Hőhullámon hajózunk

Forr a beton, izzanak a házfalak, süt a föld is

Fövünk a saját hús-vér kiteljesedésünkben, sülünk saját zsírunkban, még verejtékünk cseppjei is melegen folynak le halántékunkon. Pihegnek az emberek, léhognak az állatok, negyven fele hazafele. A negyven jelenleg nem életévben, hanem Celsiusban értendő. Én nem bírom a meleget, de elfogadom, vagy akár mondhatnám azt is, hogy szeretem. Persze ez nem az a vegytiszta és önzetlen szeretet, mintha ülnénk egymás mellett, a Kánikula és én, csillogó szemmel beszélgetve egymással. Bentről most szívesebben figyelem őkelmét, vagy ha már kint vagyok, akkor csakis vízpartról. Mindegy, hogy milyen víz, csak víz legyen és lehetőleg Túrnak, vagy Tiszának hívják. Meg esetleg balatoni nyárnak, de azt szigorúan csak BB monogrammal kifejezve. Bogláron van az én Balatonom.

Most közel vagyok a vízparthoz, innen, ahol kalimpálok a klaviatúrán, légvonalban nem több, mint 20 méter. Ha ez egy futballpálya lenne, akkor innen a meder vonalában lévő kapu ficakját meg lehetne célozni egy nyeséssel, vagy akár izomból is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a világ egy nagy futballpálya, mert nem az. Az óceánok és tengerek miatt van ez így, ott maximum vízi biciklizni lehetne, de ahhoz meg túl nagyok. A ház előtt csordogáló Tapolnok reményeim szerint újra egész évben vízzel telített lesz. Most is van a mederben, gazdagon benőve sással, vízi tökkel, meg még ki tudja mi mindennel. Múlt vasárnap a Szabó-híd alatt egy vadkacsa család úszott fegyelmezetten, a libáktól átvett rend szerint (libasorban), amikor áthaladtam a híd macskaköves testén. Szívet melengető látvány volt.

Ahogy szántom monitorom barázdáit, dörög. Egyre közelebb hallatszik a mohogás, Darnó felől jön az üdő. Most meg már ahogy hallom, a szél is felélénkült, meg talán már esik is. Megnézem. Még nem esik.

A nyárfák susognak a ház előtt egyre intenzívebben, a vihar közeleg. A dörgés egyre hangosabb, a békák kuruttyolása hasít csak bele a Szél által komponált koncertbe.

Ilyenkor a legfélelmetesebb a puszta. A Szalavény terjedelmes testén villámok cikáznak, megvilágítva egy-egy vadkörtefát, vagy kökénybokrot. Természetfeletti erők jelennek meg vidékünk felett. A Garabonciások vígan szórakoznak, ostorcsapásaikat villámcsapások jelzik, meglovagolják a felhőket és ide-oda vezénylik vízzel telt paripájukat. A Szelet is ők irányítják, tudományuk előtt fejet hajt a Természet.

Azokat a régi nyári viharokat soha nem feledem. Nem volt még időkép, vagy radarkép, de talán még köpönyeg pont hu sem (persze ékezet nélkül), csak a vakmeleget éreztük. Az égen nincs egy négyzetcentiméternyi felhő sem, mégis van valami a levegőben. Tapintható a feszültség, de az élet persze nem állhat le egy pillanatra sem. Akkoriban a falu még mezőgazdasági termelő tényezőként működött, a legidősebb (nyolcvanon felüli) nyugdíjasok háztartásai kivételével egy falusi porta egy élelmiszeriperi termelőegységként működött. A bio konyhakert a zöldségeknek, a gyümölcsfák, a baromfi, ami a tojást és a húst, esetleg a libamájat illeti, a disznó, meg a szarvasmarha. Ez volt az alap. Eszembe jut még egy jellegzetes falusi zajforrás. Ahogy a lovas szekerek végighaladtak a falun. Volt olyan, aki a hang alapján megmondta, kinek a stráfja közeleg.

Kint vagyunk a „mezőn” (mindig ott voltunk), aztán egyszer csak derült égből villámcsapásként (szó szerint) feljön az idő. Túl sokszor én nem áztam meg, mert valahogy, számomra hihetetlen módon mindig hazaértünk az igazi nagy vihar előtt. A vihart meg ott néztük a nyári konyha előtti teraszon, élvezve, hogy mi már védett helyen vagyunk. Bámultuk ahogy leszakad az ég, dörög és villámlik. Beszélgettünk, de főleg a felnőttek. Igazából mi csak hallgattuk a felnőttek történeteit, simogattuk a hozzánk húzódó kutyákat, macskákat. Olyankor előjöttek a régmúlt históriái, amelyek apáról fiúra szálltak.

Elmúltak ezek az évek. Ha tehetném, újra visszamennék abba az időbe, amikor még az Ecceri fiúval, az ő édesapjával, meg feleségével és a gyermekeivel menekülünk egy hirtelen feljött nyári vihar elől emlékezetünk szelíd örökkévalóságába.

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése