A játékos kedvű vadmalacok

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei 

Néhány zempléni vadászat meggyőzött arról, hogy valóban gyönyörű ez a történelmi táj, és élmény ott vadászni, ahol feltehetően a Rákócziak és a Bercsényiek is lesben álltak, hogy egy-egy kapitális szarvast ejtsenek.

Fenséges érzés.  Ilyesmi jutott az eszembe, amikor Kaló István kollégámmal a Gesztely és Vidéke Vadásztársaság elnökével – meghívását itt is megköszönöm – a Hernád völgyébe indultunk vaddisznó lesre.

Nem kellett kétszer mondania, mert azt is hozzátette, van serteszőrű a területen. Útközben a Nivába a vadászmester is beült, így hárman zötykölődtünk az úttalan úton, ami egy vadásznak nem gond, háromnak pedig meg se kottyan. Sokkal fontosabb volt, hogy közben milyen mozgásokat észlelünk, mit látunk. Istvántól azt is megtudtam, inkább apróvadas terület az övék, de van őz, szarvas és vaddisznó is. Mindezt igazolta az élet, mert utunk során az útszéli gazosban fácánok düllesztették a mellüket, a lénián nyúl szaladt cikk-cakkban, hogy megtévesszen bennünket, sőt két őz sutát is megugrasztottunk a Hernád menti sűrű bokrosban.

Megérkezésünk után a lesen elfoglaltam a helyem, ami ideálisnak tűnt, ugyanis 30-40 méterre egy tisztás volt előttem, amit rendszeresen végig túrtak a fekete bőrűek. A tisztás után viszont olyan áthatolhatatlan sűrű következett, hogy két méterre sem lehetett belelátni, de azt megfigyeltem, hogy igazi vadváltó hely.

Mivel még nem volt várható a vaddisznók megjelenése, így kiváló orosz kereső távcsövemmel – Jerevánban vettem a bazárban egy afganisztáni veterántól, átszámítva 15 ezer forintért – végigpásztáztam a területet és újra megállapítottam fejedelmi helyre hozott a vadászszerencsém. Már a látvány is azt jelentette számomra, hogy nem jöttem hiába, hiszen a Bükk és a Zempléni hegyek vonulata vonzotta a tekintetemet. Ha csak ezt látom, akkor sem tértem volna haza, Szatmárba élmények nélkül.

Közben a feltúrt területre két örvös galamb szállt le, majd őket barázdabillegetők követték. Lakmároztak szaporán, majd azt vettem észre, hogy idegesen viselkednek a galambok, s a következő pillanatban pedig, mintha puskából lőtték volna ki őket, repültek be a sűrűbe. Egy karvaly zavarta meg vacsorázásukat, illetve ő is vacsorázni szeretett volna… Most nem sikerült.

A feltámadó szél miatt jobban figyeltem és igyekeztem a hangokat szelektálni és a magam javára fordítani. Már-már lemondtam arról, hogy találkozom a híres zempléni agyarasokkal, amikor meg kellett dörzsölni a szemem, hogy jól látok-e az erős szürkületben?

Az történt, hogy a tisztásra becsatlakozó szélesebb útról, mint a hangyák lepték el az előttem elterülő tisztást a kis csíkos vadmalacok. Csak most jutott eszembe, hogy társaim figyelmeztettek, még találkozhatok malacos kocával is. Így is történt. Amit tőlük kaptam ajándékba, azt soha nem fogom elfelejteni…

Először tíz malacot számoltam meg, akik egymást lökdösve, kergetve, gondtalanul hancúroztak előttem alig harminc méterre, mit sem sejtve a „tüzes bot” jelenlétéről. Kis idő múlva csatlakozott két imposztor. A cseresznyefa alatt szedték össze a korai gyümölcsöt, a nagyobbak igencsak ropogtatták a magvakat, mert az jól kivehető volt, hogy nem egy alomból származnak. Fegyveremről elfeledkezve néztem játékukat, amikor megjelentek méltóságteljesen, illetve kellő körültekintéssel a mamák, de lehet a harmadik csak csatlakozott egy kis „trécseléshez”.  A terepet felosztották és figyeltek. Jó szelemnek köszönhetően nem fogtak gyanút, s valószínű ők is a legkisebbeken  „mosolyoghattak”, akik a tőlük sokkal nagyobbakat lökdösték minduntalan.

Az órámat nem néztem meg, eszembe sem jutott, de úgy tíz perc bepillantást engedtek életükbe. A kocák jelzésére nem emlékszem, de valamilyen varázsszóra az egész konda malacsivítástól hangosan elindult a sűrű kökénybokrok irányába. A felőlük fújó szél még sokáig elárulta őket, amit egyáltalán nem bántam.

István barátom, amikor találkoztunk, sajnálkozva tárta szét a karját, kár, hogy elhagyott a vadászszerencséd. Elmeséltem neki a látottakat és megnyugtattam, igazi vadászélményben volt részem.

***

Szerzőnknek nemzeti ünnepünk alkalmából  2015. március 14-én Szabolcs-Szatmár-Bereg megye érdekében kifejtett kiemelkedő rádiós újságírói tevékenysége elismeréseként a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Ezüst Emlékérme kitüntetést adományozta Seszták Oszkár, a Megyei Közgyűlés elnöke. Gratulálunk!

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése