Kukkgóré

 Zsoldos Barnabás vadásztörténetei

apu_vadaszjegye_belso_oldal_001.jpgEz a kifejezés Szatmárban még ismert, azt gondolom, némi magyarázatra szorul a furcsa összetett szó. Az első tagot valószínű nem kell magyarázni, a kukk a leskelődés szavunk szinonimája. Legtöbbször a picinyke gyermekkel való játszadozás közben mondjuk, illetve a vadászok ismerik, hiszen ők kikémlelnek a tisztásra, mielőtt kilépnének. A góré szavunkat elsősorban a kukorica tárolására használt, szellős építményre értették, de érdekes módon a napraforgó szárát is górénak mondta mindenki ezen a vidéken. Hogy meddig, azt nem lehet tudni, mert a szárzúzók megjelenésével ez a szavunk is lassan feledésbe merül.

Történt egyszer, nagyon régen, még édesapám vadászott – ma 94 éves – az őszi betakarítás idején a kévébe kötött górét raktuk fel a szekérre, de néhány kévét ott hagyott a fasor mellett és jó széles alapot képezve egymáshoz szellősen kúp formájában állította fel. A tetejét még fűzfavesszőből készített gúzzsal is átkötötte, hogy a szél meg ne bontsa.

Gyermeki rácsodálkozással meg is kérdeztem miért, nem rakjuk fel a szekérre, egyáltalán mi a célja ezzel a kúppal? Ebben az időben már el-eljártam “vadászni” vele, így megálltunk a munkában és elmagyarázta, hogy télen ide húzódunk be, így szélvédett helyről lessük meg a fogolycsapatokat – akkor még voltak –, a fácánokat, nyulakat, amelyek a kökénybokros fasorban szívesen húzódtak meg a jeges szélben, vagy a rájuk lecsapó ragadozó madarak elől. Ezt úgy hívják – tisztán emlékszem a szavára –, hogy Kukkgóré.

Erre aztán nem került sor, mert a duplacsövű 12-est elvették tőle. Ez abban az időben – 1956 előtt – könnyen megtörtént bárkivel. Csak a peremezőt sajnálom, amellyel esténként a “puskagolyót” gyártottuk. Ez kézen-közön eltűnt, mert odaadta valakinek, az továbbadta, soha nem került vissza hozzánk.

De elkanyarodtam eredeti témámtól. Az élet úgy hozta, hogy a sok-sok vadászkönyv elolvasása, majd ilyen témájú rádióriport elkészítése után a vadászvizsga is elkövetkezett. Talán még az államvizsgán sem izgultam annyira, mint ezen az elméleti számonkérésen. Ment minden, mint a karikacsapás, ahogyan errefelé mondják. Ekkor megszólalt a vizsgabizottságból az egyik tag, és azt mondta: – Ha megmondja mi a KUKKGÓRÉ vadásszá, is fogadom.

Megállt bennem az ütő, a tananyagot rojtosra tanultam, de ezzel a kifejezéssel nem találkoztam. Egy pillanatra kővé meredtem, mint az űzött vad, amely sejti a veszélyt és csak az jutott eszembe, hogy ez a szikár hivatásos vadász, aki sarokba szorított, talán futtában is elfogja a nyulat. De már a másik két vizsgabiztos is engem figyelt, sőt a teremben a sorstársak is…

E néhány pillanat alatt is éreztem, hogy ismerem a kifejezést, hallottam már valahol és akkor elkezdtem a szó értelmét ízlelgetni. Megelevenedett előttem a több évtizeddel ezelőtt végzett munka, meg amit akkor édesapám elmesélt.

Már bele akartam fogni a részletes ismertetésbe, annak etimológiai jelentésébe, amikor – ma már barátom és vadász cimborám a tiszakóródi Horváth Árpád – annyit mondott, bíztam benne, hogy egy szatmári vadász ismeri ezt a kifejezést. Vadásszá fogadom.

Két momentum miatt írtam meg ezt a kis történetet. Az egyik, hogy édesapám 2004 karácsonyán kezébe vette 12-es duplacsövűmet, és azt mondta: Jó vadásznak lenni. A másik, hogy a kifejezés ne merüljön a feledés homályába, még akkor sem, ha ma már nem használunk kukkgórét, mert nincs hozzá napraforgószár.

2005. január 4.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése