Környezetvédő gyógybenzin

Írta: Arany Piroska

Rosszcsont Robi – Hargitai Beáta illusztrációja

Képzeld, azt mondta a tanító néni, hogy írjunk házit a környezetvédelemről.

Mert ez az egy Földünk van, és amikor mi nagyok leszünk, ez az egy se lesz, úgy felmelegszik a sok kipufogótól meg a szemeteléstől, ha ez így megy tovább.

Nemtom, ez hogy lehet, mert a mi szobánkba is nagyon sok a szemét, mert az anya azt mondta, nem fog ezután többet ott miránk takarítni, mert rendetlenek vagyunk, mégse nem érzem hogy melegebb lenne, de lehet azért, mert itt nincs ami kipufogná innen a levegőt.

És a tanító néni elmondta, hogy régen még az anyukánk vitte a kosarat a boltba, és abba tették, papírba, a kenyeret meg a cukrot meg mindent, és kész, de most meg annyi zacskó van nekünk a boltból, hogy ha azt mindet összeraknánk, akkor Dunát lehetne rekeszteni a zacsikkal.

Mert azok örökéletűek, és attól fél a tanító néni, hogy ha az mind itt marad nekünk, akkor mink lassan el se férünk tőle, mint a nagyi az ágyneműtartójába gyűjtött tejfeles poharaktól, ami azért kell neki, hogy hátha jó lesz még valamire. Mert régen mindenből kevés volt, mindent megtartottak, és pohárból neki annyi van, hogy a dunyháját helyére se teszi, mert be se fér.

Mert mondta, hogy régen, még ami ételmaradék volt, azt megette a malac, a kutya vagy a tyúkok. A szemetet meg eltüzelték, én szeretnék is pirózni, de abból lenne is balhé.

Most már minden megy a kukába, és most mink azért fizetünk is, hogy csak mán elvigyék, mégpedig külön az üveget, a zacsit, a papírt, hogy új szemétnek valót csináljanak belőle.

De most azért mégse szabad, hogy legyen egy állatunk, pláne egy malacunk, mert az nem bírná ki itt az emeleten, hát még  a nagyi egy malaccal, arról jobb nem is beszélni.

Meg, mondta a tanító néni, hogy hallgassuk, hogy mit mond a rádió a sok földszennyezésről,  meg a tévében ne a  krimiket, a trillereket, meg a szekszi képeket nézzük, mert az nem védelem, hanem inkább árt minekünk. Úgy mondta, hogy ártalom a ti ifjú lelketeknek.

És akkor a Ricsi ágaskodott, és bekiabált, hogy akkor a gyerekeket is kéne környezetmegvédni, nem csak a Földet.

Erre azt mondta a tanító néni, hogy csak azt  nézzétek a tévében, ami nektek való.

De utána a Karesz, akinek pedig virul az agya, mert egy tiszta pedál krapek, mondta nekünk, hogy akkor, amikor már van az adás, és kezdődik benne a szeksz, amit a címéből előre nem is lehetett tudni, akkor hogy képzeli valaki, hogy már ő abba a percbe ugordjon fel, és hagyja abba, mikor a legizgibb?

És hiába, hogy ez az ő ifjú lelkének árt, akkor eszébe se jut, sőt még jobban skubizza, mert ha mán adják, miért ne, még vili.

Otthon mondta az anyukám, hogy van jó ifjúsági film, késő éjjel szokja adni a tévé, amikor már alszunk, és aki a műsort csinálta, csak nem gondolja, hogy felkelti ezért a gyereket, mikor annak az alvás a legislegjobb, meg legalább addig is csendben van.

De én azt mégse nemtom, hogy hogyan legyek én környezetvédő, mikor mondjuk megyek az utcán,  annyi  benzin szagot  beszívok, hogy már attól én is négyesbe kapcsolhatnék, ha én autó lennék.

Mondta a Karesz, hogy ő, ha nagy lesz, feltalálja a gyógybenzint, ami oxigént csinál  abból a kipufogó füstből, ami kijön az autójából, mikor pöfög. A tanító néni azt mondta, hogy akkor igyekezzél, és el ne felejtsd ezt, mire nagy leszel.

Én meg úgy akartam környezetvédő lenni, hogy a parkba, a padok mellől  felszedtem az otthagyott sörös üvegeket, de még a kukáig se értem, amikor Szilvike meglátott, és azt kérdezte, ami tökégő volt, hogy te ilyen csóró vagy, visszaviszed a boltba, azért a pár froncsiér?

És akkor már én mit szedegessek, mikor kiröhögtek Karesszel engem.

És én inkább abbahagyom a környezetvédést, mert látom, ha csak az iskolásoknak kell ezt csinálni, akkor az már a mi Földünknek annyi.

És ez is pont olyan, mint a ne lopj, meg a ne ölj, mert az is csak a gyerekeknek szól. Mert a felnőttek tesznek arra, a sógor is tovább cigizik, a Sanyiék is, meg Szilvikéék is csak mennek az autóval, és a tévébe is mindenütt csak tovább lőnek, robbantanak.

És én nem is tom, mit csináljak addig, mert soká lesz, míg a  Karesz kitalálja ennek a mi Földünknek azt a gyógybenzint.

Szerző: 2018. 12. 05.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése