Darázs a koporsóból

Írta: Balogh Géza 

Most jöttem meg Kárpátaljáról, még mindig sajog a lábam. Pedig nem sokat gyalogoltunk, majd mindenüvé autóval mentünk. De nem is a gyaloglással volt a baj, hanem a dinnyével. Pontosabban egy darázzsal.

Több napos szlatinai „sóbányászatból” tartottunk hazafelé, amikor utolértünk egy lassan haladó konvojt. A kanyargós hegyi utakon nem láthattunk előre. Balesetre gondoltunk, később meg valami forgalomkorlátozásra, de mikor az egyik oromról lenéztünk, láttuk, sokkal nagyobb a baj. Temetési menetbe cseppentünk.

Egy ütött-kopott zetor haladt elöl. A pótkocsiján koporsó, mögötte a pap, tíz-tizenkét feketébe öltözött ember, azok után meg félszáz autó. Nem volt nagy forgalom, mehettek volna rendesen, de nem mentek. Poroszkáltak. Hegynek fel, hegyről le, és a zetor csak nem akart letérni. Én már előztem volna, de nem lehetett. A ruszin szokás ezt nem engedi, ráadásként szemből is jöttek persze. A zetorhoz érve minden autó megállt, s megvárta, míg a koporsó elhalad mellette. Por volt, benzingőz, hőség, a menetoszlop meg már vagy két kilométeresre duzzadt.

Na ebből elég! – álltam ki ekkor a sorból, s nekiálltam dinnyét enni. Még mikor jöttünk, valahol Nagyszőlős táján vettünk három nagy sárga- meg görögdinnyét, azok tartották bennünk eddig a lelket. Maradt még egy, annak a felét ettem meg most, aztán vissza a kocsiba. A sor persze nem ment, csak ballagott szépen, mintha csak a világ vége felé ballagtunk volna. Már a második falut is elhagyni készültünk, mikor elfogyott a türelmem. Előzésbe kezdtem, de ekkor megláttam az út mellett egy fekete fejkendős öregasszonyt. Nem szólt semmit, csak csóválta szigorúan a fejét – s ekkor énelőttem megjelent a harminc éve halott ruszin nagyanyám arca. És a hangja, amit úgy szerettem hallgatni, amikor répaegyelés közben a Szernye-mocsár zomok-kígyóiról, meg a Munkács melletti lápok lidércfényeiről mesélt az ópályi határban. Most szigorú volt az arca, s a hangja is megrovó: „Hová sietsz? Tán hamarabb akarsz a temetőbe érni, mint az a halott a koporsóban?!”

Restelkedve kullogtam vissza a sorba – hogy fél óra múlva nekiálljak dinnyézni megint. Aztán ismét vissza az autóba, azzal az elszánt dühvel, hogy nem törődök én azzal az ostoba babonával, lehagyok mindenkit. Beugrottam a kocsiba, hogy ugyanakkor fel is üvöltsek. Mert egy marék parázsra ültem. Egy veszett kecskedarázsra, ami eddig a dinnyéinken lakmározott. Hatalmasat mart belém. Azonnal vettem egy rongyot, hogy agyonüssem, de ekkor megszólalt megint nagyanyám. Szelíd volt a hangja. „És ha az a darázs a koporsóban fekvő öregasszony lelke…? És üzenni akar csupán?”

Nyomban visszaálltam a sorba. Nemsokára a zetor is lekanyarodott, rohanhatott mindenki, ahogy csak akart. Szaladtunk mi is, és haza is értünk szerencsésen. De a dinnyét nem hoztuk magunkkal, valahol Huszt táján kitettük az út mellé. A darázzsal együtt. Hozzon másnak is szerencsét.

*

De valamit mégis elronthattunk. Már kész volt ez az írás, az utolsó betűt is leütöttem, mikor elszállt az egész, kezdhettem elölről. Elkezdtem, de sokáig nem tudtam befejezni. Akkora vihar támadt, hogy majd kicsavarta a fákat, a villámok meg majd szétvetették a gépet.

Mivel sérthettük meg azt a darazsat!? És hogyan tudnánk kiengesztelni…?

Nagyanyám talán azt is megmondja.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése