Mol­nár Jó­zsef

Igaz­ga­tó,

Me­ző­kö­vesd

Csa­lád­ja: szü­lei és min­den is­mert elôd­je me­ző­kö­ves­di, ő ma­ga is itt élt vi­lá­gé­le­té­ben. Szü­le­té­si he­lye azon­ban On­ga, egy má­sik bor­so­di kis fa­lu, ahol an­nak ­ide­jén, 1946 nya­rán, szü­lei me­ző­gaz­da­sá­gi bér­mun­kát vé­gez­tek. Az igaz­ga­tó úr azon­ban fel­tét­len, tős­gyö­ke­res me­ző­kö­ves­di­nek vall­ja ma­gát.

A há­bo­rú utá­ni ne­héz hely­zet­ben a szü­lôk min­dent meg­tet­tek azért, hogy két gyer­me­kük szá­má­ra gond­ta­lan gyer­mek­kort biz­to­sít­sa­nak. Így min­den adott volt ah­hoz, hogy jó ta­nul­má­nyi ered­mén­­nyel in­dul­jon maj­da­ni pá­lyá­ja fe­lé. Mind a szü­lői hát­tér, mind a má­ig tar­tó tisz­te­let a haj­da­ni ta­ná­rok iránt ar­ra ins­pi­rál­ta, hogy pe­da­gó­gus le­gyen. A me­ző­kö­ves­di gim­ná­zi­um­ban ne­gye­di­kes ko­rá­ban már ko­moly si­ke­re­ket ért el ma­te­ma­ti­ká­ból, s en­nek ha­tá­sá­ra a deb­re­ce­ni egye­tem ma­te­ma­ti­ka–fi­zi­ka sza­ká­ra vet­ték fel tel­je­sít­mé­nyei alap­ján.

Az egye­te­men ala­kult ki kö­tő­dé­se a köz­élet iránt. Fel­vé­te­li­je alap­ján cso­port­ve­ze­tés­sel bíz­ták meg, majd har­mad­éves ko­rá­tól a KISZ-bi­zott­ság sport­fe­le­lő­se lett. Ez még el­kö­te­le­zet­teb­bé tet­te a köz­éle­ti mun­ka iránt. Ál­lam­vizs­ga után vis­­sza­tért a me­zô­kö­ves­di gim­ná­zi­um­ba, ahol im­már fi­a­tal ta­nár­ként a di­ák­moz­ga­lom se­gí­té­sé­vel is fog­lal­ko­zott. A ta­ní­tás mel­lett így sok idôt töl­tött tá­bo­rok­ban, gim­ná­zi­u­mi di­ák­klu­bot ho­zott lét­re, ta­nít­vá­nya­i­nak egye­te­mi elô­ké­szí­tôt ve­ze­tett, s a szép ered­mé­nyek ré­sze­se volt.

Majd­nem tíz év után, 1978-ban kap­ta a fel­ké­rést: vál­lal­ja el a he­lyi, ak­kor még szak­mun­kás­kép­zô is­ko­la meg­üre­se­dett igaz­ga­tói poszt­já­nak be­töl­té­sét. Bár ez az in­téz­mény ak­kor mos­to­ha kö­rül­mé­nyek kö­zött mû­kö­dött, már ak­kor is tud­ta, hogy na­gyon ér­té­kes a tan­tes­tü­le­te. Bí­zott ab­ban, hogy a rossz kül­sô fel­té­te­lek az évek so­rán meg­vál­toz­tat­ha­tók.

Nem csa­ló­dott a ne­ve­lô­tes­tü­let­ben: lel­kes és tett­re kész kö­zös­ség élé­re ke­rült. Ha­ma­ro­san más, kom­for­to­sabb épü­let­be köl­töz­tek az is­ko­lá­val, s az át­ala­kí­tá­so­kat a ta­ná­rok és di­á­kok mun­ká­já­val va­ló­sí­tot­ták meg. A ta­nu­lók lét­szá­ma nôtt, s be­bi­zo­nyo­so­dott: hos­­szú tá­von élet­ké­pes egy önál­ló szak­is­ko­la. 1987-re va­ló­sult meg nagy ál­muk: egy, az ak­ko­ri igé­nyek­nek meg­fe­le­lô, kor­sze­rû épü­let­be köl­töz­het­tek, ahol má­ig is áll az in­téz­mény.

Az­óta fo­lya­ma­to­san nô a ta­nu­lói lét­szá­muk, má­ra már 800 fi­a­talt ok­tat­nak. Si­ke­re­ik oka el­sô­sor­ban az, hogy idô­ben cse­le­ked­tek és jó ta­pasz­ta­la­to­kat sze­rez­tek or­szág-vi­lág szer­te, nyi­tot­tak vol­tak min­dig az új­ra, a kor kö­ve­tel­te szem­lé­let­vál­to­zá­sok­ra. Fo­lya­ma­to­san kor­sze­rû­sí­tet­ték esz­köz­ál­lo­má­nyu­kat, s be­kap­cso­lód­tak a vi­lág­ban­ki kép­zés­be, ami a nyu­gat-eu­ró­pai szak­kép­zé­si mo­dell­nek meg­fe­le­lô ma­gyar­or­szá­gi adap­tá­ció.

S bár az ok­ta­tás ered­mé­nyes­sé­gé­hez alap­ve­tô­en kell a sta­bi­li­tás, azon­ban a ki­hí­vá­sok­nak meg kell fe­lel­ni – a gyors al­kal­maz­ko­dás­ra az el­múlt 10–15 év­ben er­re gyak­ran volt szük­ség, ami­kor a szak­mai ok­ta­tást kö­rül ve­vô gaz­da­sá­gi élet­ben és az is­ko­lai ok­ta­tás­ban szám­ta­lan vál­to­zás zaj­lott le. Ezért az in­téz­mény pe­da­gó­gu­sai oly mó­don is fej­lesz­tik az is­ko­lát, hogy fo­lya­ma­to­san gya­ra­pít­ják sa­ját tu­dá­su­kat. Gya­kor­la­ti­lag va­la­mennyi­en ren­del­kez­nek in­for­ma­ti­kai is­me­re­tek­kel, so­kan 2–3 dip­lo­mát sze­rez­tek az el­múlt évek alatt, szép pél­dát mu­tat­va a di­á­kok­nak ar­ra, hogy a ta­nu­lás va­ló­ban nem zár­ha­tó le, ha­nem élet­cél­ként kell ki­tûz­ni.

Az in­téz­mény­ve­ze­tés, az is­ko­la­ügy min­dig pri­o­ri­tást él­ve­zett éle­té­ben. Köz­éle­ti te­vé­keny­sé­ge azon­ban emel­lett is mind­in­kább ki­bon­ta­ko­zott. Már az egy­párt rend­szer­ben tag­ja volt az MSZMP-nek, 1985-tôl ta­nács­tag­ként vett részt a vá­ros irá­nyí­tá­sá­ban. Az ön­kor­mány­zat kép­vi­se­lô-tes­tü­le­tében 1991-tôl te­vé­keny­ke­dik. Fel­ada­tá­nak te­kin­ti, hogy részt vál­lal­jon sa­ját te­rü­le­té­nek szak­em­be­re­ként a me­zô­kö­ves­di köz­ok­ta­tás fej­lesz­té­sé­ben. Az ok­ta­tá­si bi­zott­ság ve­ze­tô­je­ként szá­mos, a vá­ros éle­tét je­len­tô­sen be­fo­lyá­so­ló dön­tést tu­dott elô­ké­szí­te­ni, meg­va­ló­sí­ta­ni.

Köz­éle­ti te­vé­keny­sé­gét a vá­ros fa­la­in túl is foly­tat­ja. Az el­múlt két cik­lus­ban a me­gyei köz­gyû­lés tag­ja, 2002-tôl pe­dig or­szág­gyû­lé­si kép­vi­se­lô. A Par­la­ment­ben az ok­ta­tá­si és tu­do­má­nyos, va­la­mint az em­be­ri jo­gi, ki­sebb­sé­gi és val­lás­ügyi bi­zott­ság tag­ja. Szûz­be­széd­ét ter­mé­sze­te­sen a köz­ok­ta­tá­si tör­vény vi­tá­já­nak ke­re­té­ben tar­tot­ta meg. Ko­moly ré­sze volt ab­ban, hogy ôsz­tôl a pe­da­gó­gu­sok szá­má­ra az új kor­mány in­ter­net-hoz­zá­fé­rést biz­to­sít.

Az is­ko­la ve­ze­té­se és a köz­éle­ti mun­ka ad­ta ter­he­lést ma­gán­éle­te örö­me­i­vel el­len­sú­lyoz­za. Rend­kí­vül sze­ren­csés em­ber­nek vall­ja ma­gát, hi­szen egy­ko­ri egye­te­mi sze­rel­me, aki szá­má­ra ma is a ked­ves, drá­ga Vil­mi­ke, már har­minc­há­rom éve a fe­le­sé­ge. Az ô meg­ér­tô, sok ter­het ma­gá­ra vál­la­ló se­gít­sé­ge nél­kül el­kép­zel­he­tet­len lett vol­na az el­múlt év­ti­ze­dek szám­ta­lan si­ke­re. Fe­le­sé­ge pe­dig mind­emel­lett sa­ját szak­mai te­kin­té­lyét is meg­te­rem­tet­te, mint a me­zô­kö­ves­di gim­ná­zi­um ma­te­ma­ti­kai mun­ka­kö­zös­ség­ének ve­ze­tô­je. Há­rom gyer­me­kük már fel­nôtt, ket­tô kö­zü­lük csa­lá­dot is ala­pí­tott, így min­den­na­pos a gyer­mek­zsi­vaj a nagy csa­lá­di ház­ban.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése