Az én kedves könyvem

 Írta: Arany Piroska          

Az én kedves könyvem – Hargitai Beáta illusztrációja

Azt mondta a tanítónéni, hogy a kedvenc könyvünkről írjunk házit.

Nehéz kiválasztani, hogy melyik a legkedvesebb, mert nekünk annyi könyvünk van, amit én elolvashatnék, hogy csak na. De azok olyan vastagok, hogy már ha csak rájuk nézek is ásítok, mert azt én sose olvasnám el, még a hátam is megfájdulna, míg olvasnám, és sose tudnám, hogy hol hagytam abba, mert az a sok lap mikor visszahajolna, még ha befordítottam volna is a sarkát, ami máskülönben tilos, akkor se tudnám miről szólt, mert én mán arra nem is emlékeznék.

Meg azt is mondta a tanítónéni, hogy jegyezzük meg hogy ki írta a könyvet, mert akkor, ha jót írt, az az író lesz a kedvenc írónk, és mindig őtet  keressük, ha olvasni akarnánk.

Énnekem még sose jött az, hogy én olvasni akarnék, mert én inkább csak gombfocizok vagy csocsózok, de csak ha rossz idő van, mert ha jó idő van, akkor igaziból focizunk, és ha már este  van, akkor se olvasok, mert az apu nem szereti világosba nézni a tévét, és eloltjuk a lámpát, és akkor a tévét nézzük. Az apu legtöbbször a meccset vagy valami jó bunyósat, harcosat, mert azon nem alszik el, mint az értelem és érzelemen, ami az anyum kedvence, csak kevésszer adják a tévében, de az anyu tökre unja a focit nézni, és mindig beleszól, amitől meg az apu nagyon ideges lesz, hogy legalább most hallgatnál.

Ma, mikor feljöttem, mondta az anyum, hogy eleget játszottál, csináld meg a fogalmazás házit, hát akkor én bámulni kezdtem azokat a neveket ottan a könyvespolcunkon, hogy Jókai meg Mikszáth meg Móricz meg Gárdonyi, de le se vettem egyet se, mert mind vastag volt.

Mikor az anyukámat kérdeztem, hogy miről írjak, akkor azt mondta, hogy írjál a kedvencedről, a Kolontos Palkóról, mert az egy vicces mese.

De ha Karesz megtudná, azt mondaná, hogy mi vagy te, tán egy dedós?

Mert Karesz olyanokat olvas, hogy a csillagok háborúja, meg a heripotter, és azt is olyan gyorsan olvassa, hogy én nem is tudom, mit olvas rajta olyan sietve, mintha a tévében nézné.

Mert azt a könyvet le is tehetné, míg focizna, mert a könyv az nem szalad el, igaz-e, nem lesz vége, mint a filmnek, az megvárja, hogyha megint akarná olvasni, de ő nem jön focizni, mert azt mondja, hogy már a nemtom hanyadik kötetet is kiadták, és még azt nem is olvasta, de azt akarná a szülinapjára kérni.

Én mostan azon bambulok, hogy hiába is venném le akármelyik könyvet, az nem lenne hamar az én kedvenc könyvem, mert én mire kiolvasnám, akkorra már más lenne a házink, és a tanítónéni megtudná, hogy nekem nincs is kedvenc könyvem, és az nagyon égő lenne.

Mert még Szilvikének is van kedvenc könyve, ami az anyukájáé is, az a könyv, a Horoszkóp minden időre, és ahhoz vannak még kártyák is, amiből jósolni lehet, és abból megtudja, hogy vajon jó napja lesz, vagy nem. És ha az a kártya jön ki neki, hogy önnek ma nem kedvez Szerencse Istenasszonya, akkor nem is jön iskolába.

Én mostan átmentem Szilvikéhez, hogy jósoljon nekem is, hogy menjek-e iskolába, de ő azt mondta, hogy nekem nem jósol, hanem van egy új könyve, és azt ideadja, mert a nagymamája hozta neki, mert ha kiolvassa, akkor kap valamit jutalomból, amit akar.

És kitalálta, hogy azt én olvassam el, és én mondjam el, hogy miről szól, és ha én ezért cserébe segítek neki matekozni, megengedi, hogy az lehet az én kedvenc könyvem.

– Na, adide – mondtam, és én azt hittem, hogy valami kis vékony könyv lesz, de akkor láttam, hogy jól befürödtem vele, mert az is vastag, és annak az a címe, hogy Egri csillagok.

Vissza is dobtam neki, hogy hülye vagy te Szilvike, hát ez minekünk a polcunkon már száz éve ott van, és ha akarnám, már elolvashattam volna, de láttam, mikor adták a tévében és már tudom, miről szól, minek olvasgassam, pláne, hogy még emiatt, veled is matekozzak, direkt jó sokáig.

Ám ez mégis egy jó ötlet, az egri csillagokkal, és ezt fogom leírni a tanítónénimnek, hogy ez az én kedvenc könyvem.

De én nem akarok olyan lenni, mint Jumurdcsák, aki végig csak a gyűrűtalizmánját keresi.

Én igazából legjobban olyan lennék, mint Gergő a Vicuskával.

Csak én nemtom, hogy olyan bátor leszek-e, mint Gergő, hogy ha majd a Szilvikét feleségül akarom kérni.

Szerző: 2019. 04. 03.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló