A vadász ül hosszú, méla ködben

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

A természet különleges képződménye a köd. Csapadék, de mégsem eső, de még nem hó. A belőle képződött zúzmara – hideggel párosulva – pedig a táj olyan különleges látványát tárja a vadász, a természetben sétáló ember szeme elé, amire csak rácsodálkozni lehet. Ezt nevezhetjük a köd szebbik arcának.

De, van ám csúnya arca is.

Ez pedig az, amikor a táj átláthatatlan fehérségbe burkolózik. Persze a csúnya jelzőt a vadász említi, mert a másik oldalon ott találjuk a természet azon élőlényeit, amelyek zsigereikben érzik a ködtakaró áldásos jelenlétét a völgyekben, hegyoldalakban.

Nos, e hosszúra sikeredett bevezető után a köd által megtréfált vadászokról – köztük voltam én is – szól beszámolóm.

Mogyoróskára iparkodtunk, Kovács István kálmánházi vadászbarátunk két fiával és Dr. Móra Istvánnal, mert a jelzések szerint – januárban történt az eset – a vaddisznó kondákban jár, a muflont sem lehetetlen puskavégre kapni, de még selejt gímszarvas bika elejtésére is van mód. A tar vadakról nem is beszélve. Ennyi lehetőségből már csak elénk hoz valamit Szent Hubertus, vagy Diána.

Megvallom őszintén, az ő kegyeit, jobban szeretem…

Elindultunk, s a falu alatt a patak partján – szerintem csak üdvözlésünkre – egy gím tehén álldogált borjával. István a váratlan lehetőséget nem tudta kihasználni, a gímek pedig megunták a várakozást. Jó jel, mondtuk szinte egyszerre, egy cseppet sem keseregve az elszalasztott lehetőség miatt. Egyébként is mi lenne, ha minden vad puskavégre kerülne…

Azt azért megbeszéltük, a következő lehetőségnél én következem, már ha lesz. Nem volt.

Annál jobban foglalkoztatott bennünket az egyre ködösebb levegő. Pisti, aki a jobbkormányos G-mercit vezette, nyugodtan beszélgethetett, hiszen könnyedén vette az akadályokat az autó, s egyre csak biztatott bennünket, messze vagyunk még a tetőtől, ott még ideális időjárás várhat bennünket. Próféta szóljon belőled, mondta István, de ahogyan haladtunk magasabbra, magasabbra, mintha a köd is lassan követett volna bennünket.

Végre én is kiszállhattam a nyolcas lesnél, s megállapítottam a szórót látogatja minden féle csülkös vad. Sőt, még tökéletesen is látok, ha így marad az időjárás, a lő-világosság után a serte vadra is esélyem lesz.

A feltételezés a kudarc szülőanyja, szokta mondani a vejem.

Így is történt. Tar vad nem érkezett, de a trófeások is elkerülték a híresen jó szórót. Nem így a köd, egyre jobban körül ölelt, egyre kevesebbet láttam a szóróból. Fegyveremet gyakrabban emeltem célzásra, mit és mennyit látok a kukoricából, a sózó tönkbe illesztett fehér tömbből.

Egy kis szellő lebbenhetne, mormogtam magamban, de csak gondolatilag, ami azt jelenti egy hang sem, hagyta el az ajkam.

Most már semmit sem látok, állapítottam meg.

Hol vagy, drága Dianám, hol székelsz a zempléni hegyek ormán Szent Hubertus?  Vagy talán ti sem láttok az orrotokon túl?

Akkora szürkeség vett körül, hogy a savóval bőven telített kefires dobozban is többet látni.

A les, minden igényt kielégítő. Az előtérben lehúztam a csizmám, a báránybőrre zoknis lábammal léptem, az ülő alkalmatosság pedig ilyen alkalomra még fekvésre is alkalmas, hiszen a szivacs és a pléd erre csábítja a vadászt. Így is tettem, hallgattam a csöndet, az egyre erősödő ágroppanásokat. Ez ki is verte az álmot a szememből…

Nem kétséges, disznók érkeztek a szóróra, az átláthatatlan köd leple alatt. Nem láttam még a legközelebb álló bükkfát sem, csak hallottam őket, s megállapítottam, ez egy konda. Fantáziám is megindult, nem nehéz ebben a helyzetben, mert ropogtattak, csámcsogtak. Szinte láttam a nagyobbak, mint taszítják oldalba a kisebbeket, mert apró sivító hangokat is hallottam. Mennyien lehettek tízen, húszan nem tudhattam.

Megadtam magamat a sorsnak. Lefeküdtem, betakaróztam és hallgattam a vaddisznó „koncertjét.”

Vajon, mi a helyzet a többi lesnél? – nyilallott belém a gondolat.

Áldás ez a telefon…

Ti mennyit és mit láttok, kérdeztem Pisti helyett az édesapját, aki mint kiderült Kálmánházán a pincében a boros kancsó mellett ült. A sötétségben tévedésből az ő számát nyomtam meg.

No, de tisztázódott minden, István – mellesleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Vadászkamara elnöke – úgy döntött fel sem ül, mert éjszaka Nyíregyházára akart menni. Ebből következik, Pisti sem látott semmit, mert ő sem vadászott.

Csak én „vadásztam.”

S ez így ment szerda estétől szombat délelőttig, hegyre fel, hegyről le, mert a remény hal meg utoljára, meg az is lehet, hogy fent nincs is köd.

De volt.

Annak ellenére, hogy fegyverünket sem sütöttük el, jót vadásztunk. A régebbi történeteket sorra felelevenítettük, majd sütöttünk mindenfélét, mi szem-szájnak ingere. A platton és a kemencében sült étkeket, melyeket jó étvággyal elfogyasztottunk, István borával locsolgattunk.

Ezen a hétvégén a köd, Szent Hubertus és Diána nem a mi oldalunkon állt. Diána az öt deli vadászból egyet azért kiválaszthatott volna…

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése