Sétálok tovább, a Nap éppen lemenőben

Holnaptól egy órával később lesz ugyanebben az időben

– Hua mensz?

– Jobban tudom én azt, mint te!

Ez a rövid kis kérdezz-felelek gyakran elhangzott nem messze innen, valahol a Tisza partján. Ma este tőlem ezt nem kérdezte senki, a válaszom viszont mindenképpen ez lett volna. De az igazság az, hogy arrafelé nemhogy kíváncsi emberrel nem találkoztam, amerre jártam, de közömbössel sem. Tulajdonképpen arra csak a madár jár, meg őzek, meg talán más vadak is, akiket nem láthattam, csak érezhettem jelenlétüket. A madarakra nem lehet panaszom, mert odafelé olyan koncert élményben volt részem, hogy szinte szégyelltem, hogy ingyen hallgatom. De kinek fizettem volna? Szarkát nem is láttam, nem is hallottam. Tényleg, mostanában alig-alig látok szarkát. Egy Budapesten élő ismerősöm viszont arról számolt be nem is olyan régen, hogy ő bizony a fővárosban gyakrabban lát szarkát, mint anno, idehaza. Ott valószínűleg biztosabb a megélhetés.

Vadkacsa (tőkés réce, vagy közismertebb nevén vadgacsi) viszont volt szép számmal, ők ezek szerint itt is megtalálták a számításukat. Ugyanígy az a bagoly, amely gyanakvó figyelemmel kísérte megjelenésemet az ő territóriumában. De hol is járunk vajon?

Egy őz riadtan gázolt át nagy csörtetéssel a holtágon a túlsó partra. Hiába mondtam neki, hogy felesleges dolog futnia oly nagyon…

Ja igen. Kárókatonákat is láttam, de azt állították, hogy ők valójában kormoránok.

Nem is folytattam, csak haladtam tovább. Mellettem balra az ősi medre a Túrnak. Ez így nem is igaz. Mellettem balra egy ősi meder, amelyet lehet, hogy valamikor Túrnak neveztek, az is lehet, hogy másnak, de mára mind elfelejtődött. Szinte.

Gondolatban kérdezni akartam az évszázados tölgyfákat, amelyek mindkét parton előbukkannak, de sajnos nem tudtam szóra bírni őket. Éreztem, hogy egyik-másik talán megszólalna, de a Tölgyfák Tanácsának ehhez hozzá kell járulni. Tanácskozás meg igen ritkán van, így sajnálatos módon csak a Fantáziámra tudtam hagyatkozni. Annak nem kell ugyanis engedélyt kérni senkitől, meg amúgy is mindent meg tud magyarázni.

Sétálok tovább, a Nap éppen lemenőben, holnaptól egy órával később lesz ugyanebben az időben. Áttérünk a nyári időszámításra. Napról napra érzem és tapasztalom a nappalok hosszabbodását és ezzel párhuzamosan a sötétség hatalmának gyengülését, nekem ez az időszak sokkal jobban tetszik, mint a fordítottja. Persze, mindkettőre szükség van ez egymásnak a jingjangja, jelentsen ez bármit is. A tavasz azért mégis csak tavasz. A kiskerti virágok egymásnak adják a kilincset, most még a tavaszi tőzike sem kókadt le teljesen, Ibolyáék illatoznak fehéren és lilán, az erdő és mező is kezd élettel telítődni. A kora tavaszi éledezés egyik zászlóshajója a Som (ettől nagyobb képzavart nem tudtam előhozni).

A Som teljes dicsőségében pompázik, ma Penyigén, Mándon és Orosziban direkt figyeltem, hogy a hátsó udvarokon hol fedezek fel somot. Örömmel tapasztaltam, hogy hála Istennek igen erős az itteni populáció. Ha már Penyigét említettem, szólnom kell valamiről. Vagyis valakiről. Penyigén áthaladva már rég felfigyeltem egy kis pakompartos emberre, aki vagy a háza előtt állva, vagy ülve, szinte mindig ott volt az utcán. Nekem ő már évek óta úgy hozzátartozott Penyigéhez, mint a Szenke, vagy a Lekvárium. Ki is nyomoztam, hogy ki ez a kis ember, mindig örömmel láttam, ha kint láttam. Úgy értesültem, hogy betegség támadta meg, ezért ismeretlenül is kívánom, hogy gyógyuljon meg, térjen vissza megszokott helyére!

De térjünk vissza Túrisztánhoz. A holt mederben azért még van egy kis víz. Hal valószínűleg már nincs benne, pedig ez lehet az a rész, ahol megboldogult Makay Béla bátyámék valamikor lékhorgásztak. Látom magam előtt, amint itt szegényes gúnyába öltözött, kezdetleges, saját készítésű eszközökkel halászó, horgászó emberek tüsténkednek az akkor még vízzel teli mederben. Ismerik és tisztelik a természetet, tudásuk, amivel halásznak, apáról fiúra szállt. A Természettel is baráti viszonyban állnak, a tisztelet részükről egyértelmű. A Természet meg jutalmazza, vagy bünteti őket érdemeik szerint.

Ma este újra jó volt beleszippantani a levegőbe ott, ahol nekem kéjgáz minden lélegzetvétel.

– Hua mensz?

– Jobban tudom én azt, mint te!

Írta:
Borbély Balázs

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése