Újévi ajándék Szent Hubertustól

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

Január elseje – morzsolgattam magamban a két szót, és azon törtem a fejem, vajon milyen lesz ez az év, úgy általában és egyáltalán. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki nem tudott ezen a napon egy ilyen kérdésre megfelelő választ adni.  Meg egyébként is, ünnep van. Az év első napja.  Mit ne mondjak, unatkozom.

Álmos nem vagyok, mert Hajnal unokámmal átaludtuk az éjfélt, még a szemközti műélvezeti intézmény udvarán eldurrogtatott petárdák hangja sem ébresztett fel. Bezártság érzetem van, jöttem rá, és ez ellen tenni kell… Hol az fránya telefon? Miután háromszor körbe jártam a lakást, végre megtaláltam. Tárcsáztam is Balla István barátomat, aki Nyírbátorban él. Te István, nekem rettenetesen nagy bezártság érzetem van, nem találom a helyem. Néhány másodpercnyi hallgatás után: „Most, hogy mondod, nekem is az van. Határozottan érzem.”  Három órára gyere át hozzánk, várlak.” Ennél tömörebben és szebben senki sem tudta volna megfogalmazni elrejtett gondolatomat. Van gondolatátvitel…

Gyorsan leltárt tartottam, hátizsák és belevalók: távcső, lámpa, ülőpárna rendben. A les zsák is a kocsiban.  Katona voltam én, egy pillanat alatt menetkész. Vitarám még soha ilyen hamar nem tette meg ezt az utat. István azzal fogadott, közös barátunknak Gertsmajer Tibinek is bezártság érzete lett, jön ő is. Irány Kis Ömböly és annak határa – a román határhoz pár száz méterre van ez a község. Közben kiderült Kaulák Gyuri és fia, Gergő is ismeri azt a népi mondást: amit az év első napján nem csinálsz, azt egész évben hanyagolni fogod. Arról szó sem lehet, hogy a vadászat a hanyagoltak kategóriájába kerüljön.

A széliránynak megfelelően választottuk ki a leshelyeket. István ült a Nagytáblára, Tibi, a Titi lesén várta az agyarasokat, én pedig a Marcsisin vadföldre ültem. Ők úgy ismerik ezt a területet, mint a tenyerüket, ezért egybehangzóan mondták, a legtutibb helyre ülsz. Jöhet disznó elölről, mindkét oldalról, sőt még hátulról is – csak fel ne lökjenek, gondoltam magamban; jöhetnek, ugyanis ha az erdőből kilépnek, a kukoricatáblát itt érik el leghamarabb. Gondolom, nem kell részleteznem, az őzek folyamatosan jelen voltak, majd egy idő után az erős észak-keleti szélben a kukorica sorok között elfeküdve kerestek menedéket a kellemetlen hideg szél ellen.

Egy lövést hallottam távolról, de nem tudtam betájolni, hogy ki lőhetett. Végül is Tibitől tudtam meg, hogy István eredményes volt, elejtett egy süldőt. Újabb fagyoskodás következett, s már nem is bántam, hogy hátba kap a szél, mert közben megfordult. Ebből következett, szemből és oldalról – ha már túljutott a szél rajtam – nem várhattam a disznók érkezését, mivel szagomat kilométerekről megérezhették. Abban reménykedtem, valóban a mögöttem lévő erdőből érkeznek a kukoricásba. Akkor még lövéshez juthatok. Az órámra pillantva azt is láttam, a megbeszéltek szerint még van fél órám, hiszen nyolckor jönnek értem.

Elindultunk, de van még negyed órád – értesítettek. Eltettem a telefont, de mit hallok: egy süldővisítás, olyan, mint amikor a nagy oldalba taszajtja a szemtelen kicsit, mert a jó falatot el akarja orozni előle. Hú, a mindenit, hat vagy nyolc disznó feketéllik a táblában. Távcső le, fegyver a kézbe, csak ne jöjjenek Istvánék. A céltávcsőben jól látom az első termetes disznót, de hozzá hasonló több is van. Ez egy vegyes konda villan át agyamon. A távcsövemre szerelt külső piros pont az álla alatt, mert a lámpa fényére feltartotta fejét a serte állat, és tökéletesen szemben állt velem. Éreztem, jó helyre ment a lövés, és a zajok azt erősítették bennem, hogy meglesz, mert rövid időn belül síri csönd vett körül.

Alig jutottam túl ezeken a gondolatokon, a terepjáró fénykévéje a lesemre világított. Visszajeleztem, s amint kiszálltak a kocsiból, újságoltam nekik a hírt: rálőttem egy disznóra. Kiderült, ők már a kocsiban ültek, és nem hallották a lövést.

Tibiről tudtam, hogy óriási nyomkereső, ezt most is beigazolta. Ő fedezte fel az első vércseppeket is, majd az egyre erősödő kenések láttán biztosan haladt disznóm felé. István mindig az utolsó nyomon maradt, én pedig abban reménykedtem, fegyverrel a kézben, hogy nem kell hosszan keresni. A jó lapockalövéssel még megtett harminc métert, de a legfontosabb, hogy ott feküdt előttünk az új év második vaddisznója. Mint említettem, István előttem már elejtett egy süldőt. Kan, állapítottuk meg, és az agyarából ítélve három-négy éves lehet, mondtuk ki a verdiktet. Három vadász, két disznó nem rossz arány – hoztam szóba a vadászatot, amint elindultunk. Lehetne három is, szólalt meg Tibi. Én is láttam, de nem lépett ki az erdőből. A sűrűbe meg nem lőttem be.

István ekkor mondta, hogy mégiscsak három esett az este, mert Gergő is lőtt egy kant, amit rövidesen látunk is, hiszen Nyírlugos-Cserhágón Kaulák Gyuri gépesített színjében nyúzzuk meg, illetve készítjük elő eladásra. A Gergő által ejtett kan szájából szemmel láthatóan nagyobb agyarak álltak ki, mint az általam elejtettéből. A fiatal erdőmérnök elmondta, a Gyilkosnak nevezett vadföldre ült. Az erős szembe szél folyamatosan hozta felé a kukoricatörés hangját, de az elkövetőt nem tudta megpillantani. Szerencsére egy jól letiport részre ért, ott látta meg először.

Tizennyolc óra volt pontosan, amikor terítékre hoztam 2012-ben az első vaddisznómat – lelkendezett. Nagyon boldog voltam, különösen, amikor azt láttam, hogy sértetlen agyarakkal van megáldva. Nos, Szent Hubertus újévi ajándékként élményekben gazdag vadászatban részesített bennünket, és maradandó emléket helyezhetünk el vadászszobánk falán.

A Kaulák Gergő által elejtett vaddisznó agyara 16 cm, a én zsákmányomé 15 cm.

                                                                                                                     2012. február 4.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése