Faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit

Fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben

Van-e még olyan hely (vagy helység), ahol Luca széket készítenek? Luca napján elkezdik a szék összeállítását, hogy aztán Szenteste a templomban felfedezzék a falu boszorkányát. Luca napjához számos hiedelem fűződik. Luca széke az én gyermeki képzeletemet is megmozgatta. Fogalmam sem volt, hogyan kell kinézni a híres-nevezetes ülőalkalmatosságnak, én speciel egy szegektől mentes fa fejőszéknek képzeltem el.
Aztán elképzeltem, hogy felviszem a templomba valahogy észrevétlenül. (de hogy?) Miután sikeresen becsempésztem valahogy, felállítom a széket a nagykarban, vagy a kiskarban. Észrevétlenül természetesen. Aztán szépen ráállok, óvatosan, hogy senki ne vegye észre. Pásztázni kezdem tekintetemmel a zsúfolásig telt sorokat. Aztán egyszer csak megpillantom a beste férget, amint bibircsókos orcájával, horgas orrával, előreugró állával, sunyi vigyorral az arcán éppen rám néz. Én meg rá. Aztán még így képzeletben is megijedtem, mert ki tudja, hogy a következő pillanatban mi történt volna. Elvarázsol? Leránt a karból? Karmaival végigszántja az orcámat? Megkínoz? Megöl a szempillantásával? Ezernyi rossz dolog jutott eszembe ilyenkor. Nem is kezdtem hozzá soha a szóban forgó szék készítéséhez. Nem is ismerek olyan embert, aki Luca széket készített volna. Pedig volt a faluban annyi ezermester, hogy közöttük lenni kellett volna „boszorkányvadásznak” is. Vagy a „nagy öregek”, akik akkor is pofon vertek, ha kedveskedni akartak. Lucáról bezzeg ők is hallgattak.
Aztán Szenteste mindig eszembe jutott a templomban és tekintetemmel pásztáztam az arcokat. Vajon ki lehet? Vajon van köztünk boszorkány? Miről tudnám felismerni? Minden arcot addig figyeltem meg, amíg egyet pislantott. Mindenkit nem láthattam, pár százalék mindig kimaradt. Soha senkit nem tudtam lebuktatni. Jóformán gyanúsítottam sem volt, mert igazából senkitől sem féltem. Élőtől nem. A halottaktól jobban féltem annak idején, mint az élőktől. Mára ez megfordult.
Ma Luca napja van  Az év egyik legjelesebb napja ez, a Szerencsejáték Zrt. bizonyára csúcsokat dönget. Ez csakis azért van, mert senki nem hisz a babonákban, nincsenek is. Az Ecceri fiúnak ilyenkor meg kellett piszkálni a tyúkokat, ez egyfajta termékenység varázslat is volt egyben. Az édesanyja persze nem így adta ki az utasítást, hogy eriggy fiam varázsoljál , hanem közölte vele a világ legtermészetesebb módján, piszkáld meg a tyúkokat, hadd tojjanak most már. A tojások száma ugyanis novemberben, decemberben minden évben történelmi mélypontra jutott. Tyúk volt, tojás nem. De melyik nem volt előbb?
Közeledünk a sötétség vége felé, hamarosan elkezdődik az új világosság korszaka. Évről évre befutjuk ezt a pályát, hamarosan elérünk a napfordulóhoz, a mindenkori új kezdethez. Igaz, hogy sosem álltunk még közelebb az elmúláshoz, mint most. Ezt csak a következő pillanat tudja elmulasztani, azt meg az utána következő. Ha ezt a láncolatot végigvezetjük, elérkezünk az elmúláshoz. Az meg nem törvényszerű, hogy bekövetkezik, mert amíg az ember él, addig remél. Hátha nem halunk meg, vagy ha igen, akkor is csak kicsit, nem egészen, rövid időre.
Ameddig ez bekövetkezik, vagy nem, nem tehetünk mást, mint faragjuk a magunk képzeletbeli Luca székeit, fürkésszük a boszorkányokat, esetleg bízunk az örök életben.
„Luca, Luca, kitty-kotty, kitty-kotty
Galagonya kettő, három.
Száraz körtét várom!”
Boszorkányok pedig…

Írta:
Borbély Balázs
Written by
Szerző: 2021. 12. 13.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Alföldi alkony

Bíró Ernő alkotása 32×50 cm. pasztell. 2011. Izzik a kép,  perzsel,  azonnal  lángra  lobban,  talán  már  szikra  sem  kell  pláne gyufaszál!!  Nagy erejű,  sodró kép,  a  látvány  fogva tart.  A... Tartalom megtekintése

Hiszi, hogy jó utat választott

A  Banu-Szer Kft. a vevők igényeit szem előtt tartva újul meg időről-időre  Nyíregyháza – Balázs László épületgépész mesternek bizonyára emlékezetes marad a Nyíregyházi Építőipari Ipartestület évzáró ülése. A megalapitásának 30... Tartalom megtekintése

A jószág volt az aranya a népnek

Ez a kijelentés egy megkérdőjelezhetetlen tételmondat volt a közelmúltig Szatmárban mindenképpen. Aztán a szarvasmarhák Eldorádójából sivatag lett, a legelőkből meg Terra Incognita. Arrafelé így mondják. Nem akarok szociológiai fejtegetésekbe bocsátkozni... Tartalom megtekintése

Ablakok a csendesség falain

Tüttő József alkotása 60x90cm Olaj, HDF. Ahogy  mentek az  évek  úgy szaporodtak a  házak,  kicsik, nagyok  ilyen olyat tetővel kéménnyel, és persze  ablakokkal,  nehogy  csak  az ember  lásson, hanem  az ... Tartalom megtekintése

Máglya a hajnali sötétben

Így emlékszem az etédi disznóvágásra, így mondom el az utókornak Az önellátó, önfenntartó, a rendtartó székely falvak életéhez hozzá tartozott a disznótartás, disznóhizlalás és következésképpen a téli disznóvágás is Székelyföldön. ... Tartalom megtekintése