A lakodalmas kígyó rokona

Írta: Balogh Géza

Tegnap reggel átsiklott egy kígyó előttem az úton. Mánd és Fülesd között autóztam éppen, amikor megláttam az aszfalton tekergőzve, de mire kiugrottam, eltűnt a bokrokban. Rövid, tömzsi kígyó volt, valószínűleg vipera, mert a sikló sokkal hosszabb, s vékonyabb, ráadásul azok márciusban még alszanak, a vipera azonban már éber. És megy a táplálék után persze. Ez is azt tehette. Az út egyik oldalán a híres, fülesdi erdő, a másikon pedig az ekét sosem látott Gábornok meg Szalavény, a két hatalmas, összefüggő kaszáló, ideális hely a viperáknak.

Van is belőlük hál istennek bőven, pláne az erdő rejtettebb tisztásain. De annyi azért nincs, mint régen, igaz, akkor minden csúszó-mászót kígyónak néztek, a szatmári ember tán nem is ismerte azt a szót, hogy vipera. De a természetét ismerte mindnek. S ellentétben a ma emberével, aki retteg minden csúszó-mászótól, egyik-másik fajtájának a régiek kimondottan örültek.

A magyar népi hitvilágban alapvetően két fő kígyótípussal találkozunk. A barnás színű, közönséges kígyóról azt tartják, hogy réten, vizekben, erdőkben lakik. A zsírja, feje, szárított bőre gyógyításra használható, s csomóba verődve kígyókövet fújnak. Ezt a fajtát a népmesék ravasz, simulékony, hálátlan állatnak tartják, ellentétben a házi kígyóval, amit nagyon is nagy becsben tartottak. Különösen itt Beregben, Szatmárban, ahol úgy mondták, minden háznak megvan a maga kígyója, az a ház őrzőszelleme.

A házi kígyó általában fehér, szürkésfehér, másfél-két méteres, szagtalan, esetleg tej- vagy fokhagymaszagú, s minden esetben ártalmatlan. Leginkább csörgő, kerregő hangot ad, de fütyülhet is, ilyenkor mindig nagy időváltozás jöhet. Legszívesebben falban, küszöb alatt lakik, különösen a gyermekekhez igen barátságos. Szereti a tejet, képes meginni a gyermekek elől, de kiszopja a tehén tőgyéből is. Talán ezért van az is, ha bebújik az alvó ember gyomrába, tejjel minden esetben ki lehet csalogatni. Igaz, meglehetősen nagy tortúra, amihez már feltétlenül tudós ember kell. A pórul járt delikvenst lábánál fogva felkötik egy fára, aztán egy tál friss tejet tesznek alá, ami aztán kicsalogatja belőle a kígyót.

Akkor is voltak persze tudatlan emberek, akik nem tűrték a tejlopásokat, s végeztek a kígyóval. Nem kellett volna, mert majd minden esetben nagy szerencsétlenség érte a házat. De az ilyen alak kevés volt, a többség megbecsülte az albérlőt, aki maga sem volt hálátlan. Kalotaszegen például úgy tartották, aki a háza közelében élő kígyót bántja, az a háza szerencséjét bántja. Beregben pedig úgy mondták, hogy az a jószág, akit fehér csúszó szopik, akármilyen gizen-gazon mindig kövér.

És ez mind semmi! Én még beszéltem olyan idős pásztorral, nevezetesen az Uszkában élő Szegedi Andrással, aki állította, ő ismert olyan csaholci – vagy ahogyan ő mondta, csahóci – juhászt, aki értette az állatok nyelvét. És erre hálából egy nagy fehér kígyó tanította meg, mert megmentette a kútba esett kiskígyója életét. Egy ennél is szebb történetet pedig Zsarolyánban jegyezték fel a tudósok egykor: „Egy fehér kígyó élt a padkában, és este mindig evett a lányka tányérjából. Mikor férjhez ment a lány, akkor megjelent a lakodalomban a kígyó is, és ajándékképpen egy követ tett a tányérjába. De a kő arany volt, amiből aztán nagy birtokot vettek.

Zsarolyán itt van pár kilométerre Mándtól, Fülesdtől – lehet, hogy annak a lakodalmas kígyónak a rokonát volt szerencsém látni?

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése