Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Nábrád − Nábrádi “nábrándozás”
Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből
A település első tulajdonosa a Nábrádi (Borovszky 121. l. Náprádi) család volt. A helynév valószínűleg személynévből (Kiss Lajosnál FNESZ 438. l., ez egy bizonyos Neporad) származik. A Zala-megyei Gutorföldéhez csatolt település neve is a „helynévrokon” Náprád-fa volt. Nekem van egy elképzelésem. A község neve, az n-b-r és d mássalhangzók tökéletes egyezése miatt minden bizonnyal összefüggésben lehet a Mánd és Nemesborzova határában folyó Nóborda patak nevével. A part jelentésű, hasonló hangzású, cseh nabrezi és a lengyel nadbrzeze alapján úgy érzem, hogy mind Nábrád, mind pedig a Nóborda patak neve a folyóparttal lehet kapcsolatban.
Nábrád határában volt egy − Borovszky által (121. l.) Nagy Ewrenként említett − Nagyőrén nevű falu, de eltűnt az Idő, a „Nagy Ewrlőmalom” garatjában. A település gerince a honfoglaló vezérünkről elnevezett Árpád, „közönséges nevén” Fő utca. Ennek egyik részét a Tiszahát néhány településén is előforduló Bigecsnek nevezik. A Matolcsi, hivatalosan Zalka Máté utca (az összefüggés nem véletlen, Zalka Máté Matolcs szülötte volt), a Temető vagy Baross Gábor utca szokványos neveitől némileg eltér, eredetibb a Csűrös-kert, a Hajdú-kert, az Epres út, a Kaptáros és a Szeles. A Hajdú-kert egy családról, a Csűrös-kert a hajdan benne állt gazdasági épületről, az Epres út az utcát szegélyező eperfákról, a Kaptáros a „méhlakásokról”, a Szeles pedig „huzatosságáról” kapta a nevét.
Nábrád egyik folyója a Szamos, a másik a Túr. A Szamos töltésén belül van a Palaj és a Kő-, régiesen Kölyű-kert nevű dűlő. Nagyobb esőzések idején a Cser-patak vezeti a Túrba a fölös vizet. A Kör-patak már kiszáradt. Csak a neve és egyik részének az elnevezése maradt fenn. A kabóca mintájára keletkezett − a játékos apócával, anyócával rokon − Mosóca hajdan a nábrádi asszonyok „mosókonyhája” volt. Ahogy a milotai férfiak a csikóherélésnek, a környékbeli falucsúfoló szerint az egyszeri nábrádi asszony a táncnak adta meg a módját. A kandi szemek elől elrejtőzve, a padláson „tánciskoláztatta”, tanította első báljára készülő lányát a csárdás és a keringő lépéseire. A tanítás hevében nem vette észre a „hászijanyílást”, belelépett, és lezuhant a lyukon. Így adta meg a „módját”.
A határrészek közül madarakról kapta a nevét az árokkal két részre, a Kis- és a Nagy-galamb-szélre osztott Galamb-szél, régebbi nevén Galambszérű. Hajdan a területén csépelték a gabonát, s az elhullott magvakra csapatostól jöttek a gerlicék és a különböző más madarak. De a Velcse-rétje is − mielőtt valaki „velcserélte” − Vércse-rét lehetett. A Medvés egykor rekettyés, erdős hely volt. A Ménes-akol nevű dűlőben hajdanában „ló-tömegszállás” volt, a Csődör-gorondon pedig a kiváltságos helyzetben lévő apaállatok legelésztek. A Szöcske-hátnak nyáron a nap melegétől égő, kopár szikjén hajdan − akkor, a „hangugratást” megelőzően, talán még „szökcséknek” nevezték őket − ugrabugráló kis rovarok eltikkadt nyája legelészhetett. A három „lábon” − Vitéz-tag-első-, Vitéz-tag-második- és Vitéz-tag- harmadik-láb − álló földbirtokot egy Kovács Dezső nevű, „felvitézlett”, a háborúban két lábon szilárdan helyt állt „obsitos honvéd” kapta hazafias szolgálataiért.
Kisnaményban és Vámosorosziban is van egy Menyitató nevű dűlő. A nábrádi „legelni jó”-Vős-rétet, a rajta átfolyó Vős-fokával együtt, minden bizonnyal nászajándékba adta vejének a hozomány mellé egy „jókedvű adakozó” após. Az ismeretlen eredetű Kis-babana akár a később ellenszolgáltatásként „prezentált” unokát is jelenthetné.
A lakonikus egyszerűséggel csak Vett néven emlegetett − nem „szedte!, vette!” − dűlőért azonban tulajdonosának minden bizonnyal jó pénzt kellett fizetnie. Az Új-tag Botka Imre tulajdonát képezte. A minősítő jelző azt fejezi ki, hogy a földbirtokos ezt a földet később vásárolta, mint a többit. A dűlő két − Baloldali és Jobboldali Új tag − része akár azt is jelképezhetné, hogy gazdája politikai szempontból semmit sem bízott a véletlenre, a Nagy-nyilak dűlő tulajdonosai ezzel szemben − döntsön a sors − a parcellákat nyílhúzással osztották el egymás között. A Véc minden bizonnyal a Vész alakváltozata lehet, és feltehetően a vejsze halászeszközhöz van köze.
A Tőke-kertben hajdan öles tölgyfák álltak, de korábban a Bakonya legelő és a Szilas kaszáló területén is nagyobb erdőség volt. A Tövises-hely, akárcsak, a nevét a szláv trn, tüske, kökény (Ipolytarnóc, FNESZ 292. l.) szóból vett Tarnóc, valamint a Jángyakra, bokros, bozótos részek voltak. A Ján a magyar János személynév „redukált” alakja. Ahogy az ág-bog második elemének zöngétlenített végű formájából a bokor, úgy jött létre a gyak tőből a gyakor. Ebből, a sűrű jelentésű gyakor szóból származik a gyakran időhatározó is. A Fengyakra dűlőben − a tájék-táj analógiájára − én a fenék rövidebb alakját vélem felfedezni.
A Túr közelében lévő Halas-tó mellett van a határban egy félig már kiszáradt, de még ma is nádat és sást termő állóvizecske, a Has-tó, amely vagy a korábban is mindössze derékig, „kötésig” érő vizéről kapta a nevét, vagy, ahogy egyre kevesebb lett benne a víz, úgy „húzódott össze” mind jobban a neve is.
A Kőrisfa-sor, egy szakaszán, a nábrádi határt választja el a fehérgyarmatitól. A Kenderátó és a Mogyorós-gorond neve önmagáért beszél. A Hodegra már rejtelmesebb, titokzatosabb. De csak addig, amíg az égererdőig és a benne lévő hódfészekig el nem jutunk. A közeli Nagyhódos és a kissé távolabbi Hodász települések nevében is benne lévő állat, a hód a hajdani nábrádi erdő névadója is.
A Karjal ősi, finnugor reminiszcenciákat ébreszt. A Karjala földrajzi név töve Kiss Lajos szerint (FNESZ 318. l.) a marha, jószág, nyáj jelentésű, finn karja szó, amely olyan területre vonatkozik, amelyen sok állatot lehetett legeltetni. Egy ilyen magyarázat után − mert saját földrajzi nevére vonatkozólag is nagyon meggyőzőnek találja − a magamfajta ember „két karjal” kap.
A Tökös-kertben, a Tökös-patak melletti Tökös-háton és a Tökös-Cserháton egykor − a kisnaményi Tök-osztály, a kölcsei Tökös-csatorna, a kömörei Tököd laposa és a kispaládi Tökhajigáló tanúsága szerint − a vidéknek a paszuly mellett másik legnépszerűbb növénye, a takarmánytök mellett főző- és sütőtök termett.
Tökből, ami amellett, hogy olcsó és finom, könnyű nyári ételek készíthetők. Korábban a Tisza-, Túr- és Szamosháton, ha túltermelés volt belőle, a szegényebb családoknál − errefelé a Moldova György által „reklámozott” tökös-mákos rétest nem ismerték − sokszor napokig minden tökből készült: volt tökleves, rántott tök, tökpörkölt, tökkáposzta, savanyított tök, töklecsó és töltött tök. A tökkel még a „mindennapit” is szaporították. „Láttam eccer, mikor Juliska anyja sütötte a kenyeret és tököt tett bele. Főtt tököt. Kérdeztem, minek teszi bele. Azt mondta, jobb ízű, jobban szeretik a gyerekek, hogy édes. Pedig nem azért tette bele, hanem pótolta, mert kevés volt a liszt” − meséli Móricz hőse (A boldog ember 36. l.). A kétütemű nyolcasba szedett nábrádi népi bölcsesség szerint a „jó sütnivalójú” bécsitöknek négy jó tulajdonsága van: „parázs, iedes, vastak, szieles”.
A „magyar halloween-korban”, napjainkban elterjedt „Jack O’ Latern- töklámpa”, amit angol specialitásnak tartanak, a Tiszaháton már több száz évvel ezelőtt „divatban volt”. Gyermekkoromban mi is kivájtuk a tök belét, szemet és fogsort vágtunk bele, égő gyertyát raktunk a „tökfej” belsejébe, és azzal „kísérteteztünk”, azaz ijesztgettük a sötétben az ijedőseket.
A Borson- vagy Borsó-nyilasban − bár nevét sokan a száraz időben morzsalékos, „borsós” talajtól származtatják − valószínűleg a bab „testvére”, a másik hüvelyes neve van benne. Az utótag neve azzal a − metaforaként mértékegységet is jelentő − lánccal van összefüggésben, amelyet hajdan az „inzsellérek”, a földmérők cipeltek magukkal rozoga forspont-szekereiken faluról falura, hogy fölmérjék vele a földeket, s azután célszerűbben összerendezzék. Ezt ők „tagosításnak” nevezték. A földeket, a szent „ősugarokat”, összerakták, mint a kártyalapokat, megkeverték, és nyílhúzással kiosztották, hogy kinek mi jut találomra. Nábrád is szegény falu volt, de a XIX. század végén és a XX. század elején a lakosság legalább fele részének azért megvolt az egy, három, négy, öt vagy több lánc földje. Egy lánc ezer négyszögöl volt.
A Bábona agyagos, mélyebb fekvésű földdarab. A meddő asszonyt idéző Asszas talaja elég rossz minőségű, terméketlen föld. Nevével az azerbajdzsáni olajvárosra, Bakura és termékének, a kőolajnak száraz lepárlásból származó végtermékére, a pakurára emlékeztető Bakura is meglehetősen idegen hangzású.
A Mocsolya örnye előtagját a mocsár és a pocsolya „szerelemgyermekének” vélheti a „félművelt” helynévkutató. A határrész nevének annyiban van is köze a két szóhoz, hogy (ebben az egykor az Ady-család birtokául szolgált Szilágy megyei Mocsolád honlapjának szerkesztőjével egyet kell értenünk) a kenderáztatót jelentő szláv mochola szóból származik, a dűlőnév örnye utótagja pedig minden bizonnyal az örvénye „takarékos” alakja.
A kömörei Akaricsa dűlő és a közeli, nagyszőllősi járásban lévő Fancsika csicsergéséhez hasonló hangzású „faramuci, Muci fara”-Farakicsa névvel nem tudok mit kezdeni. Apám, aki a kárpátaljai részek visszacsatolása után az én tényleges szülővárosomban, Nagyszőllősön, a megyeházán volt tisztviselő, gyakran mesélt a még nőtlen korában Fancsikára tett kirándulásairól. A kis Ugocsa megyei település nővéremnek és nekem, bár soha nem jártunk ott, ezektől a történetektől olyan volt, mint a mesebeli Nárittyen vagy Gulácsy Lajos Nakonxypánja.
(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)
Hasonló
„Apalád-Botpalád” – A Palád...
A „keskeny út” − Uszka
„Csirittyés Ricse” – Túrric...
Sonkád – „S/rokON/KÁD”
Fülesd −„UgriFülesd”
Kölcse −„Aranyos-rév-hely”...
Kömörő − „Döbrögömörő”...
Tiszabecs – „Becses Becs”...
Milota−„Csupa i, csupa o, c...
Tiszacsécse − „Emlőország”...
Tiszakóród − „Bukóród”...
Szatmárcseke − Hát mindent ...
Kisar − „Illancsfalva”
Nagyar − „Magyar-Nagyar”
Panyola − Az Asas-laposok ...
Tunyogmatolcs − „Kurtakocsm...
Jánkmajtis − „Pujánkmajtis”...
Kisnamény −„Loh-Aljamény”...
A két Szekeres − „Kis szeke...
Nemesborzova − „Nemes borz ...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése