Rabul ejtett a fogolyvadászat

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei 

eveninghuns.jpgLehet valakiknek furcsa lesz az állításom, de halványan emlékszem arra, amikor édesapám, akinek 1952-ben volt pecsét utoljára a fegyvertartási engedélyén, Maklári Béni bácsival és Demeter Feri bácsival a kertek alatt lévő kaszálón és a kukoricaföldeken foglyászott. Azt követően apu már nem vadászhatott… Nekem talán ezért is emlékezetes, meg talán azért, mert a szérűn a szalma- és a szénakazlak alá is bemerészkedtek a fogolycsapatok. Élelmet kerestek és találtak is, illetve a méteres nagyságú hófúvásban menedékük a falusi kertekben voltak. Volt alkalmam megfigyelni őket.

Mindezek csak most jutottak eszembe, amikor a Felső-Tiszavidéki vadgazdák Szövetségének vezetőségét és még néhány barátját Támba Miklós a napkori Napkelte panzióba invitálta találkozóra, majd egy apróvadas vadászatra. Amikor a fogoly szó is elhangzott, bizseregni kezdett a gyomrom, melegem lett. Én már letettem magamban arról, hogy gyermekkori élményemet úgy éljem meg, mint megélte a száz éves múlt édesapám akkor.

Egyetlen gondolatom volt, hogy foglyot ejtsek el, és vehessem a kezembe… A napkori – valamikor szebb napokat látott – szőlő dombok felé vettük az irányt. Ideális a terep a fogolycsaládoknak. Itt nem vegyszereznek, permeteznek, a fészekrakáshoz adva van minden. Az egymáshoz is hűséges felnőtt madarak itt terelgethetik kicsinyeiket – állapítottam meg magamban, amint haladtunk, hogy felvegyük a hajtást.

A messze hangzó kürtszó megadta a jelet. Elindultunk. Tőlünk balra hallottam először jellegzetes surrogó repülésüket és ugyancsak egyetlen más madár hangjával össze nem téveszthető cserregésüket. Már tőlem jobbra is szólt a puska. Mi, akik középen haladtunk csak reménykedtünk abban, hogy Diána előttünk is felrebbenti vágyaink madarát.

Közben tanultuk a feledésbe merült fogolyvadászat titkát. Támba Miklós és segítői, többek között Kiss B. Zoltán, egyre csak hajtogatták: a hajtósor egyenes legyen, mikor melyik hajtószárny álljon meg, vagy haladjon, ahogyan a terepviszonyok kívánták.

A történet első részének a lényege, nekem, nekünk – a középen haladóknak – nem kedvezett a vadászszerencse.

Na, majd visszafelé… Talán. De már azért is boldog voltam, hogy itt lehetek ezen a fogolyvadászaton.

Kicsit átrendeződtünk a hajtósorban, én jobbra tolódtam, az Erdélyből érkezett egyik vendég, Florin haladt mellettem. Egyszer csak lendíti fegyverét, de nem lő, a fogoly pedig nem repül fel, csak bujkálva menekül előttünk. Majd eltűnik a szemünk elől a gazosban. Arra a következtetésre jutottunk, valószínűleg egy korábbi lövés eredményeként nem tudott felrepülni. Mi minden esetre meghagytuk az életét. Előtte és előttem is levegőbe emelkedett egy csapat.

Láttam, hova esett madaram, a szemem le nem vettem róla, s amint oda értem, már nem is pihegett. A madárka, amilyet évtizedek óta nem fogtam a kezemben, a tenyeremben lapult. A teríték készítésekor tudatosult bennem, hogy fogolyvadász lettem még három társammal, aminek következményét örömmel vállaltuk. A krónika hitelességéért társaim nevét is leírom: Bittner Imre, Kormos László, ifj. Sarka Béla.

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése