Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
A Dugott les rejtekében
Zsoldos Barnabás vadásztörténetei
Itt egy csepp vér, ott is. Cseppről, cseppre haladtunk a fák között a lámpák fényének segítségével. Már több mint ötven métert lépegettünk, persze nem ilyen ütemben, mert nem volt bő vérzés. Amikor Balla Pista vadászbarátom érzékelte, hogy jó magam, mint sebző, a fia Titusz és dr. Marozsán Karcsi kezdjük feladni a nyomolvasást, megszólalt: na, a sűrű részig menjetek el, ott megtaláljátok a süldőt. Néztünk rá valamennyien, ő még ebben holdvilág nélküli sötétben is lát?! Karcsi ocsúdott fel elsőként, és mint akit távirányítanak, a sűrű felé vette az irányt.
Valójában nem itt kezdődik a történet, hanem ott, hogy hétfő egy focimentes nap, így könnyen és hamar döntünk arról, irány a les, megnézzük az ömbölyi határban a vaddisznókat.
Két autóval, öten érkeztünk a Sziget nevű les, a Titi les és a többi szórókhoz. Nekem a Dugott les jutott. A nyárfásban alig lehet észrevenni, mellette jobbról pedig sűrű akácos nyújt védelmet a vadnak. A furcsa nevű helynek is története van. Valaki titokban építette a lest és gondozta a szórót, amíg fel nem fedezték a vadásztársai. Így maradt rajta ez elnevezés.
A már említett akácos szélében egy kis dagonya árulkodott arról, hogy forgalmas a hely, de a nyárfásba létesített szóró sem volt ismeretlen a páros ujjúak előtt, mert a nyomok erre utaltak. Nem tudom megmagyarázni miért, de folyamatosan a dagonyára koncentráltam, mintha éreztem volna, onnan várható a vad. Noha úgy szólt Pista rövid tájékoztatója minden irányból számíthatsz disznóra.
A kellemes tavaszi szürkületben folyamatosan hangos volt az erdő a pihenőre készülő madarak hangjától. Leginkább a fácánkakasok – megítélésem szerint három, vagy négy – ijedt kakatolása keltette fel az érdeklődésemet.
Nem is volt véletlen a fácánok rikoltozása. A sűrű felé erős ágreccsenéseket hallottam, ami arra engedett következtetni, hogy őztől nagyobb testű állatok közelednek. Szakaszosan és egyre közelebbről érkeztek a hangok. Fegyveremet csak úgy gyakorlásképpen kézbe vettem, majd visszatettem, most a távcső kapta a főszerepet, de még szabad szemmel is jól lehetett látni.
Egy nagy serte állat dugta ki a fejét óvatosan, csak az orrát mozgatta, a gyenge légmozgás az ő barátja. A beszippantott levegő nem árulkodott, ezért a dagonya felé vette az irányt, és tisztán mutatta bal oldalát felém. Könnyű lövésnek ígérkezett, mivel óriási céltáblaként állt előttem úgy hetven méterre. De elbizonytalanodtam. Eszembe villant, mi van, ha egy malacos koca érkezett éhségét csillapítani, a kis csíkosak pedig a vacokban várják anyjuk visszaérkezését. Várok, döntöttem magamban. Nem volt okom a kapkodásra, mert a dagonya környékén a nedves földben giliszták után turkált az állat.
Ni csak, dörzsöltem meg a szemem, egy kisebb, még süldő disznó is megjelent. Rá esett a választásom. Amíg ezt eldöntöttem a süldő visszalépett az akácosba. Kicsit tépelődtem az eseten, miért nem cselekedtem, de az megnyugtatott, hogy a nagyobb nyugodtan turkált tovább. Ez minden bizonnyal hatással volt a kis süldőre, mert ott, ahol eltűnt, újra felbukkant és sokkal merészebben, mert a dagonya túlsó felén állt meg.
Célba vettem, és akkor megszólalt a telefonom. Magamban felszisszentem, de a tücsök cirpelése, amit a telefonom adott, nem zavarta a vaddisznókat. A lövés eldördült, de a süldő nem maradt a lövés helyén.
Ha emlékeznek még az elején leírtakra, Karcsi nyílegyenesen a sötétlő folt felé vette az irányt. Megvan. Után-keresés alkalmával ettől szebb tőmondat nem létezik a vadász számára. Gondolom, elhiszik én könnyebbültem meg a legjobban. A történet hitelességéhez tartozik, hogy öten voltunk. Akiről eddig nem esett szó, Török László nyíregyházi vadászbarátunk a sötétben a két járműre, a fegyverekre vigyázott. Ha feltámadó szél meg nem tréfálja ő is eredményes lehetett volna ezen az estén, de így csak két serte állat került terítékre, mivel Titusz is elejtett egyet.
(A kép forrása: framepool.com)
Hasonló
Mint egy család
A szilveszteri nyúl
Nyúlcipő és golyóálló mellé...
A vigyorgó róka
Péter éjszakája
A vadász ül hosszú, méla kö...
Az elnök bakja
Kukkgóré
Újévi ajándék Szent Hubertu...
A markazi gím péntek tizenh...
Rabul ejtett a fogolyvadászat
A gulácsi öreg
A játékos kedvű vadmalacok
Halálos döntetlen
Kétszer ölt az ördöglakat
Szól a kakukk, hallgat a pu...
Érmes agancsok az aranyló r...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése