Földközelben a Hold

Írta: Arany Piroska  

A lovak lassú, egyenletes dobogással lépegettek a dűlőúton. Nem kellett ostor, maguktól igyekeztek hazafelé.

A széles határon messze ellátni, bár így a szekéren ülve sem a távoli tanyák, sem a görbe akácok vagy a sudaras nyárfák nem tűnnek azonnal az ember szemébe. Fel kellett volna állni a szekéren, hogy messzebbre lásson, a látóhatárig. De minek, mikor az egész napi kaszálás után jólesett a pihenés, a megérdemelt pihenés, azon a kemény ülésdeszkán. Szokatlan fáradtságot érzett a karjaiban, a hátában. Amúgy is derékfájdító a rázós szekéren ülni, néha kiegyenesítette a hátát, azután lazán el-elbóbiskolt.

Régen volt utoljára itthon. Van már annak…, de ne számoljuk az időt. Katonaság, munka, városok, az előbbre jutás göröngyös útjai.

Itthon ma ismerősen simult a kezébe a kapanyél, a kaszasuhintás mozdulata, a lószerszámok  ̶  mintha tegnap lett volna. Elkezdett dúdolni, maga sem tudta honnan jön elő a dallam, hogy domboldalon áll egy magas nyárfa… nyárfa alatt az édesanyám háza…

Végig tudta. Végig mondta. Addig a torokszorító utolsó sorig, hogy Isten tudja, látom-e még kendet.

Felrezzent. Elmúlt az álmossága. Élőszavú, beszédes lett az est, körülölelte az alkony, és ő megérezve a hívást, belesimult a földközelbe, mint meleg fészekbe. Még együtt látszott az alkonyi égen a Hold halovány ezüst karéja és ragyogott arany-narancs fényével a lemenő nap. A szekér mögött elmaradtak a széles levelekkel integető kukoricatáblák, a zöldből épp sárgába hajló búzamezők, a harsogó zölden hajladozó lucernatáblák, a fodros leveleivel fényesen mosolygó répaföld, a fakó-zölden kuporgó szénaboglyák sora.

Ráeszmélt, mit jelent számára az otthona. Idevalósi vagyok gondolta, míg lágy esti szürkületbe burkolóztak a naptól még meleg mezők. Csak az ébredhet rá, csak az ismerhet rá, aki itt született, az érzi magáénak, aki idevalósi.

A hazatérő nyáj kavarta, felhőként kavargó, utakra leszálló, könnyű nyáresti por lebegett a lila alkonyatban.

Valahol a kiserdő alján párjáért rikoltott a fácán, és a sötétedő égen két kései vadgalamb repült siető szárnycsapással nyugat a felé. Messziről, alig idehallóan csengette el az angelust a szapora szavú tépei kisharang. Szellő moccant, hűvöset hozott. A leszálló harmatban nyújtózkodtak a Kálló-parti dűlőút vadon nőtt mentái, a keskenylevelű útifű, a lilavirágú mályva, és kis névtelen füvek észrevétlen igazították derekukat egyenesre.

A délután lekaszált széna illata utána jött, körüllengte, mint régi ismerős útravaló.

De már akkor elmaradtak a mezők, és az országúti köveken csattogtak a patkók, kattogott a kerekek vasalt abroncsa.

Itt-ott már fellobbantak az ablakok lámpaszemei, és szélesre tárt kapujával köszönt az otthon. Míg az örvendező puli a hazatérőket körberohanta  ̶  majd’ feldöntötte  ̶ , addig a mező szénaszagát felváltotta a ház körül szállongó, gyermekkorból ismerős vacsoraillat.

A vödörből, a lovak szomját oltva mint csörgő patak zuhogott az itató vályúba a kút friss vize.

A csillagokkal kicsipkézett nyári este meleg takarója ráborult a házra, a fákra, virágokra, a templomtorony rézgombjára.

A közeli Kálló-parton békakánon ummogta faluszerte hangzó dalát.

Brekegő danájukhoz Szent Dávid hegedülte a szénakazal fölött tündöklő teliholdból az éji zenét.

Az udvarra sugárzó lámpafényben fel-felvillant a fekete macska lustán hunyorgó szeme, és valahonnan az alsó végről egy árva hegedűszó kúszott a sötétségbe, hogy a szívbe muzsikálja, miszerint domboldalon áll egy öreg nyárfa.

̶  Gyere vacsorázni, fiam, úgy főztem, ahogy szereted.

̶  Jut eszembe ides, jól tenné, ha elhívná holnap Tóth Ferkét a tetőfedőt segíteni. A tetőcserepet rendbe kell hoznunk.

̶  Jó az még fiam, még nem ázik be, nekem bejárja, amíg én élek.

̶  Na, csak hadd legyen rendben, én se akarok beázni a télen.

̶  Hazajössz? ̶  ült le mama, a kicsi sámlira.  ̶  Mi húz ide vissza téged, fiam?

̶  Mi? Hát ides, nem is tudom. A föld, a nap, a hold, a szél, fű-fa-virág?

Tudja mit? Ez, a maga főztje. Ez a csípős, kolbászos, paprikás krumpli!

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése