A tekenővájó

Írta: Balogh Géza

kapocska_masolata.jpgÖreg, kérges kezű ember ül az udvaron. Alatta ócska nagykabát, mögötte hatalmas, leháncsolt farönkök. Nagy munkában van, tekenőt farag. Sózótekenőt.

Szamoskéren aligha van nála ismertebb ember. De a környéken is ő a legismertebb a kériek közül. Pályiban, Tunyogon, Győrteleken, de túl a Szamoson, Panyolán, Semjénben és másutt csak a Koszta József faragta tekenőket használják az asszonyok.

− Ó, már nem élet e sem, higgyék meg − néz panaszos, barna szemekkel. Nincs keletje a jófajta tekenőnek se. Már ezzel is piacolni kell, mint a dinnyével. Nem úgy, mint régen… Sorban álltak előttem a szekerek!

Berkeszen, Kanalas Jánosnál tanulta a mesterséget. Hány éve is annak? Hatvan, vagy tán még annál is több ideje… ? Félárva volt, apja még az első háborúban maradt oda valahol Doberdó környékén, tízévesen már kenyér után kellett nézni. Így keveredett át Nyírturáról Berkeszre, aztán megismerkedett egy panyolai lánnyal. Idén múlt ötven éve, hogy megházasodott.

− Nagy lakodalom volt?

− Nem volt arra pénz, hova gondolnak. Örültünk, hogy találtunk egy lyukat, ahol meghúzhattuk magunkat. Itt Kéren, a faluszélen.

A portáról messzire látni. Akadálytalanul siklik a tekintet az ópályi, a szamosszegi tornyokig, semmi, de semmi se állja a tekintet útját. Nem úgy, mint régen. Amikor hatalmas nyár meg fűzfák tornyosultak az ég alatt, nem volt gond megszerezni a tekenőnek valót. Nem úgy, mint most, hogy rimánkodni kell, adjanak már el néhány vaskos fatörzset.

− Régen? Lementem a fízesbe, a Szamos-partra, egy kis körből öt-hat fát is kivághatott az ember. Mert akkor még voltak nagy fák. S nem volt olyan drága, mint most! És korhadt majd mindegyiknek a belseje.

− Mennyiért adja darabját?

− Már kétezret se adnak érte. Keserves kenyér ez… Többe kerül lassan a fa, mint a tekenő. Régen naponta kifaragtam egyet, hát most már, hogy megöregedtem, bizony két-három nap is rámegy. Így jár, aki megvénül.
Koszta József öt gyermeket nevelt fel, de egyik se maradt az apjuk nyomdokain. Pesten, Szalkán, városokon élnek.

− Nem kell azoknak ilyen nehéz kenyér. Se nekik, se másoknak. Bizony egyedül maradtam a környéken, csak a sógorom él még itt a Szamos mentén a tekenővájásból. De most már a se valami fényesen. Húsz-harminc éve még könnyebb volt. Ilyenkor ősszel verekedtek az emberek a sózótekenőkért, jött ugye a disznóölés, tavasszal meg a dagasztó, a mosóteknőket vitték.

Repül a forgács, mind mélyebbre mar a fába a szerszám. Amúgy kapocska a neve, és Göncruszkáról hozatta Koszta József − jó harmincöt éve. S kibír még ugyanannyit.

− Csak azt nem tudom, én meddig bírom még. De viszem majd magammal… Mert kinek kell énutánam a kapocska, a tekenő…

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Lisztománia

Tüttő József alkotása 50x30cm, olaj/MDF. “Lisztománia, üzenet a Liszt érzékenyeknek!!” Rossz vicc, kicsit megengedtem magamnak az áthallás mókáját. Tüttő József jó humorral sajátos komponálással terítette elénk nagy zeneköltőnk jellemzőit: az... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése