Péter éjszakája

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

Péter a még mindig fagytól piros arcával és a két kis süldővel

Hejce. Különösen cseng az emberek fülében ennek a településnek a neve. A Borsó hegy túlsó oldalán élő felvidéki magyarok, ha emlegetik Hejcét, vagy a Borsó hegyet, leveszik kalapjukat és megállnak egy pillanatra. A katonai repülőgép katasztrófájában elhunyt fiatalemberek emlékhelye, zarándokhely a Kassa környékén élő embereknek. Február első hétvégéjén láttám, amint csöndben halkan beszélgetve sorjáztak a feketébe öltözött hozzátartozók. Már nem kérdezték, merre kell menni. Rég óta nem kérdezik. Tudják az utat, sajnos.

De Hejce mást is jelent, történetesen sikeres vadászatot, hiszen vadban gazdag a vidék, s a vadászok szívesen is érkeznek ide cserkelő-, vagy les-vadászatra. Kiss B. Zoltán vadászbarátunk meghívása nyomán autózunk Puskás Péter fiatal vadásztársammal Zemplénnek erre a kies vidékére.

Más vadászcimborákkal együtt – ők már a vadászházban voltak érkezésünkkor –, úgy döntöttünk egész éjszaka kinn maradunk. Fegyver, lőszer, távcső legyen csak valamennyi vadásznál, szólt a verdikt. Cserkeléssel megközelítitek a szórókat, a meleg ruhákat, majd megkapja mindenki. Valamennyien abban reménykedtünk, hogy a napsütötte hegyoldalakon talán mufloncsapatba botlunk, vagy vaddisznó kondát terel elénk Szent Hubertus. Nem így történt, de előttünk volt még az egész éjszaka… Elmondás szerint a leglátogatottabb szóróra kerültem és egy fedett, zárttá tehető lesre. Péter tőlem lentebb, egy les-kosárban foglalt helyet.

Egyre hűvösebb lett az este, de mit számított ez a huszonéves fiatalembernek, amikor az esti szürkületben egy kondából a legkisebbnek látott süldőt egyetlen lövéssel a szórón marasztalta. Nem hogy fázott, még melege is lett a fiatal vadásznak, mire lehúzta a hegyről a süldőt. Újra kezdett fázni, de mintha ág roppant volna… Péter minden idegszála pattanásig feszült és igyekezett újait bemelegíteni, mert zsigereiben érezte, az újabb konda is a szóróra igyekszik.

Nem sokáig tartott a feszült várakozás. Ezek még többen voltak – így mesélte Péter reggel nyolc óra után – mint az előbbiek. Ezt a csapatot egy hatalmas koca vezette, de a szép holdvilágos estén a vaddisznók közötti nagyságbeli különbségeket még távcső nélkül is érzékelni lehetett. Itt is a legkisebbnek tűnő süldő bánta, hogy Pétert osztotta Zoli a les-kasba. A kis kancsi is a másik mellé került. Gyönyörűen mutattak a nyitott, melle magasságig érő fahasábokból épített alkotmány előtt. Péterben a látvány tartotta a lelket, mert már minden porcikájában reszketett.

Az óra mutatója még nem fejezte be 24-ik órája tartó sétáját, amikor a harmadik konda érkezett az erdő felől. Fiatal vadászunk megfogalmazta magában nem „vaddisznóhegyet” akar ő maga előtt látni, de azért a vadászszenvedélye nem hagyta cserben. Elővette vaddisznó hívóját és halkan, mozdulatlan testtartásban megszólaltatta. Azt hitte, káprázik a szeme, egy termetes koca elindult a les kosár felé. Különösen akkor gyorsította fel lépteit, amikor a malac hanggal próbálkozott.

Ez nem akar megállni, mi lesz, ha csavaros ész járásával – mármint a disznó – felismeri, hogy rászedték és dühös lesz. Péter és a koca egy magasságban voltak, azaz mindketten a földön. De, csak nem stimmelt valami a vadnak, mert megállt, orrával nagyot szippantott a levegőbe és horkantására a teljes kondát elnyelte a rengeteg. Most sem fázott, sőt úgy érezte, izzadságcseppek gördülnek lefelé testén, amit egyre hidegebbnek érzett, hiszen közel mínusz tíz fokra hűlt le a levegő. Két süldő ide, vagy oda már bánta, hogy a teljes éjszakát a vadászatra szentelte. Ezt a hideget nem lehet, még hálózsákban sem kibírni.

Csak derengene már.

Így érkezett el a hajnal, amikor öt óra körül már a negyedik konda tisztelte meg a fiatal vadászt. Péter csak azért örült érkezésüknek, mert elterelték a figyelmét a fogvacogtató hidegről. Lőni, ugyan eszébe sem jutott, de boldog volt, hogy Diána közel harminc vaddisznót terelt elé ezen a dermesztő hideg éjszakán.

Reggel, legnagyobb ámulatunkra, a két süldőt megtaláltuk, de Péternek se híre, se hamva. Bizony kénytelen volt sétálva védekezni a megfagyás ellen, ami sikeresnek is bizonyult. A történteket, ha fogvacogva is, de boldogan mesélte el, s ekkor már nem bánta, hogy ezt az éjszakát a vadászatnak szánta.

A csontig hatoló hideget e sorok írója is érezte, annyi különbséggel, hogy a lőrés ablakát be tudta zárni, s így már is elviselhetőbb volt ez a hejcei éjszaka.

Természetesen Péternek minden vadász gratulált a precíz lövésekhez és a nem akármilyen hidegtűrő képességéhez.

2011. február 15.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése