Két bohém egy rózsaszín lányregényből

Írta: Vaskó Ilona

Emlékszem, milyen kimerültek és fáradtak voltunk mind a ketten. Két kiégett, csalódott felnőtt, akik titokban kicsit reménykednek a csodában, de hinni már nem mertek semmiben. Nem is a hittel volt baj, nem a mesék törtek össze, csak a valóság volt olyan kiábrándító, hogy mind a ketten egyre mélyebbre ástuk az álmainkat. Elrejtettük jó mélyre, mert bárki, aki az utunkba került, úgy taposta és úgy gúnyolta, hogy szégyelltük érte magunkat.

Az élet kétszer adott esélyt nekünk. Elsőre, mint két bohém, csak összekacagtunk, összekacsintottunk, de ment mindenki tovább a saját útján. Én, a kamasz gyerekeit egyedül nevelő anya jobb sorsot szántam neked, mint hogy két lázadó kölyök rendetlen hétköznapjainak hőse légy. Tudtam, hogy felőrölné azt, ami kettőnk között van. Hogy jól gondoltam-e, nem derül már ki, hiszen közben mindkettőnket ledarált az élet. Utólag könnyű azt mondani, hogy talán jobb lett volna, de hiszem azt is, hogy ahhoz, ami ma köztünk van, kellettek a múlt szellemei is.

Meg kellett, hogy tapossanak minket. Kellett, hogy megrágjanak és kiköpjenek, mert különben hogyan kapaszkodhattunk volna egymásba? Emlékszem az első hónapokra. A fáradt, kimerült, kétségbeesett estékre, ahol egymásnak bizonygattuk saját félelmeinket. Minden este, mint két fuldokló kapaszkodtunk egymásba, és reggelente, mint két rémült gyerek indultunk útnak, semmit meg nem beszélve, majd amikor eltelt egy nap, újra, kimerülten bevallani, hogy félünk egyedül, és kell valaki, aki meghallgat… Mindegy, hány óra volt. Olykor este tíz. Kértél, gyere, és én mentem. Ugyanazért mentem, amiért te hívtál. Kellett valaki, aki összerak, felépít, elhiteti velem, hogy nem vagyok ostoba, hogy merjek hinni az álmaimban.

Aztán valahogy nagyon lassan, észrevétlenül kifogyott belőlünk a szomorúság. Mosolyogtunk. Szinte folyamatosan. Te elfelejtetted a minden nő ilyen-olyan mondatokat, én pedig a hallgatásból csacsogó üzemmódba váltottam. Mire újra nyár lett, egyre bátrabban beszéltünk gyermeteg vágyainkról. Nem tudom, melyik volt az a pillanat, amikor véd- és dacszövetséget kötöttünk, de addigra már mind a ketten nevetve beszéltük ki az összes titkunkat. Mindent. Harag és felháborodás nélkül. A legjobb barátom lettél, aki mindent észrevesz. Azt is, ha másként kezdem el venni a levegőt bánatomban… Aki elkapcsolja a tévét, ha olyan film megy benne, amiben meghal valakinek az anyukája. Még meg sem szólalok, csak szomorúan veszem a levegőt, és te odaállsz elém nevetni, nevettetni.

Családot kaptam tőled. Anyát, apát és testvért, és olyan mérhetetlen szeretettel fogadtad az én családomat is, amivel még soha senki. Lassan eltelik két év, és mi minden percünket együtt töltjük. Nincs benne kényszer. Soha nem is volt. Nincs számonkérés és nincsenek korlátok. Nincsenek kétségek, csak határtalan bizalom és az a színes, őszinte szerelem, amitől az ember zavarában elpirul, amiről azt hittük mind a ketten, hogy elveszett a múlt csúnya viharaiban. Te lettél a királyfi, aki kiszabadította a királylányt a mindennapok börtönéből. Rózsaszín lányregény, amivel olyan sokat kaptam, hogy már bármit el tudok viselni az életben, ami vár rám.
Már nincs bennünk dac, harag és keserű általánosítások. Békés nyugalom van.

A kép forrása: www.apusm.com.

Szerző: 2018. 02. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése