Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit
Fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben
Van-e még olyan hely (vagy helység), ahol Luca széket készítenek? Luca napján elkezdik a szék összeállítását, hogy aztán Szenteste a templomban felfedezzék a falu boszorkányát. Luca napjához számos hiedelem fűződik. Luca széke az én gyermeki képzeletemet is megmozgatta. Fogalmam sem volt, hogyan kell kinézni a híres-nevezetes ülőalkalmatosságnak, én speciel egy szegektől mentes fa fejőszéknek képzeltem el.
Aztán elképzeltem, hogy felviszem a templomba valahogy észrevétlenül. (de hogy?) Miután sikeresen becsempésztem valahogy, felállítom a széket a nagykarban, vagy a kiskarban. Észrevétlenül természetesen. Aztán szépen ráállok, óvatosan, hogy senki ne vegye észre. Pásztázni kezdem tekintetemmel a zsúfolásig telt sorokat. Aztán egyszer csak megpillantom a beste férget, amint bibircsókos orcájával, horgas orrával, előreugró állával, sunyi vigyorral az arcán éppen rám néz. Én meg rá. Aztán még így képzeletben is megijedtem, mert ki tudja, hogy a következő pillanatban mi történt volna. Elvarázsol? Leránt a karból? Karmaival végigszántja az orcámat? Megkínoz? Megöl a szempillantásával? Ezernyi rossz dolog jutott eszembe ilyenkor. Nem is kezdtem hozzá soha a szóban forgó szék készítéséhez. Nem is ismerek olyan embert, aki Luca széket készített volna. Pedig volt a faluban annyi ezermester, hogy közöttük lenni kellett volna „boszorkányvadásznak” is. Vagy a „nagy öregek”, akik akkor is pofon vertek, ha kedveskedni akartak. Lucáról bezzeg ők is hallgattak.
Aztán Szenteste mindig eszembe jutott a templomban és tekintetemmel pásztáztam az arcokat. Vajon ki lehet? Vajon van köztünk boszorkány? Miről tudnám felismerni? Minden arcot addig figyeltem meg, amíg egyet pislantott. Mindenkit nem láthattam, pár százalék mindig kimaradt. Soha senkit nem tudtam lebuktatni. Jóformán gyanúsítottam sem volt, mert igazából senkitől sem féltem. Élőtől nem. A halottaktól jobban féltem annak idején, mint az élőktől. Mára ez megfordult.
Ma Luca napja van Az év egyik legjelesebb napja ez, a Szerencsejáték Zrt. bizonyára csúcsokat dönget. Ez csakis azért van, mert senki nem hisz a babonákban, nincsenek is. Az Ecceri fiúnak ilyenkor meg kellett piszkálni a tyúkokat, ez egyfajta termékenység varázslat is volt egyben. Az édesanyja persze nem így adta ki az utasítást, hogy eriggy fiam varázsoljál , hanem közölte vele a világ legtermészetesebb módján, piszkáld meg a tyúkokat, hadd tojjanak most már. A tojások száma ugyanis novemberben, decemberben minden évben történelmi mélypontra jutott. Tyúk volt, tojás nem. De melyik nem volt előbb?
Közeledünk a sötétség vége felé, hamarosan elkezdődik az új világosság korszaka. Évről évre befutjuk ezt a pályát, hamarosan elérünk a napfordulóhoz, a mindenkori új kezdethez. Igaz, hogy sosem álltunk még közelebb az elmúláshoz, mint most. Ezt csak a következő pillanat tudja elmulasztani, azt meg az utána következő. Ha ezt a láncolatot végigvezetjük, elérkezünk az elmúláshoz. Az meg nem törvényszerű, hogy bekövetkezik, mert amíg az ember él, addig remél. Hátha nem halunk meg, vagy ha igen, akkor is csak kicsit, nem egészen, rövid időre.
Ameddig ez bekövetkezik, vagy nem, nem tehetünk mást, mint faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit, fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben.
„Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty
Galagonya kettő, három.
Száraz körtét várom!”
Boszorkányok pedig…
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése