Novemberi anzix

Írta: Antal Anikó

Azt hitte, túl van már mindenen. Túl világomláson, csillaghulláson, nap- és holdfogyatkozáson, hegyeket kopárrá romboló szélviharon, túl az óceánon, kontinenseken, túl mindenen. Úgy vélte, belőle már csak kő maradt, smaragdzöld borostyánnal borított márványfehér szobor egy kihalt templomkertben. Az idő tengerében testét szikárrá feszítette az éveken át húzódó várakozás. Íj lett belőle, elpattanni készülő húr, kifeszített repülni vágyás bele a semmibe.

Tér és időn kívüli, rózsaablakok opálos színével festett, kaleidoszkóp kövekkel kirakott magánya körül száraz, barna avarrá fogytak a lehulló pillanatok. Szinte belezsibbadt a teste egy láthatatlan állóvízbe, amiben csak emlékcseppek formáltak körkörös ezüstgyűrűt, ahogy a novemberi esőben arcát mosdatva, a múlt tükrében nézte önmagát, újra élt néhány elsárgult falevélnek tűnő régi pillanatot. Sokszor látta magát kislányként, ég felé kitárt kezekkel, ahogy szabadon fut le a folyó partján a töltésről, bele az ismeretlenbe, aranyló és bordó almákkal tarkított fák rengetegjébe. Sokszor elbújt, fára mászott, virágot szedett és koszorút font sötétbarna varkocsába, királynőnek képzelte magát, ahogy belesimult egy almafa vastag ágába és onnan nézte az alatta elterülő csodavilágot, lepkéket, szitakötőket, apró gyümölcsöket, smaragdzöld fűszálakban elrejtett királyságot. Gyűjtögette a perceket, az illatokat és hangokat, beleivódtak teste egész körforgásába, eggyé vált kicsiny mikrokozmosza a végtelennel. Része volt egy kerek egésznek, ami évekkel később édesanyja halálával hirtelen darabokra tört. Akkor is hasonlót érzett. Futni akart és repülni vágyott. Erősen összeszorított szemekkel, ég felé kinyújtott kezekkel szaladt lefelé a lejtőn, bele az ismeretlenbe, bele a semmibe, nem mosolygott, nem sírt, csak futott, miközben testét belül megállás nélkül perzselte a fájdalom.

Arcok jöttek-mentek, kedvesek és hűvös idegenek, melyekből próbált magának összerakni egy anyamozaikot. Nézte az anyakorú hölgyek frizuráit, mozdulatait, kétségbe esve próbált kapaszkodni egy-egy elegáns lépésbe, hanglejtésbe, ami olyan anyára emlékeztető lehetett volna, de mind csak mintha gesztusok voltak, hiányzott belőlük az az égő virágszirom, ami régen anya szíve volt. Semmi nem volt már olyan, mint akkor, amikor még gyertyafényes tortával ünnepelt születésnapot, izgalomtól kipirult arccal osztott meg egy-egy titkot anyával, eldugott kis vendéglőkben vagy csak otthon, a teraszon. Akkor is futni vágyott, mikor ügyetlenül kavargatta a tűzhelyen a paprikás krumplit, mert anya azt kívánta a betegágyon, de a tányéron gőzölgő sárga kockák és barna kolbászdarabok a padlón végezték, mert az ízük más volt a zöldellő petrezselyemtől, és anyának ez nem kellett,  mert túl vizes volt és delikátos, pedig ő belefőzte minden reményét az elnyelt könnyeivel együtt. Talán épp ezért nem kellett az étel, mert érezhető volt rajta a fájdalom és a félelem íze, hogy mi lesz azután, ha kihűl a tűzhelyen a lábos, mi lesz azután, ha elmúlik a vihar előtti csend, mihez kezd majd anya nélkül ebben a  meglepetéseket tartó, kuszának nevezhető, láthatatlan utakat rejtő életben. A vihar eljött és mindent megtépázott, leverte az aranyló édes almákhoz hasonló álmokat, a biztonság várának málló tégláit hagyta csak maga után, bezárt számtalan ajtót és összetört néhány ablakot. Szélverte deszkák, üvegszilánkok és cserepek maradtak a gyermekkor épületéből, mélyen belül hordott törmelékek, amiket nagy nehezen összegereblyézett, hogy tovább futva az ismeretlenbe olykor megálljon és újra építhessen magának egy-egy kapaszkodót.

Emléktalapzaton imbolygott egész lénye. Mosolyokból kirakott kövek, fájdalmak szögei, csalódásszilánkok alkották testének láthatatlan csontvázát, melynek legbelsőbb zugában még lüktetett valami kék remény, még verdeste repülésre vágyó szárnyait a bordó pillangó, egy árván maradt krizantémon.

A kép forrása: https://www.facebook.com/tavakultur/

M. Szlávik Tünde
rovata

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése