Égig ér, susog, mesél

Írta: Balogh Géza

A tiszabecsi ártér az egész Tisza-völgy legszebb ártere talán, tele szilvával, dióval, birssel, s persze fűzzel, kőrissel, nyárral. S micsoda nyárfákkal!

Igaz, a rendszerváltás után sokukkal fűrész végzett itt is, a legtöbbet mégis a Tisza pusztította el belőlük. A folyó ugyanis ezen a tájon még szertelen kamasz, ha elkapja a hév, nem ismer se istent, se embert. Egy-egy komoly áradáskor fél erdőket harap le a partból, gyökeresen tépve ki a fákat, köztük a százados nyárfákat. De azért maradt még belőlük jópár, akikkel nem bír a Tisza. Az ártér fejedelme is dacol a baltával, az árral.

Egy öreg fekete nyár a becsi fejedelem, akiről nehéz lenne szenvtelen hangon beszélni. Ezer lépés a falutól, ezer a folyótól, igazságos uralkodóhoz illően egyenlő távolságra innen, s onnan az ártér közepén. Messze kimagasodik a többi fa közül. De nem a magassága, hanem a lombkoronája, s a törzse az, ami lenyűgözi az arra járót. Fél tucat kisebb akác, kőris, meg juhar takarja ugyan, de ha átfurakszunk rajtuk, szabályos templomtoronyba ütközünk.

A fekete nyár törzse az, amit hét ember se érne át talán. Hámló kérge őshüllők vedlő bőre, a legapróbb darabja is megvan vagy tíz kiló. Vasból van az a kéreg, szikrázna is talán, ha rávernénk egy baltával, kalapáccsal.

Jó másfél évtizede, mikor felosztották az árteret, Horváth Andornak jutott a nyárfa, hetente szemrevételezi. Köszönti, megsimogatja a hátát, aztán fordul vissza megnyugodva: él, s egészséges a matuzsálem, aki igazi családtag a Horváth famíliában. Andor bátyánkra, a nyugdíjas téesz-tagra az apjáról szállt a vén nyárfa, őrá pedig az ő apjáról. És a legenda is apáról fiúra száll: ez a fa száz éve is ilyen nagy volt.

A nyár persze öregebb minden becsi embernél, fánál, s leszámítva az első évek jeges árjait, sosem volt igazán veszélyben. Azaz, az ötvenes években egyszer. Horváth Andornak megszorult az apja, s eladta a szomszédos tiszacsécsieknek. Nagy híre volt már akkor is a fának, ezren is meg akarták venni, de a Horváthok elhajtottak minden vevőt. Egészen az ötvenes évekig. Megkötötték az alkut, a csécsiek még előleget is adtak, és hazamentek élezni a fűrészt.

Este azonban megjelent náluk az öreg Horváth. Vitte a pénzt, az előleget, s még egy üveg szatmári szilvát is, hogy kiengesztelje a csécsieket. Mert ő mégse adja azt a vén fát!

Ám a csécsiek makacs emberek. Amiben egyszer megállapodtak…! És másnap megjelentek újból Becsen a hatalmas fűrészeikkel. De bizony felsültek szegények! Mert egyetlen szerszám se érte át az óriás törzset. Ennek ellenére megpróbálták a lehetetlent. De mintha csak vasat vágtak volna. Egy húzásra kicsorbult a fűrész összes foga.

A fekete nyár azóta is él és virul, és elnézően mosolyog a lábainál tolongó kőris- meg juharfákon. Mint bika a legyet, egyetlen mozdulattal elhajthatná ő is a szemtelen ifjoncokat. Ám ő csak mosolyog elnézően. Kétszáz év nagy idő, látott ő már különb legényeket is a parton. Viharokat ‚s nagy teleket, aszályokat és árvizeket…

Láthatta Kölcseyt, Petőfit és Kossuthot is talán, és láthatott román, német, meg orosz katonamartalócokat…, s láthatta a malenkij robotra hurcolt tiszaháti férfiak százait, ezreit.

Igazi őrfa, mindent megélt már ez a nyár.

Ilyen korban már bezárkóznak a fák, némi vízen, meg az emlékeiken élnek csupán. S várják csendben a halált.

De nem a becsi nyár! Ő még ma is megfordul egy-egy virgoncabb felhőlány után, és szembenéz mindenféle árral, még ha tonnás jégdarabok is úsznak rajta. De ha árnyékában feltűnik egy-egy kedves ember, nyomban szelídre vált az arca. Még a sok levél is susogni kezd rajta.

Fúj a szél, mondja erre az idegen. De az árteret járó cimborák, Makkai Bandi, Varga Jóska, Dicső Árpi, és persze Horváth Andor bátyánk csak legyintenek ilyen butaságon. Ők tudják, hogy beszél a fa. Hozzájuk beszél.

S ők értik is a szavát.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése