Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
1984 tavaszán szőrbe szökkent a férfiasságom
Elérkezett az ideje, hogy csillogó, villogó, zenélő kvarcórát kössek kamasz karomra
Valamikor a XX. század vége felé az április ugyanúgy a rügyfakadást és a Tavasz kirobbanó erejének demonstrációját jelentette a maga szeszélyességével, mint manapság. Azért emlékezetem szerint 1984 áprilisa nekem valahogy mégis vidámabb volt, mint 2021-é. Pedig George Orwell másmilyen 1984-et vizionált 1948-ban, amikor az „1984” című korszakos remekművét megírta. Az író víziója azonban 1984-ben nem valósult meg, a történelem lapjait más téntával írták. Nem mennék bele mélyebben a históriába, ezen belül is az 1980-as évek első éveinek történéseibe, de az én 1984-em nagyon szép év volt.
Nagy Testvérem nekem is volt, mindjárt kettő, ők mind a mai napig a Nagy Testvéreim. Egyik szerelt 1984 nyarán, másik vonult be. Mindkét bátyám katona volt abban az évben, ami azt jelentette számomra, hogy két honvédelmi zsebnaptáram is volt. Jó néhány év zsebkönyve maradt fenn, azokban az években jó apám nem hagyott bejegyzés nélkül egyetlen napot sem. Nem találtam olyan napot, amikor azt írt volna be, hogy pl. pihenő, vagy valami hasonló. Nekem biztos még kevesebb időm volt, mint apámnak, hiszen neki nem kellett iskolába járni és például a Toldit tanulni. Különösen az jelentett kisebb fennakadást a vers magolásában, amikor az aktuális strófák memorizálása már szinte fizikai fájdalmat okozott és könnybe lábadt szemekkel próbáltam „felmondani” az aktuális penzumot. Ekkor betoppant az Ecceri fiú és kissé emelkedett hangulatban kezdte el a Toldi pajzán verzióját szavalni, amiből ezek a sorok beleégtek az agyamba:
„…szól hozzá az édesanyja, Mari
most a Halál b..szik, nem valami Pali…”
Másnap a számonkérésnél nem bírtam ezt a két sort gondolataimból kiiktatni, kevésen múlott, hogy hangosan ki ne mondjam. Nagy nehezen sikerült, megúsztam egy nagy fülest, meg az 5. és 6. osztály kikacagását. 1984. tavaszán ugyanis a 6. osztályunk a „nagyiskolában” az 5. osztállyal volt összevonva. Szerettem azt az évet több ok miatt is. Rejtő Jenő lázban égtem, ebben az évben több regényét kiadták képregényes formában is, azokat egyenesen imádtam. Ugyanúgy, mint az Alfa című rendkívül színvonalas és szórakoztató ismeretterjesztő újságot. Na meg a foci és gombfoci, ami annyi, de annyi időt igényelt, hogy másra alig maradt. Azért belefért egy konfirmáció is, egy úttörőtábor Sóstón, amit végigfociztunk, meghalt Andropov, jött Csernyenkó, következett a „kemény vonalas” szovjet vezetők hattyúdala. Akkoriban persze ezt még nem tudtuk. Jobban érdekelt az első kazettás magnó, a szovjet tyehnyika csodás VEGA BRG típusú gyártmánya, meg a Polimer kazetták. Kettőtől ötig poptarisznyát viseltünk.
Abban az évben ballagott a gimnáziumból az egyik „Nagy Testvérem”, meg az egyik „Nagy Unokatestvérem”. Peti és Öcsi. Akkor még összejött a nagy család és együtt ünnepeltük az aktuálisan előlépő ifjú rokon mérföldkövét, miszerint belépett az ÉLET-be. Én akkoriban ezt egy nagy lózungnak tartottam. Ma is annak tartom. A ballagók mégis nagy ünnepek voltak, szinte egy kisebb lagzival is felértek. Ott volt a falu fiatalsága, meg a rokonság, igazi örömünnep volt ez.
Bevillan egy kép: 1984 májusában Vámosorosziban, a Móricz Zsigmond utcában ott vagyunk Öcsi ballagóján. A zene szól, akkor már lehet, hogy nem lemezjátszóból, hanem kazettás magnóból. A teraszon papírdoboz helyettesíti a diszkó gömböt, a papírdobozba beépítve traktorlámpa, index és még ki tudja, milyen lámpabura. Szól a zene, mindenki boldog, mindenki táncol. De tényleg. Boldogok voltunk. Akkor már talán volt kvarcórám is.
A kvarcóra rövid története: Az én gyerekkoromnak is megvolt a maga “dilije”. Most az okos telefonok, “ájfonok, béjfonok” vadítják a az egészen kis gyerekeket is már (nem csak őket, teszem hozzá gyorsan), addig az én időmben a zenélős kvarcóra töltött be hasonló szerepet. Vágyaink tárgya volt, birtokolni akartuk, hogy aztán unalomig hallgassuk csodálatos melódiáit. Hallga csak, hallga!
Az én első Kessel márkájú hétzenélős kvarcórámat Elemér bátyámtól kaptam. Be volt ígérve, hogy amennyiben férfiasságom szárba (akarom mondani szőrbe) szökken, akkor megkapom. Persze nem kezelte egyáltalán diszkréten a dolgot. Ezt onnan tudom, hogy azokon hétfői napokon, amikor zárva volt a bolt, akkor a helyi boltba kellett felmenni kenyérért. 14 éves kor alatt a korcsmába (helyesen) a lábát senki be nem tehette.
Kérdezte is tőlem gyakran Torma Miklós bácsi (Tortás), meg Varga Bálint bátyám (Vadi Ondó Kása), meg a többi tréfás falumbéli tréfacsináló az időt. Én csak pironkodtam olyankor, hogy még nem jött el az ideje az órának, nem jött még el az én időm. A kérdésen mindig kacagtak. Én meg persze tehetetlen voltam, mert mit mondhattam volna ezeknek az óriásoknak, akikre szó szerint úgy tekintettünk pujaként, mint kis ázott veréb a szárnyaló sasokra. Aztán amikor 1984 tavaszán történt valami… Felfedeztem bizonyos dolgokat, ami alapján aztán jelentkeztem nagybátyámnál. Ő aztán meggyőződött a hitelességről. Megkaptam az órámat, ami csillogott, villogott, zenélt és még stopper is volt rajta, menten férfinak éreztem magam és vidáman közöltem mindenkivel a pontos időt.
Ammen.
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Faragjuk a magunk képzeletb...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése