Az Aranytorony kincsei Sevilla aranykorából

Egykor a várost védte, Haditengerészeti Múzeuma bemutatja a spanyol tengerészet évszázadait

A lendületes ívben kanyarodó sugárút és a város folyója, a Guadalquivir közötti parkban álló épület inkább bástya, mint torony. Különösen, ha összehasonlítom a La Giraldával, a világszép katedrális háromszor ekkora, és valóban toronynak nevezhető ékességével. Az „emblematikus” jelzővel illetik az útikönyvek mindkettejüket. E a folyóparti erődítmény lépcsőitől nemigen kapok izomlázat, ám itt nem csak panoráma kecsegtet, hanem egy haditengerészeti múzeum is. Az egykori világhatalom, a földkerekség legnagyobb és legerősebb armadájának birtokosa volt. Mielőtt körbepillantok odafenn, eme hajóhad emlékei között vezet az utam.

Kamaszkoromban a “tanrendileg” belém táplált történelmi ismereteimet nagyon sok kalandregénnyel egészítettem ki. Verne Tizenötéves kapitányát már azelőtt elolvastam, mielőtt betöltöttem volna eme poétikus kort. Annyi lehettem, mint a vitrin mögött tátva maradt szájú kiskamasz, és ha alkalmam lett volna egy ilyen szép hajó makettjét megnézni, éppígy elfelejtettem volna pislogni. A gyerekek múzeuma az Aranytorony? A lármás osztálykirándulás seregében állva egy kicsit annak éreztem magam, pedighát…  A  fiatalokat már rögtön a bejáratnál megállította a látványos karavella modell, így a néptelen körfolyosón lépdelek az első színt, a múzeum gyűjteménye irányába. A spirális lépcső már ismerős a La Giraldából. A tizenkét szögű kanyarulat falát az öntött vas kapaszkodó alatt aprómintás csempe arabeszk borítja, a falfülkékben pedig ódon réz hajólámpák vonzzák a tekintetet. Fényt a stílusban hozzájuk közeli, de nem petróleummal világító szépunokájuk ad. 

Már a folyópartról szemlélődve is világos volt számomra, hogy nem olyan nagyságú múzeum vár rám, amelyben elveszek, eltévedek, de az inkább körfolyosóra, mint teremre emlékeztető helyiség tényleg nem mondható tágasnak. A nagy gyűjteményekben viszont nagy rész felfedezetlenül ott marad a látnivalókból, mert vagy elmegy az ember fontos vagy kevésbé fontos darabok mellett, vagy el se jut a végéig, az utolsó darabokig. Az Aranytorony Haditengerészeti Múzeuma dokumentumok másolataival, festmények reprodukcióival, makettekkel, melyekből egy már megállított a bejáratnál, éppen annyit mutat meg egy magamfajta érdeklődő turistának, amennyihez megvan a kapocs saját emlékei között.  Itt van mindjárt egy füstös mozgalmas kép a lepantói csatáról. Lepantói csata… Lehet egy ilyen szókapcsolatot elfelejteni? Nem. Nekem legalábbis úgy jött elő az emlékezetemből, hogy szinte le se kellett porolni. De hogy ki, mikor miért, az ott maradt a tankönyvben. Még az is lehet, hogy meg se tanultam a hozzá tartozó tananyagot. Ha ez a kép benne lett volna, akkor talán haloványan felrémlene, hogy a lepantói csatát 1571. október 7-én vívta az egyesült keresztény flotta az Oszmán Birodalom hajóhadával a Jón-tengeren, a mai Görögországhoz tartozó Patraszi-öbölben. A megerősített tengerparti kikötő, Lepanto, amelyről az ütközet a nevét kapta, az összecsapás helyszínétől jó néhány tengeri mérföldre nyugatra van. Az ütközetben nagyjából 600 hajó vett részt, a Földközi-tenger összes gályájának hetven százaléka, valamint 140 ezer ember – katonák, tengerészek, szabad vagy rabszolga evezősök. A hatalmas armada felén spanyol zászló lobogott, méltán büszke hát az ibériai ország.

A következő történelemóra Magellánhoz kötődik. Lábzsibbadásig álldogáltam a kép előtt, mert nem csak áttekinti a nagy utazás állomásait, hanem érzékelteti, miért is tartott három évig az, ami Gagarinnak másfél óra volt. Jártam a felfedezőről elnevezett szorosban Dél-Amerika csücskében. Látványra ugyanolyan volt, mint bárhol, de nem mult el egy másodperc sem ottlétem alatt anélkül, hogy ne éreztem volna, milyen elképzelhetetlenül messze van a szülőföldem. A kép jobb sarkában látható Juan Sebastian Elcano kapitány navigálta haza a flottát, lévén, hogy maga Magellán a Fülöp szigeteken életét vesztette a bennszülöttekkel vívott csatában.

Ez az Elcano nem maradt meg úgy a történelmi emlékezetben, mint Magellán. Vagy csak én nem figyeltem eléggé. Fáradozásaiért egy címert kapott a latin Primus circumdedisti me (magyarul: „Te jártál körül először engem”) felirattal és nyugdíjat. Baszk születésű volt, gyarapította mindazon erények számát, melyek olyan büszkévé teszi a hányatott sorsú spanyolországi kisebbséget. Íme hajójának, a Viktóriának a makettje.

Elég steril látvány a modell a vitrinben, arra mindenképpen jó, hogy körbe járva szerbe-számba lehessen venni, miből állt és hogyan működött a korabeli vitorlás. Az “üzemi körülmények” egy festményen vehetők szemügyre. Ez a látvány már sokkal közelebb áll olvasmányemlékeimhez, a “matrózok heroikus küzdelméhez a tomboló elemekkel”… A valóság minden bizonnyal a kettő között leledzett.  

Erőteljesen idealizáltnak tűnik a következő festményen ábrázolt történelmi pillanat is, amelyen Kolumbusz Kristófnak az indiánokkal történt első találkozását igyekszik felidézni a művész. A kompozíció szerkezete, hangulata és az esemény történeti értelmezése tükrözi azt a szándékot, amit a hivatalos emlékezet a köztudatba akart vinni. Ma már sokkal többet tudunk az akkori és későbbi eseményekről, és árnyaltabbá vált a történelemfelfogás az akkori eseményről – hogy finoman fogalmazzak. Ami az én nagyon amatőr álláspontomat illeti, hiába a kék tenger a horizonton, és hiába nem ülnek lovon az érkezők, engem a mi Feszty körképünkre emlékeztet a mű, mint alkotás.

A világot felfedező és meghódító spanyol karavellák mai szemmel nézve elég kicsinek tűnnek. Hol fértek el az emberek, az élelmiszer, és az ivóvízkészletek? Meg kell hagyni, nagyon szűken lehettek. Annál azonban mindenképpen nagyobbak voltak, hogy a Torre de Oro épületében helyet kapjon valamilyen kisebb alkatrészük.  Itt van azonban a fejem felett egy orrdísz, mégpedig abban a szögben felfüggesztve, amelyikben a hajó csúcsán fürkészte a messzeséget, és ellátta a védangyal szerepét. Ő egy eredeti darab, és a fényképfelvételről is látszik, gyönyörű munkát végeztek a spanyol fafaragók.

A spanyol haditengerészet hajóinak egykori világuralma ma már a múlté. Azért napjainkban is jelentős tényező, de erről már videós bemutatók adnak képet a látogatók számára. Informatív filmek ezek, de idegenek attól a hangulattól, amely toronyban eddig elkísért.

A mellvéden körbesétálva lenyűgöző panoráma fogad. Ennek a legérdekesebb része a Guadalquivir folyóra nyíló kilátás. A távolban egy toronyépület – nem tudom elképzelni, milyen érvek hatására született rá építési engedély. Teljesen idegen mindentől, ami a várost Sevillává teszi. Közelebb, éppen a kéményszerű építmény tükörképe mellett, a Santa Maria, Kolumbusz hajójának replika változata. Akinek kevés a makett, a festmény itt a múzeumben, az megnézheti egy az egyben a legendás karavellát. Ami a fényképen nem látható, de szorosan hozzá tartozik a Torre de Oro történetéhez, egy hosszú vaslánc. Ma már nincs meg, mint ahogy a torony párja se a folyó másik oldalán. A mór uralom alatt, valamikor a múlt évezred elején ez a lánc akadályozta meg a barátságtalan széndékkal közeledő hajók feljebb haladtát. Aztán következett a spanyol reconquista, a visszahódítás, és átszakították a láncot, lerombolták az ikertornyot. Ami megmaradt, szépen őrzi a történelmi eseményeket és korszakokat. 

Búcsúzóul egy kép 1876-ból a folyó másik partjáról. Jobb oldalon az Aranytorony, balra pedig a La Giralda.

Írta, és fényképezte:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése