Két bohém egy rózsaszín lányregényből

Írta: Vaskó Ilona

Emlékszem, milyen kimerültek és fáradtak voltunk mind a ketten. Két kiégett, csalódott felnőtt, akik titokban kicsit reménykednek a csodában, de hinni már nem mertek semmiben. Nem is a hittel volt baj, nem a mesék törtek össze, csak a valóság volt olyan kiábrándító, hogy mind a ketten egyre mélyebbre ástuk az álmainkat. Elrejtettük jó mélyre, mert bárki, aki az utunkba került, úgy taposta és úgy gúnyolta, hogy szégyelltük érte magunkat.

Az élet kétszer adott esélyt nekünk. Elsőre, mint két bohém, csak összekacagtunk, összekacsintottunk, de ment mindenki tovább a saját útján. Én, a kamasz gyerekeit egyedül nevelő anya jobb sorsot szántam neked, mint hogy két lázadó kölyök rendetlen hétköznapjainak hőse légy. Tudtam, hogy felőrölné azt, ami kettőnk között van. Hogy jól gondoltam-e, nem derül már ki, hiszen közben mindkettőnket ledarált az élet. Utólag könnyű azt mondani, hogy talán jobb lett volna, de hiszem azt is, hogy ahhoz, ami ma köztünk van, kellettek a múlt szellemei is.

Meg kellett, hogy tapossanak minket. Kellett, hogy megrágjanak és kiköpjenek, mert különben hogyan kapaszkodhattunk volna egymásba? Emlékszem az első hónapokra. A fáradt, kimerült, kétségbeesett estékre, ahol egymásnak bizonygattuk saját félelmeinket. Minden este, mint két fuldokló kapaszkodtunk egymásba, és reggelente, mint két rémült gyerek indultunk útnak, semmit meg nem beszélve, majd amikor eltelt egy nap, újra, kimerülten bevallani, hogy félünk egyedül, és kell valaki, aki meghallgat… Mindegy, hány óra volt. Olykor este tíz. Kértél, gyere, és én mentem. Ugyanazért mentem, amiért te hívtál. Kellett valaki, aki összerak, felépít, elhiteti velem, hogy nem vagyok ostoba, hogy merjek hinni az álmaimban.

Aztán valahogy nagyon lassan, észrevétlenül kifogyott belőlünk a szomorúság. Mosolyogtunk. Szinte folyamatosan. Te elfelejtetted a minden nő ilyen-olyan mondatokat, én pedig a hallgatásból csacsogó üzemmódba váltottam. Mire újra nyár lett, egyre bátrabban beszéltünk gyermeteg vágyainkról. Nem tudom, melyik volt az a pillanat, amikor véd- és dacszövetséget kötöttünk, de addigra már mind a ketten nevetve beszéltük ki az összes titkunkat. Mindent. Harag és felháborodás nélkül. A legjobb barátom lettél, aki mindent észrevesz. Azt is, ha másként kezdem el venni a levegőt bánatomban… Aki elkapcsolja a tévét, ha olyan film megy benne, amiben meghal valakinek az anyukája. Még meg sem szólalok, csak szomorúan veszem a levegőt, és te odaállsz elém nevetni, nevettetni.

Családot kaptam tőled. Anyát, apát és testvért, és olyan mérhetetlen szeretettel fogadtad az én családomat is, amivel még soha senki. Lassan eltelik két év, és mi minden percünket együtt töltjük. Nincs benne kényszer. Soha nem is volt. Nincs számonkérés és nincsenek korlátok. Nincsenek kétségek, csak határtalan bizalom és az a színes, őszinte szerelem, amitől az ember zavarában elpirul, amiről azt hittük mind a ketten, hogy elveszett a múlt csúnya viharaiban. Te lettél a királyfi, aki kiszabadította a királylányt a mindennapok börtönéből. Rózsaszín lányregény, amivel olyan sokat kaptam, hogy már bármit el tudok viselni az életben, ami vár rám.
Már nincs bennünk dac, harag és keserű általánosítások. Békés nyugalom van.

A kép forrása: www.apusm.com.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése