Szól a kakukk, hallgat a puska

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

A május szépségéről nem lehet velem vitatkozni. A csöndes májusi eső nem csak a gazdáknak ér aranyat, a természet minden élőlénye csodálatos arcát mutatja annak, aki a változásokat, a legapróbbakat is képes észrevenni, s örömét leli bennük.

Néhány nappal ezelőtt vendégként vadásztam annak a falunak a határában, amelynek dűlő elnevezéseit gyermekkorom óta ismerem. Erre csak akkor döbbentem rá, amikor Kiss B. Zoli barátom, vendéglátóm sorolni kezdte, hogy jár a disznó a Grünében – valóban Grüné volt az a határ rész, az emberek így könnyebben kimondták –  van egy jó bak a Balogh-tanya környékén, de cserkelhetsz a gemzsi út –  Gemzse községbe vezető föld utat mondják így – mentén is.

Zoli valószínű látta szememben azt a felcsillanó fényt, amit a régen nem hallott nevek lelkemben kifejtett hatásának tulajdonítok, ugyanis folytatta,  a Roklicét és a Nemesi fordulót is figyelmedbe ajánlom.

Választhatsz, mondta.

Nem volt könnyű. Végül is a Szabadság tanyához közel eső gazdák szőlőjét választottam, ami már csak nyomokban emlékeztet arra az időszakra, amikor vidám nótázás hallatszott a „hegy” oldalból szüreteléskor. Valamikor, az itt termett Feri, Dalavári, Izabella, Rizling –  eszembe se jutott valamennyi –  jelentette a nyírségi embernek a finom nedűt. Ezeken gondolkodva haladtam a lénián, s megállapítottam, évek óta nem művelik a szőlőt a gazdák. Ez egy kicsit fájt, de nem szólhatok meg senkit, hiszen a mi családunk szőlői is megműveletlenek Gyürében, a gemzsi út másik oldalán. Azt viszont néhány lépés után láttam, az őz otthonra talált ebben a dzsungelben, mert óvatlanságomat kihasználva egy suta ugrott be a közeli akácosba. Ahol suta van, ott bak is, morogtam fogaim között és lépéseimet jobban a természet rendjéhez, csendjéhez igazítottam. Sőt, megálltam, mert egy kakukk szólalt meg, amiről gyermekkoromban azt gondoltam, az csak a beregi oldalban a Tisza partján található hatalmas nyárfák lakója.

Megálltam és számoltam, hányat kakukkol, mert annyi évem van még hátra. Hányszor hallottam szüleimtől, hogy a kakukk tudja, s számoltuk közösen. Ha hamar elhallgatott, akkor sem estünk kétségbe, mert tudtuk, hogy nem így van, de jó volt ez a kis játék. Szóval számoltam és szívtam tüdőmbe a jó levegőt, az ismerős illatokat. Ha változott is valamennyit, én ott nem érzékeltem. Boldog voltam. Tizenötnél hagyta abba madaram, s csak reménykedtem nem űzött velem senki tréfát, mint az megesett Rodostóban a fejedelemmel. Nem volt kedvem mozdulni, hosszan távcsöveztem, amikor két fület vettem észre a szekérút melletti fűben.

Egy mezei nyúl eszegetett teljes lelki nyugalommal, s nem kellett megzavarnom, mert ellenkező irányba, apró bakugrásokkal kezdett eltávolodni. Tovább haladtam, s a természet által jobban visszahódított, régi utat választottam. Itt valószínű ebben az évben még ember sem járt, futott át rajtam a gondolat, amikor velem szemben az út jobb oldalán a lábszár középig érő fűből egy suta emelkedett fel az késő délutáni szieszta után. Nem vett észre, mozdulatlanul állok. Távcsövem a szememhez ragasztom, minden porcikáját alaposan szemügyre veszem. Gyönyörű teremtése az Istennek. De nincs egyedül, a kicsi barkás bakocska most tápászkodik fel, s követi az anyját. Még mindig mozdulatlan vagyok, nem szeretném, ha megzavarnám ezt az idilli békét, nyugalmat. A suta már a szőlő gyenge hajtásait csipegeti, s domb lejtése miatt nem is látom sokáig. A második évében járó bak velem szemben, de valószínű nem látott még embert, mert időnként rám néz. Mozdulatlanságom és az anyja közelsége valószínű megnyugtatja. Alig várom, hogy mozduljon, a domb alja felé vegye az irányt. Semmiképpen sem szeretném, ha riasztanának.

Más történt. A kis bak leheveredett a fűbe. A füle látszik ki, de én sem maradhatok az idő végezetéig mozdulatlan. Döntök, elindulok, de nem nézek rá. Tőlem tíz méterre fekszik. Szemem sarkából figyelem, az okos kis állat belelapult a fűbe, most ő a mozdulatlan. Így haladok el tőle pár lépésre. A lénia végén örömmel állapítom meg, hogy nem zavartam meg a természet csendjét.

Boldog vagyok.

Zoli érkezett a dűlőút végéhez. Gratulálhatok, te lőttél? Hallottam a lövést, de nem én voltam, válaszoltam, s kérdés nélkül mondtam gyermekkori barátomnak, hogy nagyon szép vadászatban volt részem. Akkor nem részleteztem, de most már tudod.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése