Égig ér, susog, mesél

Írta: Balogh Géza

A tiszabecsi ártér az egész Tisza-völgy legszebb ártere talán, tele szilvával, dióval, birssel, s persze fűzzel, kőrissel, nyárral. S micsoda nyárfákkal!

Igaz, a rendszerváltás után sokukkal fűrész végzett itt is, a legtöbbet mégis a Tisza pusztította el belőlük. A folyó ugyanis ezen a tájon még szertelen kamasz, ha elkapja a hév, nem ismer se istent, se embert. Egy-egy komoly áradáskor fél erdőket harap le a partból, gyökeresen tépve ki a fákat, köztük a százados nyárfákat. De azért maradt még belőlük jópár, akikkel nem bír a Tisza. Az ártér fejedelme is dacol a baltával, az árral.

Egy öreg fekete nyár a becsi fejedelem, akiről nehéz lenne szenvtelen hangon beszélni. Ezer lépés a falutól, ezer a folyótól, igazságos uralkodóhoz illően egyenlő távolságra innen, s onnan az ártér közepén. Messze kimagasodik a többi fa közül. De nem a magassága, hanem a lombkoronája, s a törzse az, ami lenyűgözi az arra járót. Fél tucat kisebb akác, kőris, meg juhar takarja ugyan, de ha átfurakszunk rajtuk, szabályos templomtoronyba ütközünk.

A fekete nyár törzse az, amit hét ember se érne át talán. Hámló kérge őshüllők vedlő bőre, a legapróbb darabja is megvan vagy tíz kiló. Vasból van az a kéreg, szikrázna is talán, ha rávernénk egy baltával, kalapáccsal.

Jó másfél évtizede, mikor felosztották az árteret, Horváth Andornak jutott a nyárfa, hetente szemrevételezi. Köszönti, megsimogatja a hátát, aztán fordul vissza megnyugodva: él, s egészséges a matuzsálem, aki igazi családtag a Horváth famíliában. Andor bátyánkra, a nyugdíjas téesz-tagra az apjáról szállt a vén nyárfa, őrá pedig az ő apjáról. És a legenda is apáról fiúra száll: ez a fa száz éve is ilyen nagy volt.

A nyár persze öregebb minden becsi embernél, fánál, s leszámítva az első évek jeges árjait, sosem volt igazán veszélyben. Azaz, az ötvenes években egyszer. Horváth Andornak megszorult az apja, s eladta a szomszédos tiszacsécsieknek. Nagy híre volt már akkor is a fának, ezren is meg akarták venni, de a Horváthok elhajtottak minden vevőt. Egészen az ötvenes évekig. Megkötötték az alkut, a csécsiek még előleget is adtak, és hazamentek élezni a fűrészt.

Este azonban megjelent náluk az öreg Horváth. Vitte a pénzt, az előleget, s még egy üveg szatmári szilvát is, hogy kiengesztelje a csécsieket. Mert ő mégse adja azt a vén fát!

Ám a csécsiek makacs emberek. Amiben egyszer megállapodtak…! És másnap megjelentek újból Becsen a hatalmas fűrészeikkel. De bizony felsültek szegények! Mert egyetlen szerszám se érte át az óriás törzset. Ennek ellenére megpróbálták a lehetetlent. De mintha csak vasat vágtak volna. Egy húzásra kicsorbult a fűrész összes foga.

A fekete nyár azóta is él és virul, és elnézően mosolyog a lábainál tolongó kőris- meg juharfákon. Mint bika a legyet, egyetlen mozdulattal elhajthatná ő is a szemtelen ifjoncokat. Ám ő csak mosolyog elnézően. Kétszáz év nagy idő, látott ő már különb legényeket is a parton. Viharokat ‚s nagy teleket, aszályokat és árvizeket…

Láthatta Kölcseyt, Petőfit és Kossuthot is talán, és láthatott román, német, meg orosz katonamartalócokat…, s láthatta a malenkij robotra hurcolt tiszaháti férfiak százait, ezreit.

Igazi őrfa, mindent megélt már ez a nyár.

Ilyen korban már bezárkóznak a fák, némi vízen, meg az emlékeiken élnek csupán. S várják csendben a halált.

De nem a becsi nyár! Ő még ma is megfordul egy-egy virgoncabb felhőlány után, és szembenéz mindenféle árral, még ha tonnás jégdarabok is úsznak rajta. De ha árnyékában feltűnik egy-egy kedves ember, nyomban szelídre vált az arca. Még a sok levél is susogni kezd rajta.

Fúj a szél, mondja erre az idegen. De az árteret járó cimborák, Makkai Bandi, Varga Jóska, Dicső Árpi, és persze Horváth Andor bátyánk csak legyintenek ilyen butaságon. Ők tudják, hogy beszél a fa. Hozzájuk beszél.

S ők értik is a szavát.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése