A tomorvári kőkalapács

Szemelvények Hajdu Imre Regényes Dél-Borsod című művéből

Gyakran előfordul, hogy történelmi kutatásaim során valamilyen konkrét témához keresek forrásanyagot, írásos dokumentumokat, s eközben egészen más, érdekes, legalábbis engemet érdeklő írásos anyag kerül a kezembe. Így jártam 32 évvel ezelőtt is, amikor a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár dokumentumai között bogarászva kezembe került egy régi periodika. Azért emlékszem az esetre ennyi év távlatából is évre pontosan, mert a Kolozsvárott, 1913-ban kiadott mű (Dolgozatok az Erdélyi Nemzeti Múzeum érem-  és régiségtárából) egyik írásában szülőfalumra, Bogácsra vonatkozó érdekes adatokra bukkantam. Nem tagadom, a váratlan felfedezés megdobogtatta a szívemet.

Dr. Roska Márton: Adatok a magyarországi zsinegdíszes agyagmívesség kérdéséhez című tudományos dolgozatában többek között a következőket olvashattam:

„Még 1876-ban jutott a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárának birtokába egy nyolcz lapura csiszolt, trachithól való, átfúrt kőkalapács, melyet a nevezett intézmény 301/876.4. szám alatt őriz. Keresztleveleképpen pusztán annyit jegyeztek meg róla, hogy „Tomorvár, Bogács”. Minden közelebbi megjelölésnek híjával van, s így találgatásokra vagyunk utalva, ha a kőkalapács lelőhelyét megközelítő pontossággal meg akarjuk állapítani. Úgy hiszem, hogy Bogácsot kell lelőhelynek tekintenünk, Tomorvár pedig Bogácsnak azt a határrészét jelzi, a hol ezt a kőkalapácsot lelték. Tomorvár községről u. i. nincs tudomásunk.

Bogács nevű község azonban több van az országban. Ismerünk ilyen nevű községet Borsod, Kisküküllő és Kolozs vármegyében. Ha már most Tomorvár határnevet jelent, a pontos lelőhely kérdésének eldöntése tisztán azon fordul meg, hogy melyik Bogács nevű községnek van Tomorvár nevű háttérrésze?

Kisküküllő vármegyében Szászbogácsról azt a választ kaptam, hogy ott nincs Tomorvár nevű határrész. Kolozs vm.-ből nem kaptam választ. A Borsod megyei Bogács község jegyzője azt Írja, hogy ott van Tomorvár nevű határrész „mely erdőség és az egri főkáptalan birtokához tartozik.” A kérdéses kőkalapács tehát a Borsod megyei Bogács községből került a M. N. Múzeum birtokába.

„Kőkalapácsról és nem kőbaltáról szólok. Az élnek megfelelő rész olyan tompán kezelt, hogy teljesen kizárja a balta rendeltetését. Nem zárja ki az ék szerepét. Tekintettel azonban arra, hogy ez a szerszámtípus éppen többlapú voltánál fogva inkább díszfegyver, díszszerszám jellegével bír, fölösleges találtatásoknak kell minősítenünk a jelen esetben minden erőszakos magyarázatot, mely szerszámunknak balta szerepét akarná vitatni.

Alakja csonkított rhombus. Nyolcz lapura csiszolt. Alsó és felső lapja természetszerűleg az oldallapoknál szélesebb, jobb és baloldalt 3-3, közel egyforma széles lap határolja. Foka kerek, s sűrű ütési nyomokat árul el, a melyek azonban fiatalabb patinával bírnak s így eszközünk korával nem egyidejűek. Feltevésünket az a körülmény is megerősíti, hogy az eszközünk használati idejéből származó kisebb-nagyobb sérülések, csorbulások patinája elüt a fokon megállapítható, sűrű ütési nyomok patinájától.

Nyéllyuka u. n. szárazfúrás eredménye. E nyéllyuk fala gyűrűs, s e gyűrűzésből körülbelül megállapítható, hogy szerszámunk készítője hányszor fogott a fúráshoz, míg a rajta látható nyéllyukat a szerszám testéből kikoptatta.”

Bár a dr. Roska Mártonnak válaszoló korabeli bogácsi jegyző a Tomorvár nevű határrészt már csak erdőségnek ismerte, viszont dr. Szendrei János: A diósgyőri vár története című munkájában a következőket írta:,. Borsod megyében, Győr körül találjuk a Balajttal határos sápipusztai  „Vórca “, Bogár-sün ‚. Tomorvár”. Borsodon ‚‚Fémvár” és „Derékegyházasdomb“, Novajon „földvár”, Szihalmon lévő „földvár” vagy „Árpád vár” nevű őskori, jobbára újkőkorszaki földvárakat és erődített szállásokat.

Régészeti kutatások és leletek megállapították, hogy a hazánk területén fellépett nemzedékek és népfajok mindegyike felhasználta és meglakta ezeket az őserődöket. Történetírásunk a rómaikkal szövetséges szarmat-jazygoknak tartja az itt lakott egyik nép fajt…

Akkor, 32 évvel ezelőtt az imént idézett információk birtokában, elindultam megkeresni az idézett határrészt. Az erdő zöldje azon a részen karéjban övezte Bogácsot. Ahogy elhagytuk a falu legszélső házait, és elértük az erdő alját, hirtelen egy völggyel lepett meg bennünket a tölgyes. Széles, vadvirágos völggyel. Az itt élők Jács-völgyének nevezik ezt a területet, amelyet jobbra a Cseres-erdő tölggyel takart dombja övez, balra pedig a Zöldvár tetőhöz simul.

A völgybe akkor — augusztus végén jártunk — már beszökött az ősz. Igaz, a gombos góré lila boglya, a katángkóró kékje még a nyarat idézte, de a tölgyeken, akácfákon a levelek már másképpen rezdültek. A levegőben is volt valami nyárvégi hangulat, nyár utáni nosztalgia. Libasorban haladtunk a térdig érő fűben. Az előző napi esők szinte járhatatlanná áztatták a ritkán koptatott szekérutat. Az út felénél kísérőnk. Szeberin Vendel mezőőr jobb kéz felé mutatott. — A Mária-fa — tette hozzá szóval. Hatalmas, több száz éves tölgyet láttunk. Derekát talán három ember, ha átéri.

— Régen idejárt a falu fiatalsága. Minden évben itt rendeztük a majálisokat.

A 25-30 méter magas, öreg famatuzsálem egyetértően zúgatta lombját. Sok vidámságot megért, sok embert túlélt már ez a fa, ágai mégis évről-évre dacolnak az idővel.

Később beszűkült a völgy, már fenyők is feltűntek, amikor a Mária-fa „testverbátyját’’, az Óriás Makk-fát elhagyva, halra fordultunk. Be az erdőbe. Egyre járhatatlanabb lett a gyalogösvény. Ágak, bozótok állták utunkat. Aztán egyszer csak a sűrű bozótosban egy alig észrevehető üreget mutatott kísérőnk. A barlangszerű bejárat mögött mintegy 4×4 méteres üreg volt található. Egy riolittufába vájt pinceszerű verem. Üresen állt, sötét homályban. Levegőjét dohosnak éreztük.

—  Ezt nevezzük mi Tomorvárnak, mesélte Vendel bácsi, miközben egy kőre ülve kifújtuk magunkat. — Az eredetéről sok mindent beszéltek már. Mondták, hogy itt valamikor vár is volt. De az én őseim is már csak erre emlékeznek. Fiatal koromban azért nem volt ennyire elhanyagolt a környék. Például az aratás utáni bálokat itt rendezte a falu fiatalsága. A szomszéd községekből is sokan átjöttek erre. Egy-egy bál alkalmával voltunk itt 250-en is.

Arról, hogy itt földvár volt, az öreg mezőőr tehát semmi biztosat nem tudott. Sem ő, sem más a faluban. A kőkalapácsról sem hallottak semmit Bogácson. Az évezredes Tomorvár mára a föld alá került. Egy üreg kivételével mindent beborított a növényzet, s emlékét az évszázadok multával már-már az idő is kitörölte.

Ez az írás szerény kísérlet arra, hogy mégse…, hogy mégse törölje ki az idő, a feledés a történelmi múlt emlékét! Mert kell az igazolás, hogy ez a vidék ősidők óta lakott helye az embernek. A tomorvári kőkalapács csupán egy lelet. A település határából — tehát nem csak a Tomorvárból! — ugyanis számtalan régészeti lelet került elő az elmúlt évszázadok során. Újkőkori, réz- és bronzkori leletek. Legutoljára 1988-ban, a faluhoz közeli Pazsagtetőn végzett ásatásokat Koós Judit, a miskolci Hermann Ottó Múzeum, és a Szathmári Ildikó, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, akik egy kora bronzkori település nyomaira bukkantak. Az ott előkerült leletek például Krisztus előtt 1900 körülről származnak. S legértékesebb leletként előkerült egy bronzkori ház maradványa is…

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése