Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Kukkgóré
Zsoldos Barnabás vadásztörténetei
Ez a kifejezés Szatmárban még ismert, azt gondolom, némi magyarázatra szorul a furcsa összetett szó. Az első tagot valószínű nem kell magyarázni, a kukk a leskelődés szavunk szinonimája. Legtöbbször a picinyke gyermekkel való játszadozás közben mondjuk, illetve a vadászok ismerik, hiszen ők kikémlelnek a tisztásra, mielőtt kilépnének. A góré szavunkat elsősorban a kukorica tárolására használt, szellős építményre értették, de érdekes módon a napraforgó szárát is górénak mondta mindenki ezen a vidéken. Hogy meddig, azt nem lehet tudni, mert a szárzúzók megjelenésével ez a szavunk is lassan feledésbe merül.
Történt egyszer, nagyon régen, még édesapám vadászott – ma 94 éves – az őszi betakarítás idején a kévébe kötött górét raktuk fel a szekérre, de néhány kévét ott hagyott a fasor mellett és jó széles alapot képezve egymáshoz szellősen kúp formájában állította fel. A tetejét még fűzfavesszőből készített gúzzsal is átkötötte, hogy a szél meg ne bontsa. Gyermeki rácsodálkozással meg is kérdeztem miért, nem rakjuk fel a szekérre, egyáltalán mi a célja ezzel a kúppal? Ebben az időben már el-eljártam “vadászni” vele, így megálltunk a munkában és elmagyarázta, hogy télen ide húzódunk be, így szélvédett helyről lessük meg a fogolycsapatokat – akkor még voltak –, a fácánokat, nyulakat, amelyek a kökénybokros fasorban szívesen húzódtak meg a jeges szélben, vagy a rájuk lecsapó ragadozó madarak elől. Ezt úgy hívják – tisztán emlékszem a szavára –, hogy Kukkgóré. Erre aztán nem került sor, mert a duplacsövű 12-est elvették tőle. Ez abban az időben – 1956 előtt – könnyen megtörtént bárkivel. Csak a peremezőt sajnálom, amellyel esténként a “puskagolyót” gyártottuk. Ez kézen-közön eltűnt, mert odaadta valakinek, az továbbadta, soha nem került vissza hozzánk. De elkanyarodtam eredeti témámtól. Az élet úgy hozta, hogy a sok-sok vadászkönyv elolvasása, majd ilyen témájú rádióriport elkészítése után a vadászvizsga is elkövetkezett. Talán még az államvizsgán sem izgultam annyira, mint ezen az elméleti számonkérésen. Ment minden, mint a karikacsapás, ahogyan errefelé mondják. Ekkor megszólalt a vizsgabizottságból az egyik tag, és azt mondta: – Ha megmondja mi a KUKKGÓRÉ vadásszá, is fogadom. Megállt bennem az ütő, a tananyagot rojtosra tanultam, de ezzel a kifejezéssel nem találkoztam. Egy pillanatra kővé meredtem, mint az űzött vad, amely sejti a veszélyt és csak az jutott eszembe, hogy ez a szikár hivatásos vadász, aki sarokba szorított, talán futtában is elfogja a nyulat. De már a másik két vizsgabiztos is engem figyelt, sőt a teremben a sorstársak is… E néhány pillanat alatt is éreztem, hogy ismerem a kifejezést, hallottam már valahol és akkor elkezdtem a szó értelmét ízlelgetni. Megelevenedett előttem a több évtizeddel ezelőtt végzett munka, meg amit akkor édesapám elmesélt. Már bele akartam fogni a részletes ismertetésbe, annak etimológiai jelentésébe, amikor – ma már barátom és vadász cimborám a tiszakóródi Horváth Árpád – annyit mondott, bíztam benne, hogy egy szatmári vadász ismeri ezt a kifejezést. Vadásszá fogadom. Két momentum miatt írtam meg ezt a kis történetet. Az egyik, hogy édesapám 2004 karácsonyán kezébe vette 12-es duplacsövűmet, és azt mondta: Jó vadásznak lenni. A másik, hogy a kifejezés ne merüljön a feledés homályába, még akkor sem, ha ma már nem használunk kukkgórét, mert nincs hozzá napraforgószár. |
|
2005. január 4. |
Hasonló
Mint egy család
A szilveszteri nyúl
Nyúlcipő és golyóálló mellé...
A vigyorgó róka
Péter éjszakája
A vadász ül hosszú, méla kö...
Az elnök bakja
Újévi ajándék Szent Hubertu...
A markazi gím péntek tizenh...
Rabul ejtett a fogolyvadászat
A gulácsi öreg
A játékos kedvű vadmalacok
Halálos döntetlen
A Dugott les rejtekében
Kétszer ölt az ördöglakat
Szól a kakukk, hallgat a pu...
Érmes agancsok az aranyló r...
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése