Tüskésderekú nagyasszonyok

A fotózáshoz nagyon közel kellett hajolnom a szúrós szépséghez, de óvtam magam a sérüléstől

Törzsüket lehetőleg ne simogassuk

MARBELLA A fakorona felső részén vakítóan izzott a nap, lejjebb pedig hűvösebb, árnyasabb képet mutatott a park. Jó néhány lehullott szirom a gyep zöldjén világított, földig ért tehát a rózsaszín fátyol. A park nagyasszonyai ezek Dél-Spanyolország legszebb fürdőhelyén.  Láttam már hasonlót Balin, sőt Dél-Afrikában is, és emlékeztem rá, hogy nincsen rózsa tövis nélkül — vagyis törzsüket lehetőleg ne simogassuk.

A nagyasszonyok dereka annyira tüskés, hogy azt rovarokon és madarakon kívül más meg nem közelítheti. A tüskék lefényképezéséhez nagyon közel kellett hajolnom, de óvtam magam a sérüléstől. Aztán tekintetem ismét az egész park befogadására állt át. Az évelő mentákból formázott sövények természetesen szintén virágban álltak. Elmorzsoltam ujjaim között egy levelet, és kedvtelve szagolgattam az itthonról is ismerős illatot. Kár, hogy nálunk nem telel ki — gondoltam. Nem, mint ahogy a banán, a datolyapálma vagy a kis levelű fikuszfa sem. Ezeket már a közeli szökőkút mellett találtam meg, miután a délutáni csendben a csobogás után mentem a dzsungelsűrűségű növényzet útvesztőiben. A mediterránbarna kerámiákkal díszített műtárgy cserfes szavú ékessége egy kis üldögélésre csábítja az emberfiát.  Nem szenved hiányt a kései látogató akkor sem, ha a vízi sportok szerelmese, de egy kissé fázós természetű. Vízisíző lány — nem márványból, mert az már túlzás volna. Bronzleány, bronzdeszkán, hátul egy kis buborékoló vízsugár, hogy teljes legyen az illúzió. Körbe-körbe virágok, hiszen Marbellán vagyunk. Elnézek a tenger felé, hiszen a lány is arra pillant. A nap a tengerbe vesző horizont felé igyekszik. Irány tehát a belváros, nem több, mint kétszáz méteres a séta.
Az utca innenső oldala — legyünk tárgyilagosak — nem túl szép hotelek és üdülőépületek sora. A szépséget a parkok adják. A zsebkendőnyi óváros viszont épületeivel, sikátoraival ejti rabul a látogatót. Az ugyancsak parányi terecske daturával, trombitavirággal ékes, ahol pedig talpalatnyi föld sincs, ott ládából nyújtogatja hajtásait a tűzpiros virágú hibiszkusz.
Egy pohárka Malaga Virgen mellett üldögélve várom meg az estét a már említett terecske kisvendéglője előtt, egy billegő lábú asztalocska mellett. A spanyolok aszújától a mi tokajink annyival jobb, mint amennyivel a marbellai parkok szebbek a mieinktől — vonható meg a végső mérleg. Közben azt gondolom, szinte semmit sem láttam Marbellából. Vajon milyen lehet nyáron…

Írta:
Ésik Sándor

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése