Nábrád − Nábrádi „nábrándozás”

Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből

A település első tulaj­donosa a Nábrádi (Borovszky 121. l. Náprádi) család volt. A helynév valószínűleg személy­névből (Kiss Lajosnál FNESZ 438. l., ez egy bizonyos Neporad) származik. A Zala-megyei Gutorföldéhez csatolt település neve is a „helynévrokon” Náprád-fa volt. Nekem van egy elképzelésem. A község neve, az n-b-r és d mással­hangzók tökéletes egyezése miatt minden bizonnyal összefüggésben lehet a Mánd és Nemesborzova határában folyó Nóborda patak nevével. A part jelentésű, hasonló hangzású, cseh nabrezi és a lengyel nadbrzeze alapján úgy érzem, hogy mind Nábrád, mind pedig a Nóborda patak neve a folyóparttal lehet kapcsolatban.

Nábrád határában volt egy − Borovszky által (121. l.) Nagy Ewrenként említett − Nagyőrén nevű falu, de eltűnt az Idő, a „Nagy Ewrlőmalom” garatjában. A település gerince a honfoglaló vezérünkről elnevezett Árpád, „közön­séges nevén” Fő utca. Ennek egyik részét a Tiszahát néhány településén is előforduló Bigecsnek nevezik. A Matolcsi, hivatalosan Zalka Máté utca (az összefüggés nem véletlen, Zalka Máté Matolcs szülötte volt), a Temető vagy Baross Gábor utca szokványos neveitől némileg eltér, eredetibb a Csűrös-kert, a Hajdú-kert, az Epres út, a Kaptáros és a Szeles. A Hajdú-kert egy családról, a Csűrös-kert a hajdan benne állt gazdasági épületről, az Epres út az utcát szegélyező eperfákról, a Kaptáros a „méhlakásokról”, a Szeles pedig „huzatosságáról” kapta a nevét.

Nábrád egyik folyója a Szamos, a másik a Túr. A Szamos töltésén belül van a Palaj és a Kő-, régiesen Kölyű-kert nevű dűlő. Nagyobb esőzések idején a Cser-patak vezeti a Túrba a fölös vizet. A Kör-patak már kiszá­radt. Csak a neve és egyik részének az elnevezése maradt fenn. A kabóca mintájára keletkezett − a játékos apócával, anyócával rokon − Mosóca haj­dan a nábrádi asszonyok „mosókonyhája” volt. Ahogy a milotai férfiak a csikóherélésnek, a környékbeli falucsú­foló szerint az egyszeri nábrádi asszony a táncnak adta meg a módját. A kandi szemek elől elrejtőzve, a padláson „tánciskoláztatta”, tanította első báljára készülő lányát a csárdás és a keringő lépéseire. A tanítás hevében nem vette észre a „hászijanyílást”, belelépett, és lezuhant a lyukon. Így adta meg a „módját”.

A határrészek közül madarakról kapta a nevét az árokkal két részre, a Kis- és a Nagy-galamb-szélre osztott Galamb-szél, régebbi nevén Galamb­szérű. Hajdan a területén csépelték a gabonát, s az elhullott magvakra csapatostól jöttek a gerlicék és a különböző más madarak. De a Velcse-rétje is − mielőtt valaki „velcserélte” − Vércse-rét lehetett. A Medvés egykor rekettyés, erdős hely volt. A Ménes-akol nevű dűlő­ben hajdanában „ló-tömegszállás” volt, a Csődör-gorondon pedig a kivált­ságos helyzetben lévő apaállatok legelésztek. A Szöcske-hátnak nyáron a nap melegétől égő, kopár szikjén hajdan − akkor, a „hangugratást” meg­előzően, talán még „szökcséknek” nevezték őket − ugrabugráló kis rova­rok eltikkadt nyája legelészhetett. A három „lábon” − Vitéz-tag-első-, Vitéz-tag-második- és Vitéz-tag- harmadik-láb − álló földbirtokot egy Kovács Dezső nevű, „felvitézlett”, a háborúban két lábon szilárdan helyt állt „obsitos honvéd” kapta hazafias szolgálataiért.

Kisnaményban és Vámosorosziban is van egy Menyitató nevű dűlő. A nábrádi „legelni jó”-Vős-rétet, a rajta átfolyó Vős-fokával együtt, minden bizonnyal nászajándékba adta vejének a hozomány mellé egy „jókedvű adakozó” após. Az ismeretlen eredetű Kis-babana akár a később ellen­szolgáltatásként „prezentált” unokát is jelenthetné.

A lakonikus egyszerűséggel csak Vett néven emlegetett − nem „szedte!, vette!” − dűlőért azonban tulajdonosának minden bizonnyal jó pénzt kel­lett fizetnie. Az Új-tag Botka Imre tulajdonát képezte. A minősítő jelző azt fejezi ki, hogy a földbirtokos ezt a földet később vásárolta, mint a többit. A dűlő két − Baloldali és Jobboldali Új tag − része akár azt is jelképezhetné, hogy gazdája politikai szempontból semmit sem bízott a vélet­lenre, a Nagy-nyilak dűlő tulajdonosai ezzel szemben − döntsön a sors − a parcellákat nyílhúzással osztották el egymás között. A Véc minden bizonnyal a Vész alakváltozata lehet, és feltehetően a vejsze halászeszköz­höz van köze.

A Tőke-kertben hajdan öles tölgyfák álltak, de korábban a Bakonya legelő és a Szilas kaszáló területén is nagyobb erdőség volt. A Tövises-hely, akárcsak, a nevét a szláv trn, tüske, kökény (Ipolytarnóc, FNESZ 292. l.) szóból vett Tarnóc, valamint a Jángyakra, bokros, bozótos részek voltak. A Ján a magyar János személynév „redukált” alakja. Ahogy az ág-bog második elemének zöngétlenített végű formájából a bokor, úgy jött létre a gyak tőből a gyakor. Ebből, a sűrű jelentésű gyakor szóból származik a gyakran időhatározó is. A Fengyakra dűlőben − a tájék-táj analógiájára − én a fenék rövidebb alakját vélem felfedezni.

A Túr közelében lévő Halas-tó mellett van a határban egy félig már kiszáradt, de még ma is nádat és sást termő állóvizecske, a Has-tó, amely vagy a korábban is mindössze derékig, „kötésig” érő vizéről kapta a nevét, vagy, ahogy egyre kevesebb lett benne a víz, úgy „húzódott össze” mind jobban a neve is.

A Kőrisfa-sor, egy szakaszán, a nábrádi határt választja el a fehérgyar­matitól. A Kenderátó és a Mogyorós-gorond neve önmagáért beszél. A Hodegra már rejtelmesebb, titokzatosabb. De csak addig, amíg az éger­erdőig és a benne lévő hódfészekig el nem jutunk. A közeli Nagyhódos és a kissé távolabbi Hodász települések nevében is benne lévő állat, a hód a hajdani nábrádi erdő névadója is.

A Karjal ősi, finnugor reminiszcenciákat ébreszt. A Karjala földrajzi név töve Kiss Lajos szerint (FNESZ 318. l.) a marha, jószág, nyáj jelen­tésű, finn karja szó, amely olyan területre vonatkozik, amelyen sok álla­tot lehetett legeltetni. Egy ilyen magyarázat után − mert saját földrajzi nevére vonatkozólag is nagyon meggyőzőnek találja − a magamfajta ember „két karjal” kap.

A Tökös-kertben, a Tökös-patak melletti Tökös-háton és a Tökös-Cser­háton egykor − a kisnaményi Tök-osztály, a kölcsei Tökös-csatorna, a kömörei Tököd laposa és a kispaládi Tökhajigáló tanúsága szerint − a vidéknek a paszuly mellett másik legnépszerűbb növénye, a takarmány­tök mellett főző- és sütőtök termett.

Tökből, ami amellett, hogy olcsó és finom, könnyű nyári ételek készít­hetők. Korábban a Tisza-, Túr- és Szamosháton, ha túltermelés volt belőle, a szegényebb családoknál − errefelé a Moldova György által „rek­lámozott” tökös-mákos rétest nem ismerték − sokszor napokig minden tökből készült: volt tökleves, rántott tök, tökpörkölt, tökkáposzta, sava­nyított tök, töklecsó és töltött tök. A tökkel még a „mindennapit” is sza­porították. „Láttam eccer, mikor Juliska anyja sütötte a kenyeret és tököt tett bele. Főtt tököt. Kérdeztem, minek teszi bele. Azt mondta, jobb ízű, jobban szeretik a gyerekek, hogy édes. Pedig nem azért tette bele, hanem pótolta, mert kevés volt a liszt” − meséli Móricz hőse (A boldog ember 36. l.). A kétütemű nyolcasba szedett nábrádi népi bölcsesség szerint a „jó sütnivalójú” bécsitöknek négy jó tulajdonsága van: „parázs, iedes, vastak, szieles”.

A „magyar halloween-korban”, napjainkban elterjedt „Jack O’ Latern- töklámpa”, amit angol specialitásnak tartanak, a Tiszaháton már több száz évvel ezelőtt „divatban volt”. Gyermekkoromban mi is kivájtuk a tök belét, szemet és fogsort vágtunk bele, égő gyertyát raktunk a „tök­fej” belsejébe, és azzal „kísérteteztünk”, azaz ijesztgettük a sötétben az ijedőseket.

A Borson- vagy Borsó-nyilasban − bár nevét sokan a száraz időben morzsalékos, „borsós” talajtól származtatják − valószínűleg a bab „testvére”, a másik hüvelyes neve van benne. Az utótag neve azzal a − metaforaként mértékegységet is jelentő − lánccal van összefüggésben, amelyet hajdan az „inzsellérek”, a földmérők cipeltek magukkal rozoga forspont-szekereiken faluról falura, hogy fölmérjék vele a földeket, s azután célszerűbben összerendezzék. Ezt ők „tagosításnak” nevezték. A földeket, a szent „ős­ugarokat”, összerakták, mint a kártyalapokat, megkeverték, és nyílhú­zással kiosztották, hogy kinek mi jut találomra. Nábrád is szegény falu volt, de a XIX. század végén és a XX. század elején a lakosság legalább fele részének azért megvolt az egy, három, négy, öt vagy több lánc földje. Egy lánc ezer négyszögöl volt.

A Bábona agyagos, mélyebb fekvésű földdarab. A meddő asszonyt idéző Asszas talaja elég rossz minőségű, terméketlen föld. Nevével az azerbajdzsáni olajvárosra, Bakura és termékének, a kőolajnak száraz lepárlásból származó végtermékére, a pakurára emlékeztető Bakura is meglehetősen idegen hangzású.

A Mocsolya örnye előtagját a mocsár és a pocsolya „szerelemgyermeké­nek” vélheti a „félművelt” helynévkutató. A határrész nevének annyiban van is köze a két szóhoz, hogy (ebben az egykor az Ady-család birtokául szolgált Szilágy megyei Mocsolád honlapjának szerkesztőjével egyet kell értenünk) a kenderáztatót jelentő szláv mochola szóból származik, a dűlő­név örnye utótagja pedig minden bizonnyal az örvénye „takarékos” alakja.

A kömörei Akaricsa dűlő és a közeli, nagyszőllősi járásban lévő Fancsika csicsergéséhez hasonló hangzású „faramuci, Muci fara”-Farakicsa név­vel nem tudok mit kezdeni. Apám, aki a kárpátaljai részek visszacsato­lása után az én tényleges szülővárosomban, Nagyszőllősön, a megyehá­zán volt tisztviselő, gyakran mesélt a még nőtlen korában Fancsikára tett kirándulásairól. A kis Ugocsa megyei település nővéremnek és nekem, bár soha nem jártunk ott, ezektől a történetektől olyan volt, mint a mese­beli Nárittyen vagy Gulácsy Lajos Nakonxypánja.

 (Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése