Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit
Fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben
Van-e még olyan hely (vagy helység), ahol Luca széket készítenek? Luca napján elkezdik a szék összeállítását, hogy aztán Szenteste a templomban felfedezzék a falu boszorkányát. Luca napjához számos hiedelem fűződik. Luca széke az én gyermeki képzeletemet is megmozgatta. Fogalmam sem volt, hogyan kell kinézni a híres-nevezetes ülőalkalmatosságnak, én speciel egy szegektől mentes fa fejőszéknek képzeltem el.
Aztán elképzeltem, hogy felviszem a templomba valahogy észrevétlenül. (de hogy?) Miután sikeresen becsempésztem valahogy, felállítom a széket a nagykarban, vagy a kiskarban. Észrevétlenül természetesen. Aztán szépen ráállok, óvatosan, hogy senki ne vegye észre. Pásztázni kezdem tekintetemmel a zsúfolásig telt sorokat. Aztán egyszer csak megpillantom a beste férget, amint bibircsókos orcájával, horgas orrával, előreugró állával, sunyi vigyorral az arcán éppen rám néz. Én meg rá. Aztán még így képzeletben is megijedtem, mert ki tudja, hogy a következő pillanatban mi történt volna. Elvarázsol? Leránt a karból? Karmaival végigszántja az orcámat? Megkínoz? Megöl a szempillantásával? Ezernyi rossz dolog jutott eszembe ilyenkor. Nem is kezdtem hozzá soha a szóban forgó szék készítéséhez. Nem is ismerek olyan embert, aki Luca széket készített volna. Pedig volt a faluban annyi ezermester, hogy közöttük lenni kellett volna „boszorkányvadásznak” is. Vagy a „nagy öregek”, akik akkor is pofon vertek, ha kedveskedni akartak. Lucáról bezzeg ők is hallgattak.
Aztán Szenteste mindig eszembe jutott a templomban és tekintetemmel pásztáztam az arcokat. Vajon ki lehet? Vajon van köztünk boszorkány? Miről tudnám felismerni? Minden arcot addig figyeltem meg, amíg egyet pislantott. Mindenkit nem láthattam, pár százalék mindig kimaradt. Soha senkit nem tudtam lebuktatni. Jóformán gyanúsítottam sem volt, mert igazából senkitől sem féltem. Élőtől nem. A halottaktól jobban féltem annak idején, mint az élőktől. Mára ez megfordult.
Ma Luca napja van Az év egyik legjelesebb napja ez, a Szerencsejáték Zrt. bizonyára csúcsokat dönget. Ez csakis azért van, mert senki nem hisz a babonákban, nincsenek is. Az Ecceri fiúnak ilyenkor meg kellett piszkálni a tyúkokat, ez egyfajta termékenység varázslat is volt egyben. Az édesanyja persze nem így adta ki az utasítást, hogy eriggy fiam varázsoljál , hanem közölte vele a világ legtermészetesebb módján, piszkáld meg a tyúkokat, hadd tojjanak most már. A tojások száma ugyanis novemberben, decemberben minden évben történelmi mélypontra jutott. Tyúk volt, tojás nem. De melyik nem volt előbb?
Közeledünk a sötétség vége felé, hamarosan elkezdődik az új világosság korszaka. Évről évre befutjuk ezt a pályát, hamarosan elérünk a napfordulóhoz, a mindenkori új kezdethez. Igaz, hogy sosem álltunk még közelebb az elmúláshoz, mint most. Ezt csak a következő pillanat tudja elmulasztani, azt meg az utána következő. Ha ezt a láncolatot végigvezetjük, elérkezünk az elmúláshoz. Az meg nem törvényszerű, hogy bekövetkezik, mert amíg az ember él, addig remél. Hátha nem halunk meg, vagy ha igen, akkor is csak kicsit, nem egészen, rövid időre.
Ameddig ez bekövetkezik, vagy nem, nem tehetünk mást, mint faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit, fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben.
„Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty
Galagonya kettő, három.
Száraz körtét várom!”
Boszorkányok pedig…
Hasonló
Az a lapály valamikor igen ...
Pengefogú hódok, félszarvú ...
Az oroszi kis híd becsülett...
Hol bót, hol nem vót
Sétálok tovább, a Nap éppen...
Rudit húsz éve, Öcsit ma te...
El nem olvasott könyv, el n...
Bárányfelhős ég alatt terel...
Két családfenntartó harcolt...
A jószág volt az aranya a n...
Füstkarikák emlékezetem füs...
Szedd bele a kasitába a csű...
Rákóczi tölgyfája, Napóleon...
Csicsó és nyullángás
A libanyáj szépen végigtipe...
Szilvás étel
Hőhullámon hajózunk
Kiesett egy kis fióka a fés...
Hogyan szabdaljunk ész és t...
A két oroszi kőrisfa
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése