Felalkudtam a fakanalat

Írta: Balogh Géza

Az öregasszony a piaccsarnok kapujában állt, fakanalat árult. A csarnok előtti nagy tér Nyíregyháza igazi zsibvására, mindenféle kétes eredetű portékát kínálnak ott. Ukrán cigarettát, orosz vodkát, román szalámit, német étkészletet, amerikás edzőcipőt, japán laptopot, hongkongi fehérneműt – mindent. Egy a közös bennük: csempészett, lopott, vagy hamisított mindegyik. Agyontetovált izomkolosszusok, kifestett középkorú asszonyságok, fiatal, de már minden hájjal megkent leánykák próbálkoznak a járókelőkkel, füst és izzadtságszag, benzingőz és földre köpött maghajak – egy kis Balkán a város közepén.

A kis öregasszony a falhoz húzódva álldogált, messziről kirítt a lármás társaságból.

– Megnézhetném közelebbről is őket? – álltam meg előtte, s lehajoltam, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a kanalakat.

– Hogyne – felelte, de mielőtt még szétnyitotta volna a táskát, ijedten körbepislantott, nem lát-e minket valami ellenőr.

Jó nagy, öblös kanalak voltak. Kicsit esetlen, kicsit félresikerült kanalak, de pont ez fogott meg bennük. Hogy mindegyik más, nem azok a gyári egyenkanalak.

– Ki faragta ezeket? – próbáltam ki sorra őket.

– Az uram – mondta, és az ujjaimat nézte, ahogy egyenként végigsimítottam a kanalakon. Valami rosszallást olvashatott ki a mozdulataimból, mert zavartan magyarázkodni kezdett. – Csak hát rossz már a szeme, meg a kései is életlenek…, azért ilyen egyenetlenek. De higgye el, jók lesznek ezek. Túl fogják élni az uramat.

– Nyárfa, úgy látom nyárfa – mondtam –, annak ilyen könnyű, puha a fája.

– Nem, nem – ingatta fejét a nénike. – Az nem nyár. Annak nem ilyen fehér a színe.

– Hát akkor fűzfa – nevettem el magam, de erre is csak ingatta csendesen a fejét.

– Nem ficfa.

– Hát akkor mi? – váltott bosszúsra a hangom.

– Jávor…, jávorfa.

Már eddig is sejtettem, hogy a nénike messziről jött, valahonnan a Tiszahátról, de a „ficfa” és a jávorfa hallatán már egészen biztos is voltam benne. Mert a „ficfa”, meg a jávorfa, más néven a fűz, s a hegyi juhar jószerivel csak a Felső-Tisza mentiek nyelvében ismert, másutt szinte ismeretlen. Megkérdeztem hát, hogy merről jött: csak tán nem Gyarmat, Fehérgyarmat környékéről?

– Onnan, onnan – bólogatott. – Csak egy kicsit messzebbről.

– Tiszabecsről, Milotáról talán? – örültem meg neki, mert én minden becsinek, milotainak örülök, mióta arra járok horgászgatni, tekeregni. Vagy harminc esztendeje.

– A túloldalról. Tiszaújlak mellől. Nagypaládról.

Nagypaládon jártam már, az egyik legszebb kárpátaljai magyar falu, mindjárt az országhatár mellett. Nagy, magas tetejű házakkal, faragott tornácoszlopokkal. Barátaim is élnek ott, mint Botos Csaba, a polgármester. Meg Oroszi Jóska bácsi, akivel az országhatáron hagyott szöges drótot is majdnem lebontottuk egyszer.

Erről persze a nénike mit sem tudott. Ki is kerekedett a szeme, mikor rákérdeztem:

– A vén Oroszi megvan még?

– Jóska? Meghalt szegény – mondta megkönnyebbülten. Mert végképp megbizonyosodhatott, hogy nem kell tőlem tartania. Hisz aki Paládot ismeri, rossz ember nem lehet. Már mosolygott is, mikor az árak felől érdeklődtem. Eddig minden percben óvatosan körbenézett, de most már-már vidáman felelte, hogy száz. Hogy száz forint darabja.

Benyúltam a tárcámba, kivettem belőle egy kétszázast. A tenyerébe tettem, aztán zsebre vágtam egy kanalat.

– Nem, nem – nézett nagyon komolyan a szemembe. – Csak akkor, ha kettőt választ.

Zavarba jöttem –, én még ilyet magyar piacon sose éltem meg. Kivettem hát, csak úgy találomra még egy kanalat a szatyorjából, és felléptem a közben megérkező buszra.

Már csak otthon vettem észre, hogy a hirtelen jött jóval öblösebb, komolyabb szerszám, mint az első. Konyhába nagy, bográcsnál viszont kitűnő. Legutóbb is azzal kavargattuk a Túr mellett az ételt. Rég nem fehér már, itt-ott már meg is égett, de aki ért hozzá, észreveszi rögtön, nem akármilyen fából van az a kanál.

Jávorfából. Ami juharfa ugyan – de mennyivel szebb, hogy nagypaládi jávor.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése