A vadász ül hosszú, méla ködben

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

A természet különleges képződménye a köd. Csapadék, de mégsem eső, de még nem hó. A belőle képződött zúzmara – hideggel párosulva – pedig a táj olyan különleges látványát tárja a vadász, a természetben sétáló ember szeme elé, amire csak rácsodálkozni lehet. Ezt nevezhetjük a köd szebbik arcának.

De, van ám csúnya arca is.

Ez pedig az, amikor a táj átláthatatlan fehérségbe burkolózik. Persze a csúnya jelzőt a vadász említi, mert a másik oldalon ott találjuk a természet azon élőlényeit, amelyek zsigereikben érzik a ködtakaró áldásos jelenlétét a völgyekben, hegyoldalakban.

Nos, e hosszúra sikeredett bevezető után a köd által megtréfált vadászokról – köztük voltam én is – szól beszámolóm.

Mogyoróskára iparkodtunk, Kovács István kálmánházi vadászbarátunk két fiával és Dr. Móra Istvánnal, mert a jelzések szerint – januárban történt az eset – a vaddisznó kondákban jár, a muflont sem lehetetlen puskavégre kapni, de még selejt gímszarvas bika elejtésére is van mód. A tar vadakról nem is beszélve. Ennyi lehetőségből már csak elénk hoz valamit Szent Hubertus, vagy Diána.

Megvallom őszintén, az ő kegyeit, jobban szeretem…

Elindultunk, s a falu alatt a patak partján – szerintem csak üdvözlésünkre – egy gím tehén álldogált borjával. István a váratlan lehetőséget nem tudta kihasználni, a gímek pedig megunták a várakozást. Jó jel, mondtuk szinte egyszerre, egy cseppet sem keseregve az elszalasztott lehetőség miatt. Egyébként is mi lenne, ha minden vad puskavégre kerülne…

Azt azért megbeszéltük, a következő lehetőségnél én következem, már ha lesz. Nem volt.

Annál jobban foglalkoztatott bennünket az egyre ködösebb levegő. Pisti, aki a jobbkormányos G-mercit vezette, nyugodtan beszélgethetett, hiszen könnyedén vette az akadályokat az autó, s egyre csak biztatott bennünket, messze vagyunk még a tetőtől, ott még ideális időjárás várhat bennünket. Próféta szóljon belőled, mondta István, de ahogyan haladtunk magasabbra, magasabbra, mintha a köd is lassan követett volna bennünket.

Végre én is kiszállhattam a nyolcas lesnél, s megállapítottam a szórót látogatja minden féle csülkös vad. Sőt, még tökéletesen is látok, ha így marad az időjárás, a lő-világosság után a serte vadra is esélyem lesz.

A feltételezés a kudarc szülőanyja, szokta mondani a vejem.

Így is történt. Tar vad nem érkezett, de a trófeások is elkerülték a híresen jó szórót. Nem így a köd, egyre jobban körül ölelt, egyre kevesebbet láttam a szóróból. Fegyveremet gyakrabban emeltem célzásra, mit és mennyit látok a kukoricából, a sózó tönkbe illesztett fehér tömbből.

Egy kis szellő lebbenhetne, mormogtam magamban, de csak gondolatilag, ami azt jelenti egy hang sem, hagyta el az ajkam.

Most már semmit sem látok, állapítottam meg.

Hol vagy, drága Dianám, hol székelsz a zempléni hegyek ormán Szent Hubertus?  Vagy talán ti sem láttok az orrotokon túl?

Akkora szürkeség vett körül, hogy a savóval bőven telített kefires dobozban is többet látni.

A les, minden igényt kielégítő. Az előtérben lehúztam a csizmám, a báránybőrre zoknis lábammal léptem, az ülő alkalmatosság pedig ilyen alkalomra még fekvésre is alkalmas, hiszen a szivacs és a pléd erre csábítja a vadászt. Így is tettem, hallgattam a csöndet, az egyre erősödő ágroppanásokat. Ez ki is verte az álmot a szememből…

Nem kétséges, disznók érkeztek a szóróra, az átláthatatlan köd leple alatt. Nem láttam még a legközelebb álló bükkfát sem, csak hallottam őket, s megállapítottam, ez egy konda. Fantáziám is megindult, nem nehéz ebben a helyzetben, mert ropogtattak, csámcsogtak. Szinte láttam a nagyobbak, mint taszítják oldalba a kisebbeket, mert apró sivító hangokat is hallottam. Mennyien lehettek tízen, húszan nem tudhattam.

Megadtam magamat a sorsnak. Lefeküdtem, betakaróztam és hallgattam a vaddisznó „koncertjét.”

Vajon, mi a helyzet a többi lesnél? – nyilallott belém a gondolat.

Áldás ez a telefon…

Ti mennyit és mit láttok, kérdeztem Pisti helyett az édesapját, aki mint kiderült Kálmánházán a pincében a boros kancsó mellett ült. A sötétségben tévedésből az ő számát nyomtam meg.

No, de tisztázódott minden, István – mellesleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vadászkamara elnöke – úgy döntött fel sem ül, mert éjszaka Nyíregyházára akart menni. Ebből következik, Pisti sem látott semmit, mert ő sem vadászott.

Csak én „vadásztam.”

S ez így ment szerda estétől szombat délelőttig, hegyre fel, hegyről le, mert a remény hal meg utoljára, meg az is lehet, hogy fent nincs is köd.

De volt.

Annak ellenére, hogy fegyverünket sem sütöttük el, jót vadásztunk. A régebbi történeteket sorra felelevenítettük, majd sütöttünk mindenfélét, mi szem-szájnak ingere. A platton és a kemencében sült étkeket, melyeket jó étvággyal elfogyasztottunk, István borával locsolgattunk.

Ezen a hétvégén a köd, Szent Hubertus és Diána nem a mi oldalunkon állt. Diána az öt deli vadászból egyet azért kiválaszthatott volna…

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése