Tüskésderekú nagyasszonyok

A fotózáshoz nagyon közel kellett hajolnom a szúrós szépséghez, de óvtam magam a sérüléstől

Törzsüket lehetőleg ne simogassuk

MARBELLA A fakorona felső részén vakítóan izzott a nap, lejjebb pedig hűvösebb, árnyasabb képet mutatott a park. Jó néhány lehullott szirom a gyep zöldjén világított, földig ért tehát a rózsaszín fátyol. A park nagyasszonyai ezek Dél-Spanyolország legszebb fürdőhelyén.  Láttam már hasonlót Balin, sőt Dél-Afrikában is, és emlékeztem rá, hogy nincsen rózsa tövis nélkül — vagyis törzsüket lehetőleg ne simogassuk.

A nagyasszonyok dereka annyira tüskés, hogy azt rovarokon és madarakon kívül más meg nem közelítheti. A tüskék lefényképezéséhez nagyon közel kellett hajolnom, de óvtam magam a sérüléstől. Aztán tekintetem ismét az egész park befogadására állt át. Az évelő mentákból formázott sövények természetesen szintén virágban álltak. Elmorzsoltam ujjaim között egy levelet, és kedvtelve szagolgattam az itthonról is ismerős illatot. Kár, hogy nálunk nem telel ki — gondoltam. Nem, mint ahogy a banán, a datolyapálma vagy a kis levelű fikuszfa sem. Ezeket már a közeli szökőkút mellett találtam meg, miután a délutáni csendben a csobogás után mentem a dzsungelsűrűségű növényzet útvesztőiben. A mediterránbarna kerámiákkal díszített műtárgy cserfes szavú ékessége egy kis üldögélésre csábítja az emberfiát.  Nem szenved hiányt a kései látogató akkor sem, ha a vízi sportok szerelmese, de egy kissé fázós természetű. Vízisíző lány — nem márványból, mert az már túlzás volna. Bronzleány, bronzdeszkán, hátul egy kis buborékoló vízsugár, hogy teljes legyen az illúzió. Körbe-körbe virágok, hiszen Marbellán vagyunk. Elnézek a tenger felé, hiszen a lány is arra pillant. A nap a tengerbe vesző horizont felé igyekszik. Irány tehát a belváros, nem több, mint kétszáz méteres a séta.
Az utca innenső oldala — legyünk tárgyilagosak — nem túl szép hotelek és üdülőépületek sora. A szépséget a parkok adják. A zsebkendőnyi óváros viszont épületeivel, sikátoraival ejti rabul a látogatót. Az ugyancsak parányi terecske daturával, trombitavirággal ékes, ahol pedig talpalatnyi föld sincs, ott ládából nyújtogatja hajtásait a tűzpiros virágú hibiszkusz.
Egy pohárka Malaga Virgen mellett üldögélve várom meg az estét a már említett terecske kisvendéglője előtt, egy billegő lábú asztalocska mellett. A spanyolok aszújától a mi tokajink annyival jobb, mint amennyivel a marbellai parkok szebbek a mieinktől — vonható meg a végső mérleg. Közben azt gondolom, szinte semmit sem láttam Marbellából. Vajon milyen lehet nyáron…

Szerző: 2018. 02. 18.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése