Rákóczi tölgyfája, Napóleon tábori ágya

Pár kilométer álmodozás a Túr partján, a Rókás réten, az erdőháti mezőkön

Én így szeretem a legjobban. Lehetett volna jobb idő is, de akkor biztos, hogy megzavarják önző áhitatomat. A szitáló eső, vagy helyenként köd csillogó cseppekkel díszíti fel a kökénybokrokat, a fák leveleit. A látóhatár sejtelmessé válik. Az öreg tölgyfa betegen is csodálatos őre a vidéknek. Pompáját és méltóságát megőrizte, mint egy igazi fejedelem. Ha valaki elhalad előtte, rögtön érezni fogja különlegességét. Én már régóta figyelem, próbálom tiszteletemet kifejezni, de ez egy tölgyfa számára nem olyan egyszerű. Nem integethetek neki. Nem köszönhetek ki neki az autóból, hülye lenne kiülni saját maga elé. Nincs is kispad, még képzeletbeli sem. Meg amúgy sem látott még senki egy tölgyfát maga előtt ücsörögni a lócán. Főleg nem azért, hogy mindenféle gyüttmentek céltáblájává váljon.  A tölgyfa évek óta beteg sajnos, remélem, hogy nem az aggkori végelgyengülésben szenved.

Remélem engem túl fog élni, én pedig a halált semmiképp nem tervezem sem rövid, sem hosszabb távú terveim között. Így remélem, sikerült megmentenem a nagy tölgyfát, amiről az Ecceri fiú mindig megjegyezte, hogy az apja is mindig ilyen hatalmasnak ismerte. Szerintem Rákóczi Ferenc nagyságos fejedelemmel is pertuban volt. Vagy esetleg Napóleonnal. Van ugyanis nem messze innen egy kis falu. Van abban a faluban, annak a végén egy kis ház. Van abban a nem is olyan messze lévő kis falu kis házában egy tábori ágy. Az ágy abból a faluból származik, amely vízi malmáról híres. Úgy hallottam, nem volt éppen alkalmi vétel, ugyanis az eladása során közreműködő népi tanító úgy mesélte, hogy ez volt Napóleon tábori ágya. Mondtam is, hogy minden bizonnyal ezen hált a császár, amikor Túristvándiban járt. Nem tudni, de még a vízparton sem járok, csak útban odafelé.

Szemerkélő esőben érkezek a Borzsa-hídhoz. Most ott állok meg, ahol akarok, akár a hídon keresztbe is állhatnék, de persze nem teszem. Jó-jó, nem látom a látóhatár szélén a hegyeket, de nem is csodálom. Szerintem templomba mentek, addig meg az esőre bízták a tájat. Az eső, meg a pára gondosan eltakarja a látóhatárt állandó figyelőpontomról. Tudom én persze a turpisságot, de úgy csinálok, mintha avatatlan lennék.

A Kisbukó is olyan néptelen, amennyire csak néptelen lehet ebben az időben. Aztán ahogy ott tobzódok a víz mellett, a túlparton két ember siet tova a töltésen. Úgy látom, hogy sétálnak és talán szemetet is szednek. Varázslók a parton. Lehet, hogy csak odaképzeltem őket, de erre talán választ soha nem kapunk. Gyönyörű a hely most és mindörökké. Néha szinte zavarban érzem magam ilyen helyeken, hogy mit keresek én itt. Miért toppanok bele a természet tökéletességébe.

Megnézem az Öreg-Túrt is, ami fura módon az ásott mederből ágazik el, de attól még az, ami. Többet ér, mint amit bármilyen módon kifejezhetnék. A gát, a kis csobogó festménybe illő. Aztán továbbhaladok. A falu szélén mesebeli házikó. Többször megcsodáltam már, talán tovább is suhantam volna, de a házikó tövében álló karosládán egy fekete cica pihen.

A gyönyörű jószág rögtön felkapja a fejét, amikor megállok a ház mellett. Nem érti gondolom, hogy miért álltam meg, miért járkálok a ház körül. A ház volt valamikor egy igazi falusi porta, az is maradt, csak már elvesztette az eredeti funkcióját. A cica legalább visszahozott valami életet a portára.

Aztán továbbhajtok Sonkádon és Kölcsén keresztül Túristvándi felé. A Rókás mindig elcsábítja és rabul ejti képzeletemet. A Rókás hagyásfái képzeletemben mindig érdeklődnek a Csaholcról Sonkádra vezető út melletti öreg tölgyfa állapotáról. Ő is abból az időből származik, mint a Rókás tölgyei, korásiak.

Tanúi ők egy valamikori szép világnak, amikor a természet még háborítatlan volt. Tanúi az ember megjelenésének, térnyerésének, hol áldásos, hol elátkozott ténykedésének. Tanúik nekem is.

Szerző: 2021. 11. 11.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Csókfalva. Erdély. Templom utca

Ősz Zoltán alkotása Szénrajz, papír. 2015. Mint kottafejek a papíron,  úgy  sorakoznak a házak,  téli  álmokkal  mesékkel   csendesen.   Ebben  a  meggondolatlan  sorban   olyan szépség  van, hogy  szinte ... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése