Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
A lakodalmas kígyó rokona
Írta: Balogh Géza
Tegnap reggel átsiklott egy kígyó előttem az úton. Mánd és Fülesd között autóztam éppen, amikor megláttam az aszfalton tekergőzve, de mire kiugrottam, eltűnt a bokrokban. Rövid, tömzsi kígyó volt, valószínűleg vipera, mert a sikló sokkal hosszabb, s vékonyabb, ráadásul azok márciusban még alszanak, a vipera azonban már éber. És megy a táplálék után persze. Ez is azt tehette. Az út egyik oldalán a híres, fülesdi erdő, a másikon pedig az ekét sosem látott Gábornok meg Szalavény, a két hatalmas, összefüggő kaszáló, ideális hely a viperáknak.
Van is belőlük hál istennek bőven, pláne az erdő rejtettebb tisztásain. De annyi azért nincs, mint régen, igaz, akkor minden csúszó-mászót kígyónak néztek, a szatmári ember tán nem is ismerte azt a szót, hogy vipera. De a természetét ismerte mindnek. S ellentétben a ma emberével, aki retteg minden csúszó-mászótól, egyik-másik fajtájának a régiek kimondottan örültek.
A magyar népi hitvilágban alapvetően két fő kígyótípussal találkozunk. A barnás színű, közönséges kígyóról azt tartják, hogy réten, vizekben, erdőkben lakik. A zsírja, feje, szárított bőre gyógyításra használható, s csomóba verődve kígyókövet fújnak. Ezt a fajtát a népmesék ravasz, simulékony, hálátlan állatnak tartják, ellentétben a házi kígyóval, amit nagyon is nagy becsben tartottak. Különösen itt Beregben, Szatmárban, ahol úgy mondták, minden háznak megvan a maga kígyója, az a ház őrzőszelleme.
A házi kígyó általában fehér, szürkésfehér, másfél-két méteres, szagtalan, esetleg tej- vagy fokhagymaszagú, s minden esetben ártalmatlan. Leginkább csörgő, kerregő hangot ad, de fütyülhet is, ilyenkor mindig nagy időváltozás jöhet. Legszívesebben falban, küszöb alatt lakik, különösen a gyermekekhez igen barátságos. Szereti a tejet, képes meginni a gyermekek elől, de kiszopja a tehén tőgyéből is. Talán ezért van az is, ha bebújik az alvó ember gyomrába, tejjel minden esetben ki lehet csalogatni. Igaz, meglehetősen nagy tortúra, amihez már feltétlenül tudós ember kell. A pórul járt delikvenst lábánál fogva felkötik egy fára, aztán egy tál friss tejet tesznek alá, ami aztán kicsalogatja belőle a kígyót.
Akkor is voltak persze tudatlan emberek, akik nem tűrték a tejlopásokat, s végeztek a kígyóval. Nem kellett volna, mert majd minden esetben nagy szerencsétlenség érte a házat. De az ilyen alak kevés volt, a többség megbecsülte az albérlőt, aki maga sem volt hálátlan. Kalotaszegen például úgy tartották, aki a háza közelében élő kígyót bántja, az a háza szerencséjét bántja. Beregben pedig úgy mondták, hogy az a jószág, akit fehér csúszó szopik, akármilyen gizen-gazon mindig kövér.
És ez mind semmi! Én még beszéltem olyan idős pásztorral, nevezetesen az Uszkában élő Szegedi Andrással, aki állította, ő ismert olyan csaholci – vagy ahogyan ő mondta, csahóci – juhászt, aki értette az állatok nyelvét. És erre hálából egy nagy fehér kígyó tanította meg, mert megmentette a kútba esett kiskígyója életét. Egy ennél is szebb történetet pedig Zsarolyánban jegyezték fel a tudósok egykor: „Egy fehér kígyó élt a padkában, és este mindig evett a lányka tányérjából. Mikor férjhez ment a lány, akkor megjelent a lakodalomban a kígyó is, és ajándékképpen egy követ tett a tányérjába. De a kő arany volt, amiből aztán nagy birtokot vettek.
Zsarolyán itt van pár kilométerre Mándtól, Fülesdtől – lehet, hogy annak a lakodalmas kígyónak a rokonát volt szerencsém látni?
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése