Az illatos mentalevél

Írta: Arany Piroska          

Mentalevél – Hargitai Beáta illusztrációja

Anyám egyre sürget, üzenget:

– Kisfiam, az idén nem bírom már az ásót, gyere, ássál legalább borsónak, babnak, zöldségnek való kicsi helyet. Jó főd, pihent főd, ne menjek a boltba drága pénzen venni, ha itthon megterem.

– Én Istenem, anyám, borsóra, babra, mennyi pénzt küldjek magának? Ássak? Hogyan mennék én innen a városból ásogatni, sokkal többe kerülne az nekem. Hogy én mikor megyek haza, majd megyek, értsen meg, ne mondogassa folyton.
***
Most végre az ásót a talpam alá igazítom. Itt kezdem, itt a kertünk legvégében, mint apám tanította, nem is összevissza akárhogyan, figyelmetlenül, hebehurgyán. Az ásó mélyen járja a földet, nagyokat harap a rögbe, és a tavalyi avar alól a már készülődő friss illatok felszabadulva áramlanak a fénybe.

– Látja, ídes, tudom én, hogy a késlekedésben veszedelem van, és a lustaság a hét főbűn egyike. Itt vagyok már, nézze, hazajöttem, egyet se búsuljon, na, látja, ások én magának, ne ásnék!

A kerti avar ott maradt a fák tövén, nem gereblyéztem össze az ősszel. Hányszor akartam, de egész télen halogattam. A tavaszi fénybe nézelődök, nagyokat lélegzem a friss levegőből.  Szokatlan illata van a levegőnek, emlékkel teli jó szaga. Kutatom, mi lehet, honnan jön? Az avar közül zöld levelek köszönnek rám, nahát, nézd csak, a menta! Anyám kedvence újra kihajtott. Ágaskodnak a csipkés levelek a nap felé, és tékozlóan illatozik, friss tavaszi kedve.

Gyógyító illat. A menta gyermekkori lázakat szüntető teája, nagyanyám ósdi szekrényének molyűzője, öreg ládák sárgult irataiba beivódott emléke, örökös vasárnapi kísérőm, amint anyám az imakönyvre simít egy-két mentalevelet, úgy megy a templomba. Kísér az illat, mint a szél. Jön onnan föntről a diófák alól, végig siet, összeborzolja a szilvafa édes illatú, apró virágait, és elpihen, itt a cseresznyefa alatt. Én nem lehetek tétlen, ásnom kell. Kellene.

Abba-abbahagyom a szokatlan hajlongást, elfáradtam. Elnézem a kertet. Mezítlábas gyermekségem idejében itt diófák, meggyfák, szilvafák sorakoztak. Majd jött az az esős, árvizes esztendő. Utána a szárazság. A növények kipusztultak, a gyümölcsfák elszáradtak. Micsoda aszályos nyár, terméketlen idő.  Apám hittel bíztatott: – Meglásd, jövőre lesz itt minden, megszántom, elvetem.

És aranyos őszi napsütésben, októberi verőfényben hitet szántott és reményt vetett az én apám. És lett zöldség, bab, borsó, eper, krumpli, sűrű kukorica minden. Olyan lucerna, dúskálhattak benne a lovak.

A dolgos – szülői kezektől termékeny – esztendők úgy elsuhantak mellettem, észrevétlen, mint az álom. Ám gyermekkori emlékekkel teli illata van a földnek, ha kizöldül a mentalevél.

Kapaszkodva markolom az ásót, szinte rátámaszkodom. Feltöri a tenyeremet, hólyagosra. Dél körül jár a nap. A ház felől a csirkepaprikás illatával csábítgat már a szellő, amikor anyám kijön, fejcsóválva nézi, az én buzgó igyekezetemet.

– Jaj, édes fiam, nem így a’! A földet meg szoktuk forgatni! Hoci’ csak azt az ásót, idenézz, kicsit öltsél véle, de azt szép sorjában, amikor meg kifordítod azt az ásónyomnyi földet, nem ám, ahogy te ízibe tovább lépsz, ó te, te, hanem avval a lendülettel fordíts is rajta, üsd is szét az ásó élével azt a kemény rögöt, látod, könnyebb lesz utána elgereblyézned.

– Gereblyéznem!?

Kalapomat a szilvafa ágára dobom, ingemet utána, míg kimelegedve tovább ások. Majd egyszeriben a fejemhez kapok – de bolond vagyok, még hogy hét főbűn, meg a késlekedés, tán a középkorban élünk?

Aha, mindjárt átkérem a szomszédtól azt az ügyes rotációs kapát, úgy bizony.

Anyám is nagyot nézhet.

Ujjé, meglátod te is, hogy kell ásni, te, ott a kerítés tövén viruló, illatos mentalevél. Nem lesz késlekedés.

Hazajöttem.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése