Rabul ejtett a fogolyvadászat

Zsoldos Barnabás vadásztörténetei 

Lehet valakiknek furcsa lesz az állításom, de halványan emlékszem arra, amikor édesapám, akinek 1952-ben volt pecsét utoljára a fegyvertartási engedélyén, Maklári Béni bácsival és Demeter Feri bácsival a kertek alatt lévő kaszálón és a kukoricaföldeken foglyászott. Azt követően apu már nem vadászhatott… Nekem talán ezért is emlékezetes, meg talán azért, mert a szérűn a szalma- és a szénakazlak alá is bemerészkedtek a fogolycsapatok. Élelmet kerestek és találtak is, illetve a méteres nagyságú hófúvásban menedékük a falusi kertekben voltak. Volt alkalmam megfigyelni őket.

Mindezek csak most jutottak eszembe, amikor a Felső-Tiszavidéki vadgazdák Szövetségének vezetőségét és még néhány barátját Támba Miklós a napkori Napkelte panzióba invitálta találkozóra, majd egy apróvadas vadászatra. Amikor a fogoly szó is elhangzott, bizseregni kezdett a gyomrom, melegem lett. Én már letettem magamban arról, hogy gyermekkori élményemet úgy éljem meg, mint megélte a száz éves múlt édesapám akkor.

Egyetlen gondolatom volt, hogy foglyot ejtsek el, és vehessem a kezembe… A napkori – valamikor szebb napokat látott – szőlő dombok felé vettük az irányt. Ideális a terep a fogolycsaládoknak. Itt nem vegyszereznek, permeteznek, a fészekrakáshoz adva van minden. Az egymáshoz is hűséges felnőtt madarak itt terelgethetik kicsinyeiket – állapítottam meg magamban, amint haladtunk, hogy felvegyük a hajtást.

A messze hangzó kürtszó megadta a jelet. Elindultunk. Tőlünk balra hallottam először jellegzetes surrogó repülésüket és ugyancsak egyetlen más madár hangjával össze nem téveszthető cserregésüket. Már tőlem jobbra is szólt a puska. Mi, akik középen haladtunk csak reménykedtünk abban, hogy Diána előttünk is felrebbenti vágyaink madarát.

Közben tanultuk a feledésbe merült fogolyvadászat titkát. Támba Miklós és segítői, többek között Kiss B. Zoltán, egyre csak hajtogatták: a hajtósor egyenes legyen, mikor melyik hajtószárny álljon meg, vagy haladjon, ahogyan a terepviszonyok kívánták.

A történet első részének a lényege, nekem, nekünk – a középen haladóknak – nem kedvezett a vadászszerencse.

Na, majd visszafelé… Talán. De már azért is boldog voltam, hogy itt lehetek ezen a fogolyvadászaton.

Kicsit átrendeződtünk a hajtósorban, én jobbra tolódtam, az Erdélyből érkezett egyik vendég, Florin haladt mellettem. Egyszer csak lendíti fegyverét, de nem lő, a fogoly pedig nem repül fel, csak bujkálva menekül előttünk. Majd eltűnik a szemünk elől a gazosban. Arra a következtetésre jutottunk, valószínűleg egy korábbi lövés eredményeként nem tudott felrepülni. Mi minden esetre meghagytuk az életét. Előtte és előttem is levegőbe emelkedett egy csapat.

Láttam, hova esett madaram, a szemem le nem vettem róla, s amint oda értem, már nem is pihegett. A madárka, amilyet évtizedek óta nem fogtam a kezemben, a tenyeremben lapult. A teríték készítésekor tudatosult bennem, hogy fogolyvadász lettem még három társammal, aminek következményét örömmel vállaltuk. A krónika hitelességéért társaim nevét is leírom: Bittner Imre, Kormos László, ifj. Sarka Béla.

Olvasóterem
Szerkesztő: M. Szlávik Tünde

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése