Sonkád – „S/rokON/KÁD”

Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből

Sonkád.jpgA falu neve először az 1181. évi cégénymonostori oklevélben bukkant fel, de ott még nem település-, hanem csak határnévként említik. A Túr-menti viszonyok ismeretében nem is hihető, hogy a XII. század előtt létezett volna (Maksai 207. l. ). A XIX. században a gróf Teleki, Kende és Tarányi családoké volt (Borovszky 150. l.). Később a határában lévő földek jelentős részét a helybeli gazdák vásárolták meg. Története során a települést gyakran érték megpróbáltatások. 1662-ben a szatmári várőrség sarcolta meg, 1717-ben a tatárok pusztították el a falu jelentős részét, 1855-ben és ’72-ben pedig a kolera tizedelte meg lakosságát.

A helység neve a hivatalos vélemény szerint az ismeretlen eredetű Sank, Sunk a kicsinyítő képzős származéka. A névvégi d egyaránt lehet becenév-és földrajzinév-képző (SzabSzatm 110. l.).  A Sonkád név eredete a helybelieket is foglalkoztatja. „Riegen sok som termett itt nállunk. Eszt kádakba gyűtöttiek, osztán kifőüsztiek. Ebbű lett a falu neve, som mek kád, Somkád. Egy ielelmes ember eevett a mö betübül egy vonást, így lett osztán Sonkád” – mesélte Kormány Zsiga bácsi.

A legnagyobb veszedelmet a falura a gyakori árvizek jelentették. A Nyíregyházi Állami Levéltár Szatmár megye levéltára 1828-as „Regnicolaris összeírásában” a következőket írja a beszámoló szerint nem „Som”-, sokkal inkább „So(vá)n(y)kádnak” nevezhető Sonkádról: „Rétjei igen rosszak, soványok, vadvizesek, és tsak három élü sásat ’s kákát teremnek. A’ határain keresztül folynak a Túr folyója, a Cser, Sebes és Gyepü patakai, a’ Tisza, Szamos és Túr folyó vizek árjainak a’ helység határostul együtt annyira ki vagyon téve, hogy csak a’ közönséges árvíz idején is itt a’ határnak tsak mintegy huszad része maradhat szárazonn. Sokszor a’ nagy víz a’ lakosokat házaikból is kikergeti, s ha hirtelen jön, a’ Legelőjökönn a marhájok is bele ful az árvízbe.”

Ombódi Barnának az a véleménye, hogy szülőfaluja neve a disznóvágással kapcsolatos, és ahogy a néhány kilométerre lévő Fülesdnek a levágott állat füle, a Sonkádnak az itt „sóudornak” is nevezett sonka képezi az alapját. Én magam – mivel Fülesden Dobos István is hasonlóan „kommentálta” faluja nevét – a Barna elképzelését elég meggyőzőnek találom.

Sonkád fő utcája a Nagy, hivatalos nevén Rákóczi utca. Régi elnevezése, mivel egy holtágig vezet, Tóvég. „Öccsével”, a Kossuth Lajos nevét is viselő Kis utcával együtt a település legrégebbi része. A Hajnal utca vagy Hajnal sor hivatalos nevét – Petőfi utca – ritkán használják. A község romái a Cigány soron laknak, aminek „kincstári” neve – mert a Cser-köz nevű mezőrész irányába vezet – Cser utca. Az 1945 után létesült Bocskai utca Tiszabecs felé eső részét – mivel ott kezdetben főleg fiatal házasok laktak – a helybeliek Pulyagyárként is emlegetik. A falu határát északról dél felé az Új-Túr, hivatalos nevén Túr-csatorna szeli át. Régebben Túrcnak is nevezték. Egy időben a Túr, illetve a Túrc folyónév a ma Túr-erdőként emlegetett „sonkádi rengeteget” is jelölte, amelynek környezetét Túr-hátnak is nevezték.

A Kis-gát-szeg a Túr töltésének közelében volt. A néhány holdnyi területet elfoglaló fiatal tölgyerdő, a Kis-makkos és a Túr-erdő mellett volt egy másik, fiatal tölgyekből álló ligetes rész is a határban, de már kiirtották. Fiatalos neve ellenére idő előtt fűrész és fejsze végzett vele. Ugyanez lett a sorsa az Éger-erdőnek és a Fejes-égernek is, amelyet egy keskeny szekérút, a Fejes-égeri kabolaút vág ketté. Előbbinek a falu, utóbbinak a család „fejesei” döntöttek – „recipe ferrum” – a sorsáról. Az őserejű fákat sejtető Törzsökös , ami a Földrajzi tájszótár szerint „vén erdő sok tuskóval”, a Cser-köz-erdő része volt. A „fa-nagyságok” bölcsőként tejszagú kisdedeket, ágyként csókmámorban lobogókat, koporsóként végképp megbékélteket ringatnak. Összeállnak házzá, hogy menedéket adjanak, szekér és bárka lesznek, hogy messzire, templomtorony, hogy magasba vigyék az embert. Hegedűvé „reinkarnálódva” lombok zsolozsmáit, törött ágkarok vörhenyes-falevél fájdalmát zengik. A Fiatalos és a Fejes-éger fái, ha gyümölcsöt, tudást és halhatatlanságot nem is, meleget bizonyára adtak a sonkádi embereknek. Az Éger-erdő egykori helyén, a később a Szamosmenti Állami Gazdaság tulajdonába került legelőn, amíg fölötte is meg nem szólalt a „lélekkolomp”, még a milotai gulya is legelészett. A Király égre régen égererdő volt. Ahogy a Varró sűrűje, amelyben korábban tölgy- és gyertyánfák voltak, az is egy családról kapta a nevét.  A Túr-patak néven is emlegetett Holt- vagy Ócska-Túr a belterület közelében folyik.  A Túr-csatornával egy zsilipen keresztül egyesül. Alatta van a Kis-Bukónak nevezett, az egész környék által kedvelt fürdőhely, ahol az utóbbi időben valóságos kis üdülőtelep épült ki. Ezen a részen van a két gátőrház is.

„A szójáték a legalantasabb szellemeskedés. Ez a száraz emberek humora…A csecsemő bámész figyelme és egy öregember fecsegő kedve találkozik a szójátszóban” – írja Kosztolányi, a „homo ludens” (Élet, 1910. szeptember 11.). Az ember furcsállhatja, hogy éppen ő, a „legszójátékoskodóbb” magyar költő, a csodálatos „kancsal rímek” „szülőatyja” mondja ezt. Lehet, hogy igaza van a költőnek, de bennem akkor is életem végéig „világítanak” az édesapámnak, a „bámész figyelmű csecsemőnek” és „fecsegő kedvű öregembernek” a „lelki áramfejlesztőjéből”, „csecsemőagg-agyregátorából” kiszikrázott olyan sziporkák, mint például a Tanú című Bacsó Péter-film Kállai Ferenc által megformált Pelikán Józsefét „megelőlegező”, az 1970- es nagy szatmári árvíz idején született groteszk „aggregátor, ugró gátőr” szójáték. Amikor két – kilenc- és nyolcéves – gyermekemmel és egy ismerősünk hétéves kislányával három napig a sonkádi „Bukónál” sátoroztunk, „vadkempingeztünk”, egy (ugró) gátőrrel személyesen is többször találkoztunk.

Ahol a Túr kettészakad, a két folyórész között elterülő földdarab, a Két-ágú, szinte élőlény, egy „emberszabású ipszilon”. Ezen a vidéken a dűlő neve – „mióta kétágú vagyok” – az ember egyik metaforája. Az Öreg-Túr egyik mélyebb szakasza az Ördöngös. Kormány Zsiga bácsi szerint onnan kapta a nevét, hogy régen – fel-feldobva magukat a napfényre – halak ficánkoltak benne. A „fickándi” mellett van a Balogh-és a Bálint-szeg, amelyek egy-egy családról kapták a nevüket. Bálint vezetéknevűek már nem, Baloghok viszont – nekik korábban tanyájuk is volt a tagban – még ma is élnek a faluban. A Bakok nyárasa azonban már – bár Bak nevűek élnek a környéken – mivel nem a Bakék az előtagja, nem egy családról, hanem, minden bizonnyal, az itt „füvellegelt” őzhímekről kapta a nevét. Az egyszerűen csak Bandiként ismert dűlő vagy a tulajdonosának becézett keresztnevét, vagy a lovának a nevét tette emlékezetessé. Bár a Csüry Bálint által összeállított, általam, utólagos engedelmével még kétütemű nyolcas sorokban versbe is szedett – / Julcsa, Tercsi, Csillag, Fakó,/ Vilma, Gyurka, Juli, Pejkó,/ Gonosz, Kígyó, Loti, Babér,/ Kedves, Villám, Deres, Kökény,/ Kincses, Fáni, Gidrán, Tatár,/ Linda, Kesely, Vándor, Madár/ – „lómenklatúrában” (39. l.) nem szerepel, én emlékszem, hogy gyermekkoromban – és minden bizonnyal már jóval korábban is – a környéken a leggyakoribb lónév a Bandi volt. A Cser a Cser-köz-erdő nevű dűlőn és annak magasabb részén, az úgynevezett Cser-háton átfolyó, kiárkolt, eredetileg természetes vízfolyás. Hídja a Cser-híd. Korábban a Cser-háton egy ház és néhány gazdasági épület alkotta, az egykori Ábrányi-tanyával nagyjából azonos méretű telep is állt. A Gyepü- és a Sebes-patak nevét már csak a Gyepü-hát és a Sebes-patak-környéke dűlőnevek őrzik.

Milyen jó eljátszani a szavakkal! A Feloszthatatlan-birtok vagy Zárt-kertek harmadik neve, a Foglárok – ha megfelezem Fogl-árok – az 1920-as évek nagyjai, a Fogl-testvérek, Károly és József, az UTE és a magyar labdarúgó válogatott hátvédlegendái által alkotott „Fogl-gátat”, pontosabban a mögötte lévő, virtuális Fogl-csatornát juttatja eszembe. Sőt! Ha birkózóként közelítem meg, „fogást” keresek és találok a dűlőn, még negyedik neve, a Fogás is a „kezembe kerül”. És ez már „két váll”.

Az Északi- és a Déli-forduló, azon túl, hogy – Észak-Dél ellen – az amerikai függetlenségi háborúra emlékeztetnek, és a Föld két pólusát jelezve, akár geográfiai fogalmak is lehetnének, a talajváltó gazdálkodás időszakát idézik. A verhovinai szalonnafesztiváljáról és vásáráról is híres kárpátaljai Ökörmezőével azonos nevű határrész régen szarvasmarha-legelő volt. Sonkádon, mikor a gyerek beszélni tanul, az ökörköröm szón próbálják ki, hogy ki tudja-e már ejteni az r hangot. A Zabember gorondja mesebeli hangulatot kelt. Hogy ki lehetett, akiről elnevezték, rokona volt-e a Bádogembernek, a kukutyini Zabhegyezőből jött-e az itteni dombra, vagy máshonnan, azt már senki sem tudhatja a faluban. Az Usztrupp nevű dűlő körül, amely legfeljebb egy Dániában gyakran előforduló (egy p-s) Ustrup családnevet „derengtet”, szintén homály van. Csak a Virágos kert vihet bele valami (vad)virágos fényt és hangulatot. A Kánya nevű dűlőben, Kormány Zsigmond szerint, valaha rengeteg „ojjan sasféle” madár élt, a Katona-kútja határrészről pedig azt mondta az öreg, hogy „riegen itt táborosztak a harcosok, oszt kutat is vájtak magoknak.” A Hájas-tagot nem zsíros földjéről, hanem egykori potrohos bérlőjének csúfneve alapján nevezték el.

Úgy tartották a vidéken, hogy az ügyes kondásnak mindig szól az ostora. A lovak sörényéből, farkából, vagy akár a tehén „légykergetőjéből” kihúzott szőrből készült csapóval ellátott szerszámmal nagyot lehetett cserdíteni, nem úgy, mint a rafiással, amely csak „suttyogott”. A Sík-ostor nem egy bőrből készített, foglalóján sárga szögekkel kivert, szépen fonott zsinegből vitézkötéssel díszített parittyát, nem is egy nyalka kondásostort jelent, amelynek sallangos nyelve, szironyos pillangója, piros bőrből címere, telke, forgója, hadarója, sárgarézből karikái, hat ágból font ostorfeje s hosszú, szíjcsapó sugara van, hanem csak egy nagyon egyszerű dűlőt. De milyen szép tud lenni nyáron egy ilyen Sík-ostor nevű határrész is, ezer színben pompázó vadvirágaival, ide-oda röpködő, tarka pillangóival, szaladgáló aprócska, pöttyös kis bogárkáival!

Nyelvtörténetileg érdekes a Körtélyes és a Kollát kátyója. A hitves, az ötvös , a pitvar, és a körtve vagy körtvély, a maga beékelődött v-jével, ritka jelenség nyelvünkben. Van hites (feleség), van pitar és van körte is. A hites és hitves forma (szófaji és jelentésbeli különbséget mutatva) egyaránt él még nyelvünkben, a körte „egyeduralkodó”, a pitar pedig divatjamúlt lett, a körtély viszont – mert se nem körte, se nem körtvély – afféle „archeopterix-, ősgyíkmadár-lenyomat” a magyar nyelv „sonkádi palabarlangjában.”

A kátyúnak a kátyó formája olyan, mint – ahogy erről a Paládoknál már szóltam – a savanyúnak a savanyó. Utóbbinak még van egy savanya alakja is. Talán a kátyúnak a savanyához hasonló, de már nem létező kátya variánsa van jelen a fecseg, haszontalanságokat beszél jelentésű szamosháti kátyapotyál szóban (Csüry I. 464. l.). A Gyakor-szeg előtagjának a jelentése régen sűrű erdő volt. A gyakor szóból származhat a Szatmárban sürün vagy sürven formában használt gyakran is. Csak eljátszom a lehetőséggel, hogy a szó „gyöke” (stílszerűbben „gyaka”) a gyak, a bokor szó pedig – véleményem szerint – az ága-boga ikerszóban benne lévő bogból (bok) keletkezett, a gyakorban is benne lévő or képző segítségével. A bog és a bok összefüggését mutatja az FNESZ-ben is benne lévő, csokorba, bokorba kötni, „bebogozni” jelentésű bokrára (100. l.) szó, amit nagyanyám még boklára („Ne gömre közsd a cipőüfüzőüdet, hanem boklára”) alakban használt. A Jánota nevű sonkádi határrészben én Inota nevét véltem felfedezni. Nem csalódtam. A Várpalotához csatolt település Kiss Lajos szerint (FNESZ 29.1.) a (Sonkádon is „ható”) szláv Jánota személynévből alakult ki.

A más települések határában – Kérsemjénben Sespitálisként, Nagyarban és Milotán Szepszesként – is előforduló Cepses dűlő neve a vidéken beépítetlen telket, pázsitos hantot, zöld legelőt jelentett. A suska Szatmárban, amellett, hogy a Zsuzsanna susogóan kedves, becézett formája, a kukoricacsuhé neve is: a Suska-éger tehát vagy egy asszony keresztnevével vagy a kukorica – errefelé málé – termesztésével függhet össze.

„Exegi monumentum aere perennius”, „befejeztem ércnél maradandóbb munkámat – mondhatta teljes joggal Kiss Lajos, a Földrajzi nevek etimológiai szótára megalkotása után. A „gép”, a csodálatos masina, amely maga egy kis világegyetem, (közkézen) forog. „Non omnis moriar” – mosolygott volna kedvesen az azóta már az „égi helység-, folyó- és határ-neveket” tanulmányozó szerző, ha megtudta volna, hogy – ha nem is róla van elnevezve, hanem valamelyik névrokonáról – Sonkád határában van egy Kiss Lajos-tag, és Gyügyén is az ő nevét viseli a Kiss Lajos-féle tag.

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése

Csend a sziklák tövében

Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető  világunk   tele  van  meglepetéssel,  olyannyira,  hogy  belefér  bármilyen  szokatlan  torz,  pszicho,  sci fi,  csak  rettentsen! Nehéz  elhatárolódni,  nehéz kimaradni,  így  azután     egyszer... Tartalom megtekintése