Mol­nár Jó­zsef

Igaz­ga­tó,

Me­ző­kö­vesd

Csa­lád­ja: szü­lei és min­den is­mert elôd­je me­ző­kö­ves­di, ő ma­ga is itt élt vi­lá­gé­le­té­ben. Szü­le­té­si he­lye azon­ban On­ga, egy má­sik bor­so­di kis fa­lu, ahol an­nak ­ide­jén, 1946 nya­rán, szü­lei me­ző­gaz­da­sá­gi bér­mun­kát vé­gez­tek. Az igaz­ga­tó úr azon­ban fel­tét­len, tős­gyö­ke­res me­ző­kö­ves­di­nek vall­ja ma­gát.

A há­bo­rú utá­ni ne­héz hely­zet­ben a szü­lôk min­dent meg­tet­tek azért, hogy két gyer­me­kük szá­má­ra gond­ta­lan gyer­mek­kort biz­to­sít­sa­nak. Így min­den adott volt ah­hoz, hogy jó ta­nul­má­nyi ered­mén­­nyel in­dul­jon maj­da­ni pá­lyá­ja fe­lé. Mind a szü­lői hát­tér, mind a má­ig tar­tó tisz­te­let a haj­da­ni ta­ná­rok iránt ar­ra ins­pi­rál­ta, hogy pe­da­gó­gus le­gyen. A me­ző­kö­ves­di gim­ná­zi­um­ban ne­gye­di­kes ko­rá­ban már ko­moly si­ke­re­ket ért el ma­te­ma­ti­ká­ból, s en­nek ha­tá­sá­ra a deb­re­ce­ni egye­tem ma­te­ma­ti­ka–fi­zi­ka sza­ká­ra vet­ték fel tel­je­sít­mé­nyei alap­ján.

Az egye­te­men ala­kult ki kö­tő­dé­se a köz­élet iránt. Fel­vé­te­li­je alap­ján cso­port­ve­ze­tés­sel bíz­ták meg, majd har­mad­éves ko­rá­tól a KISZ-bi­zott­ság sport­fe­le­lő­se lett. Ez még el­kö­te­le­zet­teb­bé tet­te a köz­éle­ti mun­ka iránt. Ál­lam­vizs­ga után vis­­sza­tért a me­zô­kö­ves­di gim­ná­zi­um­ba, ahol im­már fi­a­tal ta­nár­ként a di­ák­moz­ga­lom se­gí­té­sé­vel is fog­lal­ko­zott. A ta­ní­tás mel­lett így sok idôt töl­tött tá­bo­rok­ban, gim­ná­zi­u­mi di­ák­klu­bot ho­zott lét­re, ta­nít­vá­nya­i­nak egye­te­mi elô­ké­szí­tôt ve­ze­tett, s a szép ered­mé­nyek ré­sze­se volt.

Majd­nem tíz év után, 1978-ban kap­ta a fel­ké­rést: vál­lal­ja el a he­lyi, ak­kor még szak­mun­kás­kép­zô is­ko­la meg­üre­se­dett igaz­ga­tói poszt­já­nak be­töl­té­sét. Bár ez az in­téz­mény ak­kor mos­to­ha kö­rül­mé­nyek kö­zött mû­kö­dött, már ak­kor is tud­ta, hogy na­gyon ér­té­kes a tan­tes­tü­le­te. Bí­zott ab­ban, hogy a rossz kül­sô fel­té­te­lek az évek so­rán meg­vál­toz­tat­ha­tók.

Nem csa­ló­dott a ne­ve­lô­tes­tü­let­ben: lel­kes és tett­re kész kö­zös­ség élé­re ke­rült. Ha­ma­ro­san más, kom­for­to­sabb épü­let­be köl­töz­tek az is­ko­lá­val, s az át­ala­kí­tá­so­kat a ta­ná­rok és di­á­kok mun­ká­já­val va­ló­sí­tot­ták meg. A ta­nu­lók lét­szá­ma nôtt, s be­bi­zo­nyo­so­dott: hos­­szú tá­von élet­ké­pes egy önál­ló szak­is­ko­la. 1987-re va­ló­sult meg nagy ál­muk: egy, az ak­ko­ri igé­nyek­nek meg­fe­le­lô, kor­sze­rû épü­let­be köl­töz­het­tek, ahol má­ig is áll az in­téz­mény.

Az­óta fo­lya­ma­to­san nô a ta­nu­lói lét­szá­muk, má­ra már 800 fi­a­talt ok­tat­nak. Si­ke­re­ik oka el­sô­sor­ban az, hogy idô­ben cse­le­ked­tek és jó ta­pasz­ta­la­to­kat sze­rez­tek or­szág-vi­lág szer­te, nyi­tot­tak vol­tak min­dig az új­ra, a kor kö­ve­tel­te szem­lé­let­vál­to­zá­sok­ra. Fo­lya­ma­to­san kor­sze­rû­sí­tet­ték esz­köz­ál­lo­má­nyu­kat, s be­kap­cso­lód­tak a vi­lág­ban­ki kép­zés­be, ami a nyu­gat-eu­ró­pai szak­kép­zé­si mo­dell­nek meg­fe­le­lô ma­gyar­or­szá­gi adap­tá­ció.

S bár az ok­ta­tás ered­mé­nyes­sé­gé­hez alap­ve­tô­en kell a sta­bi­li­tás, azon­ban a ki­hí­vá­sok­nak meg kell fe­lel­ni – a gyors al­kal­maz­ko­dás­ra az el­múlt 10–15 év­ben er­re gyak­ran volt szük­ség, ami­kor a szak­mai ok­ta­tást kö­rül ve­vô gaz­da­sá­gi élet­ben és az is­ko­lai ok­ta­tás­ban szám­ta­lan vál­to­zás zaj­lott le. Ezért az in­téz­mény pe­da­gó­gu­sai oly mó­don is fej­lesz­tik az is­ko­lát, hogy fo­lya­ma­to­san gya­ra­pít­ják sa­ját tu­dá­su­kat. Gya­kor­la­ti­lag va­la­mennyi­en ren­del­kez­nek in­for­ma­ti­kai is­me­re­tek­kel, so­kan 2–3 dip­lo­mát sze­rez­tek az el­múlt évek alatt, szép pél­dát mu­tat­va a di­á­kok­nak ar­ra, hogy a ta­nu­lás va­ló­ban nem zár­ha­tó le, ha­nem élet­cél­ként kell ki­tûz­ni.

Az in­téz­mény­ve­ze­tés, az is­ko­la­ügy min­dig pri­o­ri­tást él­ve­zett éle­té­ben. Köz­éle­ti te­vé­keny­sé­ge azon­ban emel­lett is mind­in­kább ki­bon­ta­ko­zott. Már az egy­párt rend­szer­ben tag­ja volt az MSZMP-nek, 1985-tôl ta­nács­tag­ként vett részt a vá­ros irá­nyí­tá­sá­ban. Az ön­kor­mány­zat kép­vi­se­lô-tes­tü­le­tében 1991-tôl te­vé­keny­ke­dik. Fel­ada­tá­nak te­kin­ti, hogy részt vál­lal­jon sa­ját te­rü­le­té­nek szak­em­be­re­ként a me­zô­kö­ves­di köz­ok­ta­tás fej­lesz­té­sé­ben. Az ok­ta­tá­si bi­zott­ság ve­ze­tô­je­ként szá­mos, a vá­ros éle­tét je­len­tô­sen be­fo­lyá­so­ló dön­tést tu­dott elô­ké­szí­te­ni, meg­va­ló­sí­ta­ni.

Köz­éle­ti te­vé­keny­sé­gét a vá­ros fa­la­in túl is foly­tat­ja. Az el­múlt két cik­lus­ban a me­gyei köz­gyû­lés tag­ja, 2002-tôl pe­dig or­szág­gyû­lé­si kép­vi­se­lô. A Par­la­ment­ben az ok­ta­tá­si és tu­do­má­nyos, va­la­mint az em­be­ri jo­gi, ki­sebb­sé­gi és val­lás­ügyi bi­zott­ság tag­ja. Szûz­be­széd­ét ter­mé­sze­te­sen a köz­ok­ta­tá­si tör­vény vi­tá­já­nak ke­re­té­ben tar­tot­ta meg. Ko­moly ré­sze volt ab­ban, hogy ôsz­tôl a pe­da­gó­gu­sok szá­má­ra az új kor­mány in­ter­net-hoz­zá­fé­rést biz­to­sít.

Az is­ko­la ve­ze­té­se és a köz­éle­ti mun­ka ad­ta ter­he­lést ma­gán­éle­te örö­me­i­vel el­len­sú­lyoz­za. Rend­kí­vül sze­ren­csés em­ber­nek vall­ja ma­gát, hi­szen egy­ko­ri egye­te­mi sze­rel­me, aki szá­má­ra ma is a ked­ves, drá­ga Vil­mi­ke, már har­minc­há­rom éve a fe­le­sé­ge. Az ô meg­ér­tô, sok ter­het ma­gá­ra vál­la­ló se­gít­sé­ge nél­kül el­kép­zel­he­tet­len lett vol­na az el­múlt év­ti­ze­dek szám­ta­lan si­ke­re. Fe­le­sé­ge pe­dig mind­emel­lett sa­ját szak­mai te­kin­té­lyét is meg­te­rem­tet­te, mint a me­zô­kö­ves­di gim­ná­zi­um ma­te­ma­ti­kai mun­ka­kö­zös­ség­ének ve­ze­tô­je. Há­rom gyer­me­kük már fel­nôtt, ket­tô kö­zü­lük csa­lá­dot is ala­pí­tott, így min­den­na­pos a gyer­mek­zsi­vaj a nagy csa­lá­di ház­ban.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)

Hasonló

Égi áldás az özvegyasszony házasságára

Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése

Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren

Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam

Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia

Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér  ragyogása,  elegánsan hangolt  épületei  a ... Tartalom megtekintése

Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban

Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése

Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől

A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon  siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése