Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése
Kinek mutassam meg az esőt?!
Írta: Vaskó Ilona
Nyári ruhában, mezítláb álltam az útszéli homokban. Az aszfalt okádta magából a forróságot, amibe az autók mély vályút vágtak. Már hetek óta fülledt napok követték egymást, de most éreztem, amint a szél meglebbenti a szoknyámat. Szembe fordultam vele, hagytam, hogy az arcomba csapjon. Vihar előtti szél volt. Ott hordozta magával az eső illatát. Lábamat belefúrtam a homokba, és vártam.
A szél egyre vadabbul fújt, egyre dühösebb volt. Éreztem, haragszik. És már dörrent is egyet az ég. Még messziről, mintha a szomszéd falu felett csapott volna össze az égi hadsereg, de alig telt el pár perc, már zendült is újra. És elkezdődött! A függöny felgördült, és megkezdődött az előadás, az égi színjáték. Először csak egy-két óriási esőcsepp pottyant a földre. Néztem a poros útszélt, amint nagy mélyedéseket hagy maga után minden csepp. Az eső illata ott gomolygott az orromban, a szívem hevesen lüktetett. Minden ízemben kívántam.
A ruhám az izzadságtól rám volt tapadva, a bőröm ragacsos. Érezni akartam, amint az eső lemossa rólam a fülledt nyár szennyét. Újabb dörrenés, és már ott is volt… A karomra csöppent először. Megnyaltam. Sós volt. Ekkor egyre hevesebben kezdett esni. Csak kicsit várt, majd vadul zuhogni kezdett… csorgott végig a bőrömön, a karomon, a hátamon, a mellkasomon. Éreztem, mint mossa le rólam a nyár minden mocskát.
Az arcomat belefordítottam az esőbe, és széttártam a karjaimat. Kívántam mindenhogy. És csak dörgött, és dúlt a vihar körülöttem. A fák lombjait ugyanúgy tépte a szél, mint ahogyan ázott hajamat próbálta. A fákkal jobban bírt, mint az én csuromvizes frizurámmal.
Ott álltam ázottan, és szaladni és nevetni vágytam egyszerre. Boldog voltam, olyan mérhetetlenül szenvedélyesen boldog, hogy őrült futásba kezdtem. Magam sem tudtam, merre, csak menni vágytam, megmutatni a világnak az eredendő boldogságot. Az élet adta gyönyörök apró csillámait. Világgá kiáltani: Nézd! Ilyen az eső! Gyere velem! Fuss, érezd te is, amint lüktet benned az örök fiatalság!
De egyedül voltam. Mint életem oly sok pillanatában, most is egyedül voltam. Megértettem akkor, ott − mások boldogsága soha nem rajtam fog múlni, nem tudom megmutatni, milyen szeretni, táncolni az esőben, hiszen aki még táncolni sem tud, annak mit mutathatok én? Egyszerre éreztem magam kevésnek és soknak. Egyszerre voltam fullasztóan lüktető és mérhetetlenül magányos. Nem tudom megtanítani senkinek az eső utáni rajongásomat. Egyedül maradtam a szenvedélyemben.
Amilyen elementáris erővel tört rám az eufória, olyan mélyre taszított a felismerés, hogy nincs kinek megmutatnom az esőt. Hogy soha, senkinek nem fogom tudni elmagyarázni a vihar és a szenvedély erejét. Dühös mennydörgés volt bennem, és ami kint zajlott, tükre volt a belső vívódásomnak. Először csak egyetlen könnyet ejtettem, majd heves zokogásba kezdtem. Az arcomat az égnek fordítva hullajtottam a könnyeim, az eső jótékony palástja mögé rejtve, hogy a világ meg ne láthassa mérhetetlen szomorúságomat.
Mint amilyen hirtelen jön egy nyári zápor, olyan hirtelen csendesedett el bennem is a kétségbeesés. Nem dolgom megváltani a világot, nem dolgom megmutatni az embereknek az esőt és a szelet. Nem dolgom, mert nem is tudom. Ha valaki nem ezzel az életigenléssel született a világra, annak sorsa az lehet, amire képessége van. Nekem képességem van a természet szeretetére. Együtt tudok vele élni és lüktetni. Én „csak” ezt tudom adni: az élet szenvedélyét!
A kép forrása: pinterest.com
Hasonló
Lisztománia

Az a lapály valamikor igen nagy lábon élt

A Patakhát (vagy Patak-hát) az Ecceri fiú falujának egyik jelentős területe A szekeresi útról le kell térni és az onnan kiinduló földút elvisz akár Kisnaményba, akár Darnóra. Attól függ, hogy... Tartalom megtekintése
Pengefogú hódok, félszarvú óriások

Rövidgatyában a csinárok földjén nyár elején a kömörei határban Szeretem a május végét, a júniust. Az egyre hosszabbodó nappalok időszaka, még este kilenckor is világos van. Megyünk a fény felé.... Tartalom megtekintése
Toronyóra a templom mennyezetén

Sankt Wolfgang, Salzkammergut gyöngyszeme IMG_0707 IMG_0722 IMG_0713 IMG_0712 IMG_0715 IMG_0716 IMG_0726 IMG_0731 IMG_0735
A magyar jakobinusok a kuffsteini vár börtönében

IMG_0669 IMG_0631 IMG_0628 IMG_0635 IMG_0639 IMG_0649 IMG_0646 IMG_0638 IMG_0665 IMG_0663 IMG_0653 IMG_0691
Rózsa Sándor talpig nehéz vasban

Egy magyar rablóvezér a császár kuffsteini várbörtönében IMG_0627 IMG_0633 IMG_0634 IMG_0694
A császár kaiserschmarrnija Bad Ischlben

Ferenc József királyunk kedvenc fürdővárosa ma is az ínyencek zarándokhelye Az osztrák sógoroknak persze császár, így aztán nem is király-, hanem császármorzsa a magyar neve a képen látható ételkölteménynek. A... Tartalom megtekintése
Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése
Mert fontos a pihenés, a csend, a természet

Néha jól esik csak úgy leülni a kerítés elé a régi padkára, elcsevegni semmiségekről Ülni, nem gondolkodni, és csak bámulni a semmibe. Talán a szemben lévő domboldalt figyelni, melyet színes vadvirágok... Tartalom megtekintése
Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése