Péter éjszakája

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

hejce_puskas_peter_az_ejszaka_utan.jpg

Péter a még mindig fagytól piros arcával és a két kis süldővel

Hejce. Különösen cseng az emberek fülében ennek a településnek a neve. A Borsó hegy túlsó oldalán élő felvidéki magyarok, ha emlegetik Hejcét, vagy a Borsó hegyet, leveszik kalapjukat és megállnak egy pillanatra. A katonai repülőgép katasztrófájában elhunyt fiatalemberek emlékhelye, zarándokhely a Kassa környékén élő embereknek. Február első hétvégéjén láttám, amint csöndben halkan beszélgetve sorjáztak a feketébe öltözött hozzátartozók. Már nem kérdezték, merre kell menni. Rég óta nem kérdezik. Tudják az utat, sajnos.

De Hejce mást is jelent, történetesen sikeres vadászatot, hiszen vadban gazdag a vidék, s a vadászok szívesen is érkeznek ide cserkelő-, vagy les-vadászatra. Kiss B. Zoltán vadászbarátunk meghívása nyomán autózunk Puskás Péter fiatal vadásztársammal Zemplénnek erre a kies vidékére.

Más vadászcimborákkal együtt – ők már a vadászházban voltak érkezésünkkor –, úgy döntöttünk egész éjszaka kinn maradunk. Fegyver, lőszer, távcső legyen csak valamennyi vadásznál, szólt a verdikt. Cserkeléssel megközelítitek a szórókat, a meleg ruhákat, majd megkapja mindenki. Valamennyien abban reménykedtünk, hogy a napsütötte hegyoldalakon talán mufloncsapatba botlunk, vagy vaddisznó kondát terel elénk Szent Hubertus. Nem így történt, de előttünk volt még az egész éjszaka… Elmondás szerint a leglátogatottabb szóróra kerültem és egy fedett, zárttá tehető lesre. Péter tőlem lentebb, egy les-kosárban foglalt helyet.

Egyre hűvösebb lett az este, de mit számított ez a huszonéves fiatalembernek, amikor az esti szürkületben egy kondából a legkisebbnek látott süldőt egyetlen lövéssel a szórón marasztalta. Nem hogy fázott, még melege is lett a fiatal vadásznak, mire lehúzta a hegyről a süldőt. Újra kezdett fázni, de mintha ág roppant volna… Péter minden idegszála pattanásig feszült és igyekezett újait bemelegíteni, mert zsigereiben érezte, az újabb konda is a szóróra igyekszik.

Nem sokáig tartott a feszült várakozás. Ezek még többen voltak – így mesélte Péter reggel nyolc óra után – mint az előbbiek. Ezt a csapatot egy hatalmas koca vezette, de a szép holdvilágos estén a vaddisznók közötti nagyságbeli különbségeket még távcső nélkül is érzékelni lehetett. Itt is a legkisebbnek tűnő süldő bánta, hogy Pétert osztotta Zoli a les-kasba. A kis kancsi is a másik mellé került. Gyönyörűen mutattak a nyitott, melle magasságig érő fahasábokból épített alkotmány előtt. Péterben a látvány tartotta a lelket, mert már minden porcikájában reszketett.

Az óra mutatója még nem fejezte be 24-ik órája tartó sétáját, amikor a harmadik konda érkezett az erdő felől. Fiatal vadászunk megfogalmazta magában nem „vaddisznóhegyet” akar ő maga előtt látni, de azért a vadászszenvedélye nem hagyta cserben. Elővette vaddisznó hívóját és halkan, mozdulatlan testtartásban megszólaltatta. Azt hitte, káprázik a szeme, egy termetes koca elindult a les kosár felé. Különösen akkor gyorsította fel lépteit, amikor a malac hanggal próbálkozott.

Ez nem akar megállni, mi lesz, ha csavaros ész járásával – mármint a disznó – felismeri, hogy rászedték és dühös lesz. Péter és a koca egy magasságban voltak, azaz mindketten a földön. De, csak nem stimmelt valami a vadnak, mert megállt, orrával nagyot szippantott a levegőbe és horkantására a teljes kondát elnyelte a rengeteg. Most sem fázott, sőt úgy érezte, izzadságcseppek gördülnek lefelé testén, amit egyre hidegebbnek érzett, hiszen közel mínusz tíz fokra hűlt le a levegő. Két süldő ide, vagy oda már bánta, hogy a teljes éjszakát a vadászatra szentelte. Ezt a hideget nem lehet, még hálózsákban sem kibírni.

Csak derengene már.

Így érkezett el a hajnal, amikor öt óra körül már a negyedik konda tisztelte meg a fiatal vadászt. Péter csak azért örült érkezésüknek, mert elterelték a figyelmét a fogvacogtató hidegről. Lőni, ugyan eszébe sem jutott, de boldog volt, hogy Diána közel harminc vaddisznót terelt elé ezen a dermesztő hideg éjszakán.

Reggel, legnagyobb ámulatunkra, a két süldőt megtaláltuk, de Péternek se híre, se hamva. Bizony kénytelen volt sétálva védekezni a megfagyás ellen, ami sikeresnek is bizonyult. A történteket, ha fogvacogva is, de boldogan mesélte el, s ekkor már nem bánta, hogy ezt az éjszakát a vadászatnak szánta.

A csontig hatoló hideget e sorok írója is érezte, annyi különbséggel, hogy a lőrés ablakát be tudta zárni, s így már is elviselhetőbb volt ez a hejcei éjszaka.

Természetesen Péternek minden vadász gratulált a precíz lövésekhez és a nem akármilyen hidegtűrő képességéhez.

2011. február 15.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése