Az elnök bakja

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

Történt, hogy Bittner József a Bockerek Vadásztársaság elnöke meghívott egy bakvadászatra. Nem ezért dobogtatta meg a szívem, a meghívás, mert sokat vadászom ott, hanem azért mert a táj szülötte vagyok, és mint mondani szokták, ott még a levegő is más, a Nap is másként süt.

A tízezer hektáros terület vadbőségét kis túlzással a somogyihoz merem hasonlítani.

Hívott Jóska, én pedig „repültem”.

Estére Kovács István hivatásos vadász barátommal már vártuk a nekem szánt bockereki bakot. Közben sem unatkoztunk, mert igazolta vadbőségét a terület, az erdő szélén egymás után jelentek meg az őzek, dámok, gímek. Távcsövünket le sem tudtuk venni a szemünkről. Jó szelünknek köszönhetően folyamatosan és hosszan gyönyörködtünk a vacsorázókban, a Jó Isten teremtményeiben.

Minderre azért volt időnk, mert az „urat” a másik irányból vártuk, de ő nem akarta a mi vendégszeretetünket élvezni.

Nem is jött.

Azzal váltunk el a vadászházban, hogy hajnalban újra tiszteletünket tesszük a területen.

A reggeli pirkadat ezerhangú madárdalárdájának trilláit nincs az az emberi nyelv, amely vissza tudná adni. Akinek nem volt ilyenben része, az el sem tudja képzelni. Magunknak pedig, akik ismerjük, nem cifrázom. Nincs értelme, tudjuk, lelkünk mélyén már halljuk is a természet produkálta koncertet, ami feledhetetlen.

Nos, ebben a bódító, az ember kicsinyes, de mégis bosszantó napi gondjait feledtetni tudó hangulatban jelent meg a Nagy Úr.

Méltósággal, de kellő távolságtartással és mindig csak annyit láttatott magából, amennyivel folyamatosan fokozni tudta érdeklődésünket, izgalmunkat.

Lőtávolságon kívül csipegette a harmatos, zsenge füvet, és mintha tudná, hogy ott vagyunk, rendszeresen elnézett felénk.

Távcsövem szálkeresztje ott táncolt a bal lapockáján, de nagy volt a távolság, ezért úgy döntöttünk, várunk. De hiába, más irányba vette reggeli sétájának útirányát.

Nem volt más választásunk, be kell cserkészni ő fenségét. Már-már sikereseknek gondoltuk magunkat…

S akkor megszólalt a földi állatok levegőbeli segítője a szajkó, amely riasztott mindenkit, még azt a nyulat is, amelyet mi nem is láttunk a hatalmas fűben, de az ő megiramodása, elég volt a klasszikusan szép páros hatos agancsot viselő „bakomnak”, hogy végleg kereket oldjon.

István javaslatára, Vámosatya másik határrészére mentünk át, de itt már csak cserkelésre gondolhattunk.

A Kosárszeg nevű rész lucernával vetett volt és még ma is az, a léniát pedig egy patak medre alakítja ezen az oldalon, a túlpart, pedig az átláthatatlan, tölgyes, bükkös, őserdőben folytatódik. Innen érkeznek a reggeli terített asztalhoz a nyulak, az őzek és a szarvasok. Gím és dám egyaránt, de vaddisznótúrásokat is látunk bőven, illetve olyan széles vadváltókat, hogy csak tátom a számat.

Ebbéli álmélkodásomból riaszt István szava.

Ott az elnök bakja.

Nyugodtan lakmározik, jó széllel érkeztünk, illetve a csalitosból kényelmesen távcsövezzük, a jobb agancsszárán sérült bakot.

Ezért is gondolta Bittner Jóska, hogy ő fogja terítékre hozni.

A bak még mindig előttünk, és már nekem is tetszik, de nem szólok. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni kísérőmet, de szerintem lerí arcomról, hogy mit gondolok.

Ennyi idő elegendő volt ahhoz, hogy a bak egy apró szökkenéssel a szomszédos fasor mögött eltűnjön.

István dörrent rám halkan: Gyere, lődd meg!

Mi is találtunk egy szekér átjárót a fasorban, s amint elénk tárult a terület megláttuk a bakot mintegy hatvan méterre.

Nem cifrázom.

Lőbot, levegővétel, légzésvisszatartás, a pulzusszám most nem érdekes, ezerrel pörgött volna úgyis a számláló.

Egy tiszta lövés után, pár méter megtételét után István már szakította is le a közeli bokorról a töretet, hogy néhány pillanat múlva már engem díszítsen és a falu központjában lévő vadászház környékén lakókkal tudassa, sikeres a vadász.

Természetesen azt sem halogatta kísérőm, hogy értesítse a vadásztársaság elnökét, ne keresse a sérült agancsú bakot, mert terítéken van.

Bittner József rövid időn belül meg is érkezett, és őszinte örömmel, igazi vadászként gratulált ahhoz a bakhoz, amelyet nem nekem szánt, de Diána és Szent Hubertusz, Kovács István vadászbarátommal összekacsintva ezt másképpen gondolta és akarta.

A trófea egyik dísze lakásomnak.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése