Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
1984 tavaszán szőrbe szökkent a férfiasságom
Elérkezett az ideje, hogy csillogó, villogó, zenélő kvarcórát kössek kamasz karomra
Valamikor a XX. század vége felé az április ugyanúgy a rügyfakadást és a Tavasz kirobbanó erejének demonstrációját jelentette a maga szeszélyességével, mint manapság. Azért emlékezetem szerint 1984 áprilisa nekem valahogy mégis vidámabb volt, mint 2021-é. Pedig George Orwell másmilyen 1984-et vizionált 1948-ban, amikor az „1984” című korszakos remekművét megírta. Az író víziója azonban 1984-ben nem valósult meg, a történelem lapjait más téntával írták. Nem mennék bele mélyebben a históriába, ezen belül is az 1980-as évek első éveinek történéseibe, de az én 1984-em nagyon szép év volt.
Nagy Testvérem nekem is volt, mindjárt kettő, ők mind a mai napig a Nagy Testvéreim. Egyik szerelt 1984 nyarán, másik vonult be. Mindkét bátyám katona volt abban az évben, ami azt jelentette számomra, hogy két honvédelmi zsebnaptáram is volt. Jó néhány év zsebkönyve maradt fenn, azokban az években jó apám nem hagyott bejegyzés nélkül egyetlen napot sem. Nem találtam olyan napot, amikor azt írt volna be, hogy pl. pihenő, vagy valami hasonló. Nekem biztos még kevesebb időm volt, mint apámnak, hiszen neki nem kellett iskolába járni és például a Toldit tanulni. Különösen az jelentett kisebb fennakadást a vers magolásában, amikor az aktuális strófák memorizálása már szinte fizikai fájdalmat okozott és könnybe lábadt szemekkel próbáltam „felmondani” az aktuális penzumot. Ekkor betoppant az Ecceri fiú és kissé emelkedett hangulatban kezdte el a Toldi pajzán verzióját szavalni, amiből ezek a sorok beleégtek az agyamba:
„…szól hozzá az édesanyja, Mari
most a Halál b..szik, nem valami Pali…”
Másnap a számonkérésnél nem bírtam ezt a két sort gondolataimból kiiktatni, kevésen múlott, hogy hangosan ki ne mondjam. Nagy nehezen sikerült, megúsztam egy nagy fülest, meg az 5. és 6. osztály kikacagását. 1984. tavaszán ugyanis a 6. osztályunk a „nagyiskolában” az 5. osztállyal volt összevonva. Szerettem azt az évet több ok miatt is. Rejtő Jenő lázban égtem, ebben az évben több regényét kiadták képregényes formában is, azokat egyenesen imádtam. Ugyanúgy, mint az Alfa című rendkívül színvonalas és szórakoztató ismeretterjesztő újságot. Na meg a foci és gombfoci, ami annyi, de annyi időt igényelt, hogy másra alig maradt. Azért belefért egy konfirmáció is, egy úttörőtábor Sóstón, amit végigfociztunk, meghalt Andropov, jött Csernyenkó, következett a „kemény vonalas” szovjet vezetők hattyúdala. Akkoriban persze ezt még nem tudtuk. Jobban érdekelt az első kazettás magnó, a szovjet tyehnyika csodás VEGA BRG típusú gyártmánya, meg a Polimer kazetták. Kettőtől ötig poptarisznyát viseltünk.
Abban az évben ballagott a gimnáziumból az egyik „Nagy Testvérem”, meg az egyik „Nagy Unokatestvérem”. Peti és Öcsi. Akkor még összejött a nagy család és együtt ünnepeltük az aktuálisan előlépő ifjú rokon mérföldkövét, miszerint belépett az ÉLET-be. Én akkoriban ezt egy nagy lózungnak tartottam. Ma is annak tartom. A ballagók mégis nagy ünnepek voltak, szinte egy kisebb lagzival is felértek. Ott volt a falu fiatalsága, meg a rokonság, igazi örömünnep volt ez.
Bevillan egy kép: 1984 májusában Vámosorosziban, a Móricz Zsigmond utcában ott vagyunk Öcsi ballagóján. A zene szól, akkor már lehet, hogy nem lemezjátszóból, hanem kazettás magnóból. A teraszon papírdoboz helyettesíti a diszkó gömböt, a papírdobozba beépítve traktorlámpa, index és még ki tudja, milyen lámpabura. Szól a zene, mindenki boldog, mindenki táncol. De tényleg. Boldogok voltunk. Akkor már talán volt kvarcórám is.
A kvarcóra rövid története: Az én gyerekkoromnak is megvolt a maga „dilije”. Most az okos telefonok, „ájfonok, béjfonok” vadítják a az egészen kis gyerekeket is már (nem csak őket, teszem hozzá gyorsan), addig az én időmben a zenélős kvarcóra töltött be hasonló szerepet. Vágyaink tárgya volt, birtokolni akartuk, hogy aztán unalomig hallgassuk csodálatos melódiáit. Hallga csak, hallga!
Az én első Kessel márkájú hétzenélős kvarcórámat Elemér bátyámtól kaptam. Be volt ígérve, hogy amennyiben férfiasságom szárba (akarom mondani szőrbe) szökken, akkor megkapom. Persze nem kezelte egyáltalán diszkréten a dolgot. Ezt onnan tudom, hogy azokon hétfői napokon, amikor zárva volt a bolt, akkor a helyi boltba kellett felmenni kenyérért. 14 éves kor alatt a korcsmába (helyesen) a lábát senki be nem tehette.
Kérdezte is tőlem gyakran Torma Miklós bácsi (Tortás), meg Varga Bálint bátyám (Vadi Ondó Kása), meg a többi tréfás falumbéli tréfacsináló az időt. Én csak pironkodtam olyankor, hogy még nem jött el az ideje az órának, nem jött még el az én időm. A kérdésen mindig kacagtak. Én meg persze tehetetlen voltam, mert mit mondhattam volna ezeknek az óriásoknak, akikre szó szerint úgy tekintettünk pujaként, mint kis ázott veréb a szárnyaló sasokra. Aztán amikor 1984 tavaszán történt valami… Felfedeztem bizonyos dolgokat, ami alapján aztán jelentkeztem nagybátyámnál. Ő aztán meggyőződött a hitelességről. Megkaptam az órámat, ami csillogott, villogott, zenélt és még stopper is volt rajta, menten férfinak éreztem magam és vidáman közöltem mindenkivel a pontos időt.
Ammen.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése