A tekenővájó

Írta: Balogh Géza

kapocska_masolata.jpgÖreg, kérges kezű ember ül az udvaron. Alatta ócska nagykabát, mögötte hatalmas, leháncsolt farönkök. Nagy munkában van, tekenőt farag. Sózótekenőt.

Szamoskéren aligha van nála ismertebb ember. De a környéken is ő a legismertebb a kériek közül. Pályiban, Tunyogon, Győrteleken, de túl a Szamoson, Panyolán, Semjénben és másutt csak a Koszta József faragta tekenőket használják az asszonyok.

− Ó, már nem élet e sem, higgyék meg − néz panaszos, barna szemekkel. Nincs keletje a jófajta tekenőnek se. Már ezzel is piacolni kell, mint a dinnyével. Nem úgy, mint régen… Sorban álltak előttem a szekerek!

Berkeszen, Kanalas Jánosnál tanulta a mesterséget. Hány éve is annak? Hatvan, vagy tán még annál is több ideje… ? Félárva volt, apja még az első háborúban maradt oda valahol Doberdó környékén, tízévesen már kenyér után kellett nézni. Így keveredett át Nyírturáról Berkeszre, aztán megismerkedett egy panyolai lánnyal. Idén múlt ötven éve, hogy megházasodott.

− Nagy lakodalom volt?

− Nem volt arra pénz, hova gondolnak. Örültünk, hogy találtunk egy lyukat, ahol meghúzhattuk magunkat. Itt Kéren, a faluszélen.

A portáról messzire látni. Akadálytalanul siklik a tekintet az ópályi, a szamosszegi tornyokig, semmi, de semmi se állja a tekintet útját. Nem úgy, mint régen. Amikor hatalmas nyár meg fűzfák tornyosultak az ég alatt, nem volt gond megszerezni a tekenőnek valót. Nem úgy, mint most, hogy rimánkodni kell, adjanak már el néhány vaskos fatörzset.

− Régen? Lementem a fízesbe, a Szamos-partra, egy kis körből öt-hat fát is kivághatott az ember. Mert akkor még voltak nagy fák. S nem volt olyan drága, mint most! És korhadt majd mindegyiknek a belseje.

− Mennyiért adja darabját?

− Már kétezret se adnak érte. Keserves kenyér ez… Többe kerül lassan a fa, mint a tekenő. Régen naponta kifaragtam egyet, hát most már, hogy megöregedtem, bizony két-három nap is rámegy. Így jár, aki megvénül.
Koszta József öt gyermeket nevelt fel, de egyik se maradt az apjuk nyomdokain. Pesten, Szalkán, városokon élnek.

− Nem kell azoknak ilyen nehéz kenyér. Se nekik, se másoknak. Bizony egyedül maradtam a környéken, csak a sógorom él még itt a Szamos mentén a tekenővájásból. De most már a se valami fényesen. Húsz-harminc éve még könnyebb volt. Ilyenkor ősszel verekedtek az emberek a sózótekenőkért, jött ugye a disznóölés, tavasszal meg a dagasztó, a mosóteknőket vitték.

Repül a forgács, mind mélyebbre mar a fába a szerszám. Amúgy kapocska a neve, és Göncruszkáról hozatta Koszta József − jó harmincöt éve. S kibír még ugyanannyit.

− Csak azt nem tudom, én meddig bírom még. De viszem majd magammal… Mert kinek kell énutánam a kapocska, a tekenő…

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése