A tekenővájó

Írta: Balogh Géza

Öreg, kérges kezű ember ül az udvaron. Alatta ócska nagykabát, mögötte hatalmas, leháncsolt farönkök. Nagy munkában van, tekenőt farag. Sózótekenőt.

Szamoskéren aligha van nála ismertebb ember. De a környéken is ő a legismertebb a kériek közül. Pályiban, Tunyogon, Győrteleken, de túl a Szamoson, Panyolán, Semjénben és másutt csak a Koszta József faragta tekenőket használják az asszonyok.

− Ó, már nem élet e sem, higgyék meg − néz panaszos, barna szemekkel. Nincs keletje a jófajta tekenőnek se. Már ezzel is piacolni kell, mint a dinnyével. Nem úgy, mint régen… Sorban álltak előttem a szekerek!

Berkeszen, Kanalas Jánosnál tanulta a mesterséget. Hány éve is annak? Hatvan, vagy tán még annál is több ideje… ? Félárva volt, apja még az első háborúban maradt oda valahol Doberdó környékén, tízévesen már kenyér után kellett nézni. Így keveredett át Nyírturáról Berkeszre, aztán megismerkedett egy panyolai lánnyal. Idén múlt ötven éve, hogy megházasodott.

− Nagy lakodalom volt?

− Nem volt arra pénz, hova gondolnak. Örültünk, hogy találtunk egy lyukat, ahol meghúzhattuk magunkat. Itt Kéren, a faluszélen.

A portáról messzire látni. Akadálytalanul siklik a tekintet az ópályi, a szamosszegi tornyokig, semmi, de semmi se állja a tekintet útját. Nem úgy, mint régen. Amikor hatalmas nyár meg fűzfák tornyosultak az ég alatt, nem volt gond megszerezni a tekenőnek valót. Nem úgy, mint most, hogy rimánkodni kell, adjanak már el néhány vaskos fatörzset.

− Régen? Lementem a fízesbe, a Szamos-partra, egy kis körből öt-hat fát is kivághatott az ember. Mert akkor még voltak nagy fák. S nem volt olyan drága, mint most! És korhadt majd mindegyiknek a belseje.

− Mennyiért adja darabját?

− Már kétezret se adnak érte. Keserves kenyér ez… Többe kerül lassan a fa, mint a tekenő. Régen naponta kifaragtam egyet, hát most már, hogy megöregedtem, bizony két-három nap is rámegy. Így jár, aki megvénül.
Koszta József öt gyermeket nevelt fel, de egyik se maradt az apjuk nyomdokain. Pesten, Szalkán, városokon élnek.

− Nem kell azoknak ilyen nehéz kenyér. Se nekik, se másoknak. Bizony egyedül maradtam a környéken, csak a sógorom él még itt a Szamos mentén a tekenővájásból. De most már a se valami fényesen. Húsz-harminc éve még könnyebb volt. Ilyenkor ősszel verekedtek az emberek a sózótekenőkért, jött ugye a disznóölés, tavasszal meg a dagasztó, a mosóteknőket vitték.

Repül a forgács, mind mélyebbre mar a fába a szerszám. Amúgy kapocska a neve, és Göncruszkáról hozatta Koszta József − jó harmincöt éve. S kibír még ugyanannyit.

− Csak azt nem tudom, én meddig bírom még. De viszem majd magammal… Mert kinek kell énutánam a kapocska, a tekenő…

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése