Darázs a koporsóból

Írta: Balogh Géza 

Most jöttem meg Kárpátaljáról, még mindig sajog a lábam. Pedig nem sokat gyalogoltunk, majd mindenüvé autóval mentünk. De nem is a gyaloglással volt a baj, hanem a dinnyével. Pontosabban egy darázzsal.

Több napos szlatinai „sóbányászatból” tartottunk hazafelé, amikor utolértünk egy lassan haladó konvojt. A kanyargós hegyi utakon nem láthattunk előre. Balesetre gondoltunk, később meg valami forgalomkorlátozásra, de mikor az egyik oromról lenéztünk, láttuk, sokkal nagyobb a baj. Temetési menetbe cseppentünk.

Egy ütött-kopott zetor haladt elöl. A pótkocsiján koporsó, mögötte a pap, tíz-tizenkét feketébe öltözött ember, azok után meg félszáz autó. Nem volt nagy forgalom, mehettek volna rendesen, de nem mentek. Poroszkáltak. Hegynek fel, hegyről le, és a zetor csak nem akart letérni. Én már előztem volna, de nem lehetett. A ruszin szokás ezt nem engedi, ráadásként szemből is jöttek persze. A zetorhoz érve minden autó megállt, s megvárta, míg a koporsó elhalad mellette. Por volt, benzingőz, hőség, a menetoszlop meg már vagy két kilométeresre duzzadt.

Na ebből elég! – álltam ki ekkor a sorból, s nekiálltam dinnyét enni. Még mikor jöttünk, valahol Nagyszőlős táján vettünk három nagy sárga- meg görögdinnyét, azok tartották bennünk eddig a lelket. Maradt még egy, annak a felét ettem meg most, aztán vissza a kocsiba. A sor persze nem ment, csak ballagott szépen, mintha csak a világ vége felé ballagtunk volna. Már a második falut is elhagyni készültünk, mikor elfogyott a türelmem. Előzésbe kezdtem, de ekkor megláttam az út mellett egy fekete fejkendős öregasszonyt. Nem szólt semmit, csak csóválta szigorúan a fejét – s ekkor énelőttem megjelent a harminc éve halott ruszin nagyanyám arca. És a hangja, amit úgy szerettem hallgatni, amikor répaegyelés közben a Szernye-mocsár zomok-kígyóiról, meg a Munkács melletti lápok lidércfényeiről mesélt az ópályi határban. Most szigorú volt az arca, s a hangja is megrovó: „Hová sietsz? Tán hamarabb akarsz a temetőbe érni, mint az a halott a koporsóban?!”

Restelkedve kullogtam vissza a sorba – hogy fél óra múlva nekiálljak dinnyézni megint. Aztán ismét vissza az autóba, azzal az elszánt dühvel, hogy nem törődök én azzal az ostoba babonával, lehagyok mindenkit. Beugrottam a kocsiba, hogy ugyanakkor fel is üvöltsek. Mert egy marék parázsra ültem. Egy veszett kecskedarázsra, ami eddig a dinnyéinken lakmározott. Hatalmasat mart belém. Azonnal vettem egy rongyot, hogy agyonüssem, de ekkor megszólalt megint nagyanyám. Szelíd volt a hangja. „És ha az a darázs a koporsóban fekvő öregasszony lelke…? És üzenni akar csupán?”

Nyomban visszaálltam a sorba. Nemsokára a zetor is lekanyarodott, rohanhatott mindenki, ahogy csak akart. Szaladtunk mi is, és haza is értünk szerencsésen. De a dinnyét nem hoztuk magunkkal, valahol Huszt táján kitettük az út mellé. A darázzsal együtt. Hozzon másnak is szerencsét.

*

De valamit mégis elronthattunk. Már kész volt ez az írás, az utolsó betűt is leütöttem, mikor elszállt az egész, kezdhettem elölről. Elkezdtem, de sokáig nem tudtam befejezni. Akkora vihar támadt, hogy majd kicsavarta a fákat, a villámok meg majd szétvetették a gépet.

Mivel sérthettük meg azt a darazsat!? És hogyan tudnánk kiengesztelni…?

Nagyanyám talán azt is megmondja.

Pár perc próza
M. Szlávik Tünde rovata

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése