- MagazinPár perc prózaArany Piroska

A kék kancsó

Írta: Arany Piroska A kék kancsó nem kék volt, hanem fehér. Tört fehér, szürkés, mint a régi fajansz korsók, bokályok, vázák, amik magukon hordják az aggok idővel megfakult, patinás repedéseit.... Tartalom megtekintése

Földközelben a Hold

Írta: Arany Piroska   A lovak lassú, egyenletes dobogással lépegettek a dűlőúton. Nem kellett ostor, maguktól igyekeztek hazafelé. A széles határon messze ellátni, bár így a szekéren ülve sem a távoli... Tartalom megtekintése

Maj’ sohanapján!

Írta: Arany Piroska Akárhogy siethetnek, már úgyis elkéstek. Egy hete kezdődött az iskola. Akkor előbb az anyja nem ért rá, mert éppen a szürettel kellett sietni, aztán a zöldséget hordták... Tartalom megtekintése

Kevés kell a boldogsághoz

Írta: Arany Piroska                                                       Földi ember kevéssel beéri, Vágyait ha kevesebbre méri.” (Arany János)  Ma sem tudtam elintézni az ügyet, amiért oly sok időt, fáradtságot nem kímélve dolgoztam. Ráadásul nem... Tartalom megtekintése

Éjszakai vezetés

Írta: Arany Piroska Nem, nem, este nem szeretek vezetni. Majd ha virrad, majd reggel. Az este nem az én világom. Nem vagyok én éjjeli bagoly, én hajnali pacsirta vagyok. Imádom... Tartalom megtekintése

A kis kendermagos

Írta: Arany Piroska A kis ház rozoga. Már mióta – nem is tudja –, évek óta elhagyatott. Így van ez, amiben nem laknak, az elvadul. Nem gyújtottak tüzet a kemencéjében... Tartalom megtekintése

Vágyak, ha teljesülnek

Írta: Arany Piroska         Kiskari  A diploma megszerzése után minden vágyam az volt, hogy az én szülőfalumban lehessek tanító néni, ahol mindenkit ismerek. Így is lett, taníthattam az én iskolámban. Lássuk... Tartalom megtekintése

Robi váratlan öröme

Írta: Arany Piroska (A harmadikos Nemtom Robi monológja)  Ezt a házit nehéz nekem megírni, mert azt mondta a tanító néni, hogy írjunk valamiről, aminek váratlanul nagyon megörültünk az iskolába, mert... Tartalom megtekintése

Menyasszonyi ruha

Írta: Arany Piroska                                                    (Náne emlékeiből) – Reggel már korán jöhetsz a ruhádért – mondta Jozefa, de Marcsa másnap csak dél felé érkezett. Akkorra sikerült végre eladni a portékát a... Tartalom megtekintése