A tomorvári kőkalapács

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

img016.jpgGyakran előfordul, hogy történelmi kutatásaim során valamilyen konkrét témához keresek forrásanyagot, írásos dokumentumokat, s eközben egészen más, érdekes, legalábbis engemet érdeklő írásos anyag kerül a kezembe. Így jártam 32 évvel ezelőtt is, amikor a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár dokumentumai között bogarászva kezembe került egy régi periodika. Azért emlékszem az esetre ennyi év távlatából is évre pontosan, mert a Kolozsvárott, 1913-ban kiadott mű (Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem-  és régiségtárából) egyik írásában szülőfalumra, Bogácsra vonatkozó érdekes adatokra bukkantam. Nem tagadom, a váratlan felfedezés megdobogtatta a szívemet.

Dr. Roska Márton: Adatok a magyarországi zsinegdíszes agyagmívesség kérdéséhez című tudományos dolgozatában többek között a következőket olvashattam:

„Még 1876-ban jutott a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának birtokába egy nyolcz lapura csiszolt, trachithól való, átfúrt kőkalapács, melyet a nevezett intézmény 301/876.4. szám alatt őriz. Keresztleveleképpen pusztán annyit jegyeztek meg róla, hogy „Tomorvár, Bogács”. Minden közelebbi megjelölésnek híjával van, s így találgatásokra vagyunk utalva, ha a kőkalapács lelőhelyét megközelítő pontossággal meg akarjuk állapítani. Úgy hiszem, hogy Bogácsot kell lelőhelynek tekintenünk, Tomorvár pedig Bogácsnak azt a határrészét jelzi, a hol ezt a kőkalapácsot lelték. Tomorvár községről u. i. nincs tudomásunk.

Bogács nevű község azonban több van az országban. Ismerünk ilyen nevű községet Borsod, Kisküküllő és Kolozs vármegyében. Ha már most Tomorvár határnevet jelent, a pontos lelőhely kérdésének eldöntése tisztán azon fordul meg, hogy melyik Bogács nevű községnek van Tomorvár nevű háttérrésze?

Kisküküllő vármegyében Szászbogácsról azt a választ kaptam, hogy ott nincs Tomorvár nevű határrész. Kolozs vm.-ből nem kaptam választ. A Borsod megyei Bogács község jegyzője azt Írja, hogy ott van Tomorvár nevű határrész „mely erdőség és az egri főkáptalan birtokához tartozik.” A kérdéses kőkalapács tehát a Borsod megyei Bogács községből került a M. N. Múzeum birtokába.

„Kőkalapácsról és nem kőbaltáról szólok. Az élnek megfelelő rész olyan tompán kezelt, hogy teljesen kizárja a balta rendeltetését. Nem zárja ki az ék szerepét. Tekintettel azonban arra, hogy ez a szerszámtípus éppen többlapú voltánál fogva inkább díszfegyver, díszszerszám jellegével bír, fölösleges találtatásoknak kell minősítenünk a jelen esetben minden erőszakos magyarázatot, mely szerszámunknak balta szerepét akarná vitatni.

Alakja csonkított rhombus. Nyolcz lapura csiszolt. Alsó és felső lapja természetszerűleg az oldallapoknál szélesebb, jobb és baloldalt 3-3, közel egyforma széles lap határolja. Foka kerek, s sűrű ütési nyomokat árul el, a melyek azonban fiatalabb patinával bírnak s így eszközünk korával nem egyidejűek. Feltevésünket az a körülmény is megerősíti, hogy az eszközünk használati idejéből származó kisebb-nagyobb sérülések, csorbulások patinája elüt a fokon megállapítható, sűrű ütési nyomok patinájától.

Nyéllyuka u. n. szárazfúrás eredménye. E nyéllyuk fala gyűrűs, s e gyűrűzésből körülbelül megállapítható, hogy szerszámunk készítője hányszor fogott a fúráshoz, míg a rajta látható nyéllyukat a szerszám testéből kikoptatta.”

Bár a dr. Roska Mártonnak válaszoló korabeli bogácsi jegyző a Tomorvár nevű határrészt már csak erdőségnek ismerte, viszont dr. Szendrei János: A diósgyőri vár története című munkájában a következőket írta:,. Borsod megyében, Győr körül találjuk a Balajttal határos sápipusztai  „Vórca “, Bogár-sün ‚. Tomorvár”. Borsodon ‚‚Fémvár” és „Derékegyházasdomb“, Novajon „földvár”, Szihalmon lévő „földvár” vagy „Árpád vár” nevű őskori, jobbára újkőkorszaki földvárakat és erődített szállásokat.

Régészeti kutatások és leletek megállapították, hogy a hazánk területén fellépett nemzedékek és népfajok mindegyike felhasználta és meglakta ezeket az őserődöket. Történetírásunk a rómaikkal szövetséges szarmat-jazygoknak tartja az itt lakott egyik nép fajt…

Akkor, 32 évvel ezelőtt az imént idézett információk birtokában, elindultam megkeresni az idézett határrészt. Az erdő zöldje azon a részen karéjban övezte Bogácsot. Ahogy elhagytuk a falu legszélső házait, és elértük az erdő alját, hirtelen egy völggyel lepett meg bennünket a tölgyes. Széles, vadvirágos völggyel. Az itt élők Jács-völgyének nevezik ezt a területet, amelyet jobbra a Cseres-erdő tölggyel takart dombja övez, balra pedig a Zöldvár tetőhöz simul.

A völgybe akkor — augusztus végén jártunk — már beszökött az ősz. Igaz, a gombos góré lila boglya, a katángkóró kékje még a nyarat idézte, de a tölgyeken, akácfákon a levelek már másképpen rezdültek. A levegőben is volt valami nyárvégi hangulat, nyár utáni nosztalgia. Libasorban haladtunk a térdig érő fűben. Az előző napi esők szinte járhatatlanná áztatták a ritkán koptatott szekérutat. Az út felénél kísérőnk. Szeberin Vendel mezőőr jobb kéz felé mutatott. — A Mária-fa — tette hozzá szóval. Hatalmas, több száz éves tölgyet láttunk. Derekát talán három ember, ha átéri.

— Régen idejárt a falu fiatalsága. Minden évben itt rendeztük a majálisokat.

A 25-30 méter magas, öreg famatuzsálem egyetértően zúgatta lombját. Sok vidámságot megért, sok embert túlélt már ez a fa, ágai mégis évről-évre dacolnak az idővel.

Később beszűkült a völgy, már fenyők is feltűntek, amikor a Mária-fa „testverbátyját’’, az Óriás Makk-fát elhagyva, halra fordultunk. Be az erdőbe. Egyre járhatatlanabb lett a gyalogösvény. Ágak, bozótok állták utunkat. Aztán egyszer csak a sűrű bozótosban egy alig észrevehető üreget mutatott kísérőnk. A barlangszerű bejárat mögött mintegy 4×4 méteres üreg volt található. Egy riolittufába vájt pinceszerű verem. Üresen állt, sötét homályban. Levegőjét dohosnak éreztük.

—  Ezt nevezzük mi Tomorvárnak, mesélte Vendel bácsi, miközben egy kőre ülve kifújtuk magunkat. — Az eredetéről sok mindent beszéltek már. Mondták, hogy itt valamikor vár is volt. De az én őseim is már csak erre emlékeznek. Fiatal koromban azért nem volt ennyire elhanyagolt a környék. Például az aratás utáni bálokat itt rendezte a falu fiatalsága. A szomszéd községekből is sokan átjöttek erre. Egy-egy bál alkalmával voltunk itt 250-en is.

Arról, hogy itt földvár volt, az öreg mezőőr tehát semmi biztosat nem tudott. Sem ő, sem más a faluban. A kőkalapácsról sem hallottak semmit Bogácson. Az évezredes Tomorvár mára a föld alá került. Egy üreg kivételével mindent beborított a növényzet, s emlékét az évszázadok multával már-már az idő is kitörölte.

Ez az írás szerény kísérlet arra, hogy mégse…, hogy mégse törölje ki az idő, a feledés a történelmi múlt emlékét! Mert kell az igazolás, hogy ez a vidék ősidők óta lakott helye az embernek. A tomorvári kőkalapács csupán egy lelet. A település határából — tehát nem csak a Tomorvárból! — ugyanis számtalan régészeti lelet került elő az elmúlt évszázadok során. Újkőkori, réz- és bronzkori leletek. Legutoljára 1988-ban, a faluhoz közeli Pazsagtetőn végzett ásatásokat Koós Judit, a miskolci Hermann Ottó Múzeum, és a Szathmári Ildikó, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, akik egy kora bronzkori település nyomaira bukkantak. Az ott előkerült leletek például Krisztus előtt 1900 körülről származnak. S legértékesebb leletként előkerült egy bronzkori ház maradványa is…

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése