Két bohém egy rózsaszín lányregényből

Írta: Vaskó Ilona

Emlékszem, milyen kimerültek és fáradtak voltunk mind a ketten. Két kiégett, csalódott felnőtt, akik titokban kicsit reménykednek a csodában, de hinni már nem mertek semmiben. Nem is a hittel volt baj, nem a mesék törtek össze, csak a valóság volt olyan kiábrándító, hogy mind a ketten egyre mélyebbre ástuk az álmainkat. Elrejtettük jó mélyre, mert bárki, aki az utunkba került, úgy taposta és úgy gúnyolta, hogy szégyelltük érte magunkat.

Az élet kétszer adott esélyt nekünk. Elsőre, mint két bohém, csak összekacagtunk, összekacsintottunk, de ment mindenki tovább a saját útján. Én, a kamasz gyerekeit egyedül nevelő anya jobb sorsot szántam neked, mint hogy két lázadó kölyök rendetlen hétköznapjainak hőse légy. Tudtam, hogy felőrölné azt, ami kettőnk között van. Hogy jól gondoltam-e, nem derül már ki, hiszen közben mindkettőnket ledarált az élet. Utólag könnyű azt mondani, hogy talán jobb lett volna, de hiszem azt is, hogy ahhoz, ami ma köztünk van, kellettek a múlt szellemei is.

Meg kellett, hogy tapossanak minket. Kellett, hogy megrágjanak és kiköpjenek, mert különben hogyan kapaszkodhattunk volna egymásba? Emlékszem az első hónapokra. A fáradt, kimerült, kétségbeesett estékre, ahol egymásnak bizonygattuk saját félelmeinket. Minden este, mint két fuldokló kapaszkodtunk egymásba, és reggelente, mint két rémült gyerek indultunk útnak, semmit meg nem beszélve, majd amikor eltelt egy nap, újra, kimerülten bevallani, hogy félünk egyedül, és kell valaki, aki meghallgat… Mindegy, hány óra volt. Olykor este tíz. Kértél, gyere, és én mentem. Ugyanazért mentem, amiért te hívtál. Kellett valaki, aki összerak, felépít, elhiteti velem, hogy nem vagyok ostoba, hogy merjek hinni az álmaimban.

Aztán valahogy nagyon lassan, észrevétlenül kifogyott belőlünk a szomorúság. Mosolyogtunk. Szinte folyamatosan. Te elfelejtetted a minden nő ilyen-olyan mondatokat, én pedig a hallgatásból csacsogó üzemmódba váltottam. Mire újra nyár lett, egyre bátrabban beszéltünk gyermeteg vágyainkról. Nem tudom, melyik volt az a pillanat, amikor véd- és dacszövetséget kötöttünk, de addigra már mind a ketten nevetve beszéltük ki az összes titkunkat. Mindent. Harag és felháborodás nélkül. A legjobb barátom lettél, aki mindent észrevesz. Azt is, ha másként kezdem el venni a levegőt bánatomban… Aki elkapcsolja a tévét, ha olyan film megy benne, amiben meghal valakinek az anyukája. Még meg sem szólalok, csak szomorúan veszem a levegőt, és te odaállsz elém nevetni, nevettetni.

Családot kaptam tőled. Anyát, apát és testvért, és olyan mérhetetlen szeretettel fogadtad az én családomat is, amivel még soha senki. Lassan eltelik két év, és mi minden percünket együtt töltjük. Nincs benne kényszer. Soha nem is volt. Nincs számonkérés és nincsenek korlátok. Nincsenek kétségek, csak határtalan bizalom és az a színes, őszinte szerelem, amitől az ember zavarában elpirul, amiről azt hittük mind a ketten, hogy elveszett a múlt csúnya viharaiban. Te lettél a királyfi, aki kiszabadította a királylányt a mindennapok börtönéből. Rózsaszín lányregény, amivel olyan sokat kaptam, hogy már bármit el tudok viselni az életben, ami vár rám.
Már nincs bennünk dac, harag és keserű általánosítások. Békés nyugalom van.

A kép forrása: www.apusm.com.

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése