is írom. Ez is Csíkmadaras értékei közé tartozik. Ezzel kezdtem a 2020-as esztendő reggelét.

B.U.É.K. mindenkinek, aki elolvasta.

Szerző: 2020. 01. 01.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló