A gulácsi öreg

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

Már készültem a tavaszi bak vadászatom történetének megírására, s természetesen a címben szereplő jelzős szerkezet mellé a bak szót is szinte leírtam, amikor kezembe került Vadföldi – azaz Földi László színész-vadász barátunk, remélem nem haragszik meg ettől a lelki közelséget kifejező fogalmazásért – írása az Öreg bakról és az a körül kialakult „párbajig” vezető vitáról. Ezért eldöntöttem talányosabb címet adok az írásnak, ami sugallhatja azt is, hogy személyes ismerősömről van szó, de bármi mást is jelenthet a cím.

Vass Albert, a település polgármestere hívott meg őzbak vadászatra. Kompetencia bakjával ajándékozott meg. A kellemes hír mellett annak örültem a legjobban, hogy a 2001-es árvíz idején, a nehéz napokban egymásra talált a rádióriporter és akkor „még csak” Gulács egyik lakója között kialakult őszinte baráti kapcsolat nem szakadt meg.

Az első, mindkettőnknek alkalmas időpontban a régi családi ház portája elé érkeztem, s közben a szemben lévő iskolára nézve eszembe jutott, micsoda „menekült tábor” központ volt abban az időben. Itt osztották az élelmiszereket, a takarókat, a ruhákat és a tisztító-, illetve a fertőtlenítő szereket. Szinte mindent, ami akkor az ÉLETET jelentette.

Ebbéli nosztalgiázásomból Albi zökkentett ki, gyorsan döntöttünk – az ő helyismerete alapján én csak bólintottam – a Tisza árterébe megyünk. Az Opel Frontérád nem alkalmas a mai vadászatra, mondta. Indítom a John Deer-t, csak azzal tudjuk megközelíteni az öreg bak birodalmát.

Csak leírtam az ÖREG BAK, jelzős szerkezetet.

Beregi születésű lévén nem sértődtem meg, nem éreztem autóm lebecsülését, mert ismerem a beregi sár vendégmarasztaló „szokását”.

Hej, hányszor, de hányszor szidom a hatalmas gépek vágta mély utakat, de most áldottam ezt az amerikai csodagépet.

Az ártér mélyebb fekvésű részein még áll a víz, amely abból a tavaszi áradásból maradt vissza, amikor a töltés és a meder között a Tisza az úr. A les, amelyre ülök egy gorondon áll, jól lehet látni az ártéri galéria erdőt. Az éledő természet már arról is árulkodik, hogy áthatolhatatlan dzsungel ez, amikor a vadszeder, a különböző kúszó, futó növények behálózzák a part menti fákat. A valamikori kubik gödrök pedig jó rejtőzködési lehetőséget nyújtanak a táj vadjainak. No de, azért gondolkodó lény az ember, hogy túljárjon az ösztönösen viselkedőkön. Olyan magasra építette a lest, hogy jól belásson a mély fekvésű területekbe.

Nem sok időm maradt az ehhez hasonló elmélkedésre, mert az ártér felől megjelent egy suta gidájával. Kellemes távcsövezés után vettem észre, hogy Őz Úr is terepszemlét tart, majd elindul, de okosan azonnal a gödrök felé veszi az útját. A távolság nem a legideálisabb, de nem akarom, hogy eltűnjön a szemem elől, meg dűlőre is akarom vinni a dolgot, célzok, lövök, nem találok. Alatta veri fel a földet a becsapódó lövedék.

Nekem úgy tűnt mintha, szemtelenül körbe is járatta volna tekintetét, s azt mondta volna, köszönöm éppen a hasam aljáról akartam a már szemtelenkedő legyeket elhajtani. Majd feltartotta fejét, még egyszer megmutatta vastag, de tompára lecsiszolt koronáját és méltóságteljes nyugalommal eltűnt a szemem elől.

Albi, izgatottan kérdezte, mit lőttél? Csak durrantottam – volt a válasz. Nem baj, majd legközelebb sikerülni fog – igyekezett megnyugtatni.

Egy hét múlva újra az amerikai csodatraktoron ülök, illetve azon a lesen, amelyről bakot lőttem, népiesen fogalmazva.

Biztos voltam abban, hogy újra találkozom a gulácsi öreggel. A jelenség szinte ugyanaz volt, mint korábban, csak most egy fiatal bak is ott téblábolt a közelben és ez zavarta az öregurat.

Meg is kergette rendesen a sihedert, aki csak annyira iramodott meg, hogy ne érje el, ne sértse meg.

De az is lehet, hogy a „háziúr” csak rendre akarta utasítani a szemtelenkedő kamaszt. Minden esetre, amikor kellő távolságban érezte – mindezt távcsövemen át végignéztem – visszajött a sutához és a gidához, hogy hallja az elismerő szavakat.

Talán valami ilyesmit: „Hős volt az Úr megint”. Ettől többet aztán már nem is engedélyeztem. Tisztán lehetett látni, hogy agancsának ágai már az öregedés jelét mutatják. A hetven méter távolságra lévő Gulácsi Öreget az örök vadász mezőkön hagytam, hiszen egy lépést sem tett, nem volt ideje a csodálkozásra.

Az eltelt néhány hónap alatt naponta többször is megköszöntem magamban Vass Albert és Gergely Imre – a vadásztársaság elnöke –, vadászbarátaimnak az örök élményt, hiszen a trófea dolgozó szobám falát díszíti, s ha ránézek újra, meg újra átélem a gulácsi vadászat minden pillanatát.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése