Kölcse −„Aranyos-rév-hely”

Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből

Kölcse a Kölcseyek ősi, névadó birtoka és a velük rokon Kendék „birodalma”. Korán létrejött település. Neve már 1181-ben feltűnt. Alapítója minden bizonnyal az a Kulchey comes, aki a XII. század közepén élt. A község előnyös földrajzi helyzete miatt (egy része szigetre épült, mellette átkelőhely volt a Túron) korán bekapcsolódott a környék kereskedelmébe. A település neve az említett személynévből alakult ki, amelyet egyesek az ótörök kal, maradni, mások az ugyancsak „öregpogány” kül, hamu jelentésű szóból származtatnak (SzabSzatm 66. l., FNESZ 356. l.). A népi elképzelés szerint az egyszeri, névtelen és még majdnem néptelen település egyik „úttörő gyarmatosítója” ásás közben ezüstpénzérméket talált az udvarukon. Egy részét – „Itt a pienz, fogja be a lovakat, mennyen el a gyarmati vásárra, oszt kőüccse ee” – odaadta az apjának. Így lett a település neve „Kőücse”.

Kölcse főutcája – mi is lehetne más – a Kölcsey Ferenc, népi nevén Nagy utca. Ennek, és egyben a községnek is a középpontja az ún. Falu, amely, ahogy terjeszkedett Sonkád felé, egyre jobban „koptatta”, majd „el is nyelte” az ott lévő Kis-erdőt. A benne állt és működött gőzmalomról elnevezett Malom (Arany János) és a folytatásában lévő Petőfi utca „összefoglaló”, népi neve – mivel Szatmárcseke felé vezet –, Csekei utca. Benne áll a településen csak Kotlónak nevezett vendéglő, amely egyesek szerint onnan kapta a nevét, hogy a helység „dumásabb” férfiemberei ott „ülnek tojásaikon”, ott „kotlanak” bőséges szabad idejükben. Korábban Kölcse intelligenciájának egyik jeles képviselője, a helységben csak „Kalmopirin” néven emlegetett gyógyszerész nagy ultipartikat tartott baráti körével a vendéglátóipari egységben. Emlékszem egy kemény, téli délutánra, amikor a szamosújlaki Nyíri Laci, a jelen kor dzsentrije „felvonult” a jánki cigánybandával, nótásan és borosan a Kotló elé. Egy szál ingben volt. Borral fűtötte magát, nótával takarózott. A Nagy utca mellett a község másik legrégibb utcája a Kis (Dózsa György) utca. A Béke, népi nevén (mivel benne van a „hollós-ház”) Posta utca mellett Kölcsében van még egy Petőfi utca és három kis mellékutca, a Temető (Bocskai), a Hajnal (Hunyadi) és a Kossuth utca. Utóbbit, mivel esős időben, kezdetben nagyon sáros, latyakos volt, Lekvár utcának is nevezik.

Az Új-Túr, a szomszédos Sonkád felől érkező csatorna, a Túr vízfölöslegét és a belvizet szállítja a Tiszába. Az Aranyos-rév-hely nevű határnév egy hajdani – kedves, vagy gazdag? – átkelőhely emlékét őrzi. A Holt- vagy Ócska-Túr majdnem a közepén szeli át a település határát. Benne volt régen a ma már csak nevében élő Kenderáztató és a Fehérgyarmaton is előforduló, ismeretlen eredetű, de bizonyára a bába szóból származó (FNESZ Sajóbábony 554. l.), a Bábolnának megfelelő Bábon nevű, halászásra alkalmas hely, oldalága mellett pedig az Által-fok, amelyen egy vízimalom működtetéséhez szükséges, Zúgó nevű duzzasztó állt. Ma már sem a malom, sem a Zúgó nincs meg. A Holt-Túr mellett van a zsurávl, daru jelentésű szóból származó Zsaró-szeg. Az Ág- vagy Kis-Túr – a név önmagáért beszél – a Háromágú-Túr egyik ága. Egyik része a Konyecski-gödre onnan kapta a nevét, hogy egy Konyecski nevű gazda lova ott fulladt bele a folyóba, a rossz nyelvek szerint ott lett neki „konyec”. A Resztika-, Resztike- vagy Rusztika- csatorna a Kis– vagy Ág-Túrnak a Holt Túrba vezető „túrkolatánál” lévő mezőrész vizét gyűjti össze. A településtől nyugatra, az Öreg-Túrtól délre található a Resztika nevű, mélyebb fekvésű, zömében sás- és szittyófajokkal borított cserjés terület, amelyben sok bíbic fészkel, a fokozottan védett haris is ki-kiharsog a fű közül, és gyakran cserkésznek rajta a különböző gólya- és gémfélék is. A Gyékényes vagy Gyékényes-csatorna, amely a benne tenyésző vízinövényről kapta a nevét, a Gyékényes mezőrész vizét vezeti le. Vele – nevét illetően – „egy gyékényen árul” a Tökös-csatorna, amely Kölcse, Túristvándi és Szatmárcseke határából viszi a belvizet a Túrba. Nevét állítólag onnan kapta, hogy tele volt csodálatos, sárga virágú „tündérrózsa-rokonnal”. A Rózsást, az azonos nevű dűlőn átfolyó csatornát is minden bizonnyal a felszínén úszó sárga „vízitök-rózsákról” nevezték el. Nem éppen „rózsás” hangzású viszont a Köpődék-csatorna, amely a Köpődék nevű, a határ leggyengébb minőségű földjét a „hátán viselő”, mocsaras, terméketlen terület vizét vezette le hajdanán.

A Zsíros-tagi-csatorna a jó minőségű talajáról elnevezett mezőrész vizét viszi a Holt-Túrba. Valaha ebben a dűlőben állt az egy ház és néhány melléképület képezte Zsíros-tanya. Egykori kollégám, a kölcsei születésű Csáthy László szerint a Zsíros előtag az ötvenes évek nagygazdaüldöző időszakában, az ún „kulákvilágban” született, amikor a jelző, a paraszt vagy kulák utótaggal együtt az „osztályellenséget” jelentette. A kulák elődje, a nagybirtokos „ártó tevékenységét” tanúsítja a kölcsei Sorompó-tábla, amelynek a neve állítólag onnan ered, hogy egy „korlátolt földesúr” „korláttal” zárta el az utat a „dolgozó nép” elől. A Tapolnok vagy Tapónok – Maksainál (164. l.) még Ebes-Tapolnok – egy kiszáradt folyómeder, amelynek legmélyebb részét Tapónok-laposának nevezik. A Tapónok melletti kisebb mezőrész neve a – talán a szláv topolya, nyárfa szóval összefüggő – Topolyka, a hozzá hasonló hangzású Topó-ér pedig az öregek szerint már az ő idejükben is mocsár volt. Azt mondják, hogy a Lehullott a rezgőnyárfa ezüst színű levele című magyar nóta hangulatába ringató Rezgő-ér az egykor a partjain állt, ezüstös levelű populus tremuláról kapta a nevét.

Az Ered – bár van még Ered-fő, azaz Ered-forrás nevű dűlő – már sehol sem ered, és sehová sem torkollik. „Illa berek, nádak, Ered”, eltűnt. Csak a „háta közepét”, a Túr közelében lévő úgynevezett Ered-hátat mutatja a határban. A Mély-patak is csak a meglehetősen száraz Mély-patak száraza névben él tovább. A Ravaszdi dűlő egy a XV. század végén elpusztult, a sonkádi határ közelében létesült jobbágyfalu (Maksai, Ravazd 199. l.) emlékét őrzi, amelynek neve a róka jelentésű ravasz köznév helynévképzős származéka. Csele nevű része így nem elsősorban a fájó emlékű „nagy temetővé” vált patakot, hanem a „csilicsali-cseles” rókát idézi. A Ravaszdi „névrókana” a részben Túristvándihoz, részben Szatmárcsekéhez is tartozó, hajdani erdős, ma már csak ligetes terület, a Rókás, amelyen egy Rókás domb vagy Bodó halma néven is emlegetett dombsor áll. A környék falvaiban élők azt mondják, hogy az 1700-as évek elején kurucok és labancok csatáztak a Rókáson, s e harcok áldozatai nyugszanak a tölgyfákkal körülültetett nagy hantok alatt.

Ravaszd határában volt egy Akasztó-ormán nevű határrész, amelyről Maksai (199. l.) is említést tesz. „Az Ormán tájnév némelyek szerint török eredetű (vö: ótörök orman ’erdő’, mások szerint viszont – talán nagyobb valószínűséggel – a magyar ormány ’domb, földhát: lápos talajon lévő kemény talajú sziget (<:orr ’orom, magaslat’) származéka” – írja Kiss Lajos (FNESZ 486. l.). Az utóbbi elképzelés elég meggyőzőnek tűnik, és „illik is a képbe”. Hogy a „Kölcsei Ormánság” másik tagja a Szirnyen-ormán előtagja miből származik, bár „szirnyen” izgatja a fantáziámat, már, minden bizonnyal, örökre megfejthetetlen titok marad számomra. Egy másik „kiakasztó nevű” földterületről, az Akasztó-tábláról a régi öregek még hallottak, de azt, hogy hol volt, már nem tudják.

A Nagy-éger, a János-erdeje, az Erdő-föld, a Cser, a Cseres és a Nagy-irtás is egykori erdőket idéznek. De nemcsak „Csilicsali Csalavári Csalavér”, hanem „tányértalpú koma” is sok, Kölcséhez tartozó terület névadója. A hajdan bizonyára a Medvés-rakattyában élt „dirmegi-dörmöginek” akár „főhadiszállás-barlangja” is lehetett volna a három lakóházból és néhány gazdasági épületből állt Medve tanya. A Medve-tag, amelyben a tanya volt, a határ „méretes” része. Rajta folyik át, és az Új-Túrba torkollik a Klein-tag részét képező Medvés-sorja nevű dűlőt is átszelő Medvés-sorja-csatorna. A Medve-tagban van a Szoba-tábla, amelynek a neve onnan származik, hogy egykor benne állt az intéző lakása, a Filagória nevű határrészen pedig egy „béke szigete” állt. Ha szoba van, lennie kell konyhának is. Van is. A Konyha-szeg, amely onnan kapta a nevét, hogy valaha veteményeskert volt benne.

A Nagy déllő a tehéncsorda, a Juh-legelő a birka-, a Kecskés-szeg pedig a kecskenyáj legelője volt. A Szűk-tag alakjáról kapta a nevét. Annyira azért nem lehetett keskeny, ha a Szűk-tanyát képező lakóház és néhány melléképület elfért rajta. A Százköblös egy olyan nagyságú terület volt, amely száz köböl vetőmagot igényelt. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település, Putnok nevét viselő dűlő nem a Szputnyik, útitárs jelentésű orosz űrhajó nevében is benne lévő putnyik, azaz utas szóval, hanem a kicsit csípős, fűszeres illatú fűszernövény, a mocsári mentaként is ismert csombor itteni nevével, a putnokfűvel függ össze. A Csajkovszkij-balettet idéző Hordótörő dűlő nevének eredetét, hiába törjük a „diónkat”, már aligha sikerül kiderítenünk. De a név olyannyira jó, hogy – mintájára – a hepehupás talajú Nyakvágót (ez egyébként az 1801-ben szerelemféltésből elvágott nyakú csaplárnéval kapcsolatos bűn-tényről elkeresztelt kunszentmiklósi csárda neve is) jobb lett volna inkább „Nyaktörőnek” elnevezni.

Milyen csodálatos a magyar nyelv! A Kölcse helységnévben, „Kotló-falvában” benne érezhető költ-nek három jelentése is van: Geld ausgibt, azaz pénzt ad ki, brütet, fiókát a tojásból világra hoz, és dichtet, vagyis verset, irodalmi alkotást teremt. A településnek immár országos hírű költője is van. Varga Zoltán Tamás A kert. Lassú mozgás című bemutatkozó kötetének verseiben esik az eső, azért „mert itt mindig esik”, „a nyelv pedig nem több, mint a korlátozott cselekvés kifejezője”. Kölcsében járunk, ahogy ezt a kötet mottója jelzi. „Kevés dolog történik ebben a községben, buszok érkeznek, megállnak, majd mennek tovább, az emberek pedig a buszra várnak, vagy legalábbis a buszmegállóban állnak, „de az is lehet, hogy nem a buszra várnak”.

„Évek telnek el, az Öreg-Túr új testet ölt, nem szebbet, de kimértebbet, megfontoltabbat. A Háromágúnál már nem fürdenek, a békalencse titkon benőtte az emlékezés folyamát” – írja 16. levél című versében a Kölcséből elszármazott költő, aki az Alföld című folyóirat 2010. évi áprilisi számában Halvány, Egy folyó természetrajza és Jáhun gödre című költeményeiben meghatóan szép emléket állít szülőföldjének, amelynek számára láthatóan nincsenek nagy történései, csak „természetrajza” van. „Ezen a tájon valaha összefüggő kocsányos erdő állt, eldugott folyókanyarulatok táplálták a néhány száz éves fákat, de a folyó a nagy szabályozások idején új testet öltött, ágait levágták, lápjait feltöltötték, halványok vigyázzák e terület visszavonhatatlan elmozdulásait. Ez innen jól látható. Ahogy a vonat elhagyja a Rókás párában úszó tekintélyes hagyásfáit, törzsükön az idő múlása, a mélybarna kéreg szétnyílt gyermekkéz nagyságú árkai, melyben most pókok és bodobácsok tanyáznak, s gondolják újra a természetet, a vörös barátok egykor virágzó birtokát, a kolostor mára pusztuló romjait” – mutatja be, prózában is, Kölcse környékét a költő.

A bibliai hangzású, nyájas Jáhun aklával, a költő által is említett Jáhun gödrével, a Kacsik-szeggel és a Jukli-féle nevű dűlőkkel is, bár utóbbi kettőt állítólag bérlőjükről, egy „kacska”, azaz csonka kezű, illetve egy hebegő, folyton csukló emberről nevezték el, meglehetős bizonytalanságban vagyunk. Hogy a Rebegő-szeg neve honnan származik, arról a helybéliek közül már senki semmit sem rebesget.

A Kálnok , amelyben a Kálnok-tanya tanúsága szerint valaha lakóház is állhatott, a csaholci határ közelében van. Neve a szláv Kalnikból származik, amely (FNESZ 406. l.) etimológiailag összetartozik a magyar, pocsolya, sáros hely jelentésű kálista szó szláv előzményével. A Túr Kálnok melletti ágát, amelynek kanyarulatában van a Borzsa-szeg, Borzsának nevezik. A Kálnokban van a Mályica-domb, amelynek földjén régen téglaégetés nyomai látszottak. A hagyomány szerint itt volt a hajdan a községben letelepedett veres barátok majorja. Állítólag, erről a Vár-föld helynév is árulkodik, egy vár állt rajta. A Mályica-domb első része – még egy borsodi „jövevény”? – amely Mályi község neve is egyben, az FNESZ szerint (402. l.) a (déli) hegyoldal jelentésű magyar mál főnévből származik. És micsoda összefüggés! Mályin is van téglagyár, így aztán ott is élnek „veres barátok”. „Ha ló nincs, a szamár is „ló”, ha hegy nincs is, van domb. A hegyet (h)egy kicsinyítő képzővel „megbecézzük”, és „mál” illetve „mál ic” „helyben”, pontosabban „helynévben” vagyunk.

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

„Apalád-Botpalád” – A Palád...

A „keskeny út” − Uszka

„Csirittyés Ricse” – Túrric...

Sonkád – „S/rokON/KÁD”

Fülesd −„UgriFülesd”

Kömörő − „Döbrögömörő”...

Tiszabecs – „Becses Becs”...

Milota−„Csupa i, csupa o, c...

Tiszacsécse − „Emlőország”...

Tiszakóród − „Bukóród”...

Szatmárcseke − Hát mindent ...

Kisar − „Illancsfalva”

Nagyar − „Magyar-Nagyar”

Panyola − Az Asas-laposok ...

Nábrád − Nábrádi "nábrándoz...

Tunyogmatolcs − „Kurtakocsm...

Jánkmajtis − „Pujánkmajtis”...

Kisnamény −„Loh-Aljamény”...

A két Szekeres − „Kis szeke...

Nemesborzova − „Nemes borz ...

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!