Ilus málnát, szamócát, medvehagymát árult a piacon, de Károly inkább a kezét kérte meg Ilus még akkor sem tudott örülni, mikor a postás meghozta az első nyugdíját. Minek? Éppen annyit... Tartalom megtekintése
Nemesborzova − „Nemes borz odva”
Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből
Nemesborzova nevét 1181-ben említik először. Mint a Borzovay család ősi birtokát, 1436-ban a Kölcseyek szerezték meg. A mohácsi csata után martalócok dúlták fel, 1662-ben pedig a szatmári német helyőrség katonái rabolták ki. Az ellenség megfékezésére az erdőben fekvő falut körülárkolták, és a Nóborda patak vizével az árkot feltöltötték. A sánc nyomai még ma is kivehetők. Hogy a szak-, pontosabban sakknyelven szólva, „rosálásról”, azaz sáncolásról a mai napig sem szoktak le a borzovaiak, azt a körülárkolt határrész, az Arkos neve tanúsítja. A településnek a 19. században a Kálos, az Erdélyi, a Pápay és a Mándy családok voltak a földesurai. 1990 előtt Nagyszekeres társközségeként Fehérgyarmat városkörnyékéhez tartozott. Azóta önálló.
A Borzova helynév szláv eredetű – írja Kiss Lajos, aki a szerb-horvát és a vele azonos cseh Brezovát hozza fel bizonyítékul, amelyek jelentése nyírfás, nyíres(ti. falu). A Nemes előtag szerinte azzal kapcsolatos, hogy egykor a faluban sok kisnemesnek volt birtoka (FNESZ 458. l.).
Egy másik feltételezés szerint az ugyancsak szláv eredetű, gyors jelentésű brza szóból származik a név. A Sonkád határában folyó Túr-ágnak Borzsa, a Tisza Bereg vármegye keleti részén folydogáló „mellékpatakocskájának” pedig Borsova a neve. A két lehetőség közül Mező András és Németh Péter Szabolcs-Szatmár megye történeti etimológiai szótára című, közös munkájukban (81. l.) az elsőt tartják valószínűbbnek, mivel szerintük a gyors jelentés csak pataknévben tehető fel, ezen a vidéken azonban sohasem volt gyors folyású víz. A helybeliek szerint, akik ezt cáfolják, a falu közelében folyó Nóbordapatak sodra áradások idején jelentősen felgyorsul, s ez minden bizonnyal a névadás idején sem volt másként.
Mivel területén gazdag bronzkori leletanyagot találtak, a kis településnek akár „Bronzova” is lehetne a neve.
Nekem Borzovát Nagy Ottó bácsi, fehérgyarmati szomszédunk jelentette, akinek cipészműhelyében, a titkokat rejtő padlásra vezető, fali polccá „előléptetett” falépcsőn öreg, mogorva, kérges szárú csizmák és bakancsok, betört orrú gyermekcipők, emberi lábra éhes, tátott szájú nagy csukák és hatalmas torkú „csizmacetek” vártak az újjászületésre. Hozzá és Ilonka nénihez, a feleségéhez, barátom szüleihez, felnőttként betérve is mindig úgy érkeztem, mintha hazatértem volna. Gyakran jártam velük Borzován is, ahol Ottó bácsi népes rokonsága, két fiútestvére és azok leszármazottai éltek, illetve utóbbiak élnek még ma is.
Fehérgyarmati műhelyében a régi típusú, balkaros Singer varrógép, a különböző fűrészek, kézi furdancsok, amerikánerek, fa- és vasszegek, lyukasztók, cakkozók, ampasz, rádli, kézistuffer, ringli, flekkvágóvá átalakított srapnelhüvely, vaskapta, tolvajkulcsra hasonlító kaptahúzó, cipőhúzó, cipőkrém, satu, szabászkés és sokféle fogó − ráncfogó, falcfogó és harapófogó − különböző bőrök, valamint a cájgok, a musta, a klopsta, a bicske, a kerekítő, a kármentő, a falcing, a sodró, a kalapácsok, a suszterkések, a„fapina”, azaz klemma és a lábszíj alkotta világban dolgozó jó öreg hatása alól nem tudta kivonni magát az ember. Én mindig a gyermekkori „ciróka-maróka” és a „csíp-csíp csóka” játék különös hangulatát éreztem a közelében.
Mintha vele mindig egy mágneses mezőben, az emberi melegség, póztalanság és közvetlenség mágneses erőterében mozogtam volna. Mindenkivel megtalálta a hangot. Mesélőkedve kifogyhatatlan volt. Elmondta, hogy szülei Amerikában kerültek össze. Az első fiú még az „Újvilágban” született, ő és öccse azonban már Nemesborzován látta meg a napvilágot. Apjuk nem sokkal legkisebb fia születése után meghalt. Özvegyen maradt asszonya nehezen nevelte a három gyermeket. Részes aratást vállalt, harmadáért kapált. A ház teteje, amelyben laktak, egy ágassal volt kitámasztva. Ha esett az eső, becsurgott a víz a lakásba.
Atyai jó barátomat gyakran meglátogatta Borzován lakó édesanyja. Emlékszem a mamára. Még kilencven éves korában is olyan volt az arca, mint a piros rózsa a fehér havon. Ottó bácsi tőle tanulta meg a fizikai munka és az emberek megbecsülését és szeretetét. A mester egész élete azt bizonyítja, hogy az emberi akarat, kitartás és önbizalom segítségével minden megvalósítható. Hetvenöt évesen is vígan száguldozott motorkerékpárján, és feleségét is azon szállította a borzovai „birtokra”, hatszáz öles almáskertjükbe.
A tudományos elméleteknél számomra − ha hitelesnek nem is érzem − az ő „borzovológiai” okfejtése kedvesebb. Ottó bácsi szerint, mivel a falut körülvevő erdőségben hajdanában sok borz tanyázott, a helységnév alapjául a fehér pofáján az orrától a szemén át a füléig húzódó fekete sávval ellátott „nemes” „építőmesterek” munkájának eredménye szolgált.
Külön öröm számomra, hogy édesapám szülőhelyén, a Borzovához közeli Botpaládon van egy Borzok, Borzlyuk nevű dűlő, sőt, mivel lakóhelyem, Tatabánya közelében is találtam Kis- és Nagy-Borz-árok és Borzlyuk nevű határrészt, ahol hajdan szintén tanyázhattak néhányan ezekből a bájos kis állatkákból, a Dunántúlon sem maradtam „borzovátlanul”.
Mert új „hazám”, a bányászvidék is gazdag földrajzi nevekben is. „Micsoda nevek vannak még ma is a katonai térképeken: Ürgemáj és Ökörmező, Kenderföldek és Régi szőlők, Homokhegy, Legelő, Szarkás, s a legnagyobb hegyet egyszerűen úgy hívták, hogy Magashegy” −lelkendezik szatmári „földim”, Móricz Zsigmond, az 1932. szeptember 22-én, a Színházi Életben megjelent A tél primadonnája, a szén című, Dorogról szóló riportjában, amelyben az újkeletű Auguszta-, Tömedék- és Légakna mellett olyan régi földrajzi neveket is említ, mint a Gete és a Kecskehegy, valamint a Régi dűlő, a Vizes legelő és a Körtefa.
Nemesborzova olyan kicsi település, hogy nála kisebbet már elképzelni is nehéz. Igazi „borzodúcska”. 44 lakásában százhárman élnek. 1973-ban, amikor mi Tatabányáról hazaköltöztünk Fehérgyarmatra, csak 42 ház állt benne, viszont még százhuszonöt lakója volt. A falunak mindössze két utcája van. De bennük van szimbolikusan az egész emberi lét. Az egyik, a Fő utca – ez a hivatalos neve is – az élet, a másik, a Temető utca, a halál jelképe.
Két „utcája” van a községnek a határában is. Az egyik a Csomota, a másik a Nóborda patak. Utóbbit, amelynek egyik kanyarulatában van a Szugoly, akár „Nóborzovának” is lehetne nevezni. Volt még egy vízfolyás a határban, a Pápai-csatorna, amely a dűlő tulajdonosáról kapta a nevét, de az már rég kiszáradt.
Azt nem tudom, hogy van-e címere a településnek, de ha lenne, én az állatmotívum, a borz mellé legjellemzőbb növényét, a lucernát tenném. Mert gyermekkoromtól kezdve él bennem a borzovai határban megcsodált, a vak tükrök sárga foltjait idéző, más helyeken vadul tenyésző, élősködő arankától mentes, hatalmas, smaragdzöld lucernatábla, amelynek emlékét a Lucernás-kert, vagy egyszerűen Lucernás őrzi. Nagyapám a lucernát − a „lúhere társát” −„lúcérnának” nevezte.
A borzovai határ érdekes nevű „ikerpárja” a Barkó és a Valkó. A barkó pofaszakállt jelent, sőt ez a Gömör megyében élő palócok neve, és Szlovákiában van egy Barkó nevű település is. Az azonban valószínűnek látszik, hogy a borzovai dűlő nevéhez sem a szőrzetnek, sem a Mikszáth által is „megénekelt” „jó palócoknak” közvetlenül nincs köze.
Van egy Valkó nevű helység Pest megyében, Gödöllőtől északra. A név (FNESZ 678. l.) a szláv Vlkovból származik, és azt jelenti, hogy vlk, azaz farkas tulajdona. Hogy a borzok mellett igazi toportyánférgek éltek-e errefelé, azt nem lehet tudni, de a hajdan itt pompázott hatalmas rengeteg alapján nem elképzelhetetlen. Valószínűbbnek látszik azonban, hogy − mint a Varjú-tag vagy a Nóborda patak partján lévő Boda-szeg −minden bizonnyal ez a dűlő is egykori tulajdonosáról, egy Farkas nevű emberről, kapta a nevét. Pedig − „háta megett farkas, feje felett varju” − a csikaszok mellett, akár fekete, akár dolmányos formában, a madár is igazi „élő-díszlet” lehetne a határnak a jó termőföldű Domb-hát mellett a legmagasabb részén lévő egykori Haynau-birtokhoz, az Akasztófa-helyhez. Ráadásul − mivel a Varjú-tag egy olyan „member”, aminek három „végtagja” van − a Felső-, a Középső- és az Alsó-láb, a „kár-madár-dűlő”, tollazatának és mély magánhangzókból álló hangjának sötét színe ellenére is valóságos fehér hollónak, igazi „helynév-ornitológiai kuriózumnak” számít. Nem úgy a Nóbordapatak kanyarulatában megbújó Hídláb-szeg, amely, mióta a patakról eltűnt névadója, a kis faátkelő mindkét lábát elveszítette, akár a paradox „Lábatlan-láb” nevet is viselhetné.
Az Akasztófa-hely mellett egy másik „kivégzőplacc-nevű” dűlő is van a határban, az Égető. Adatszolgáltatóm, Nagy Ottó bácsi keresztfia, a település polgármestere, kedves, jó barátom, Nagy Zsigmond, de még inkább a néphit szerint, ott égettek meg egy boszorkányt. Még „azerbajdzsános” nevét is tudják. Bakunénak hívták. (Mielőtt „bakizás” vádjával illetne bárki is, közlöm, hogy nem az olajváros jelenlegi, Baki, hanem régebbi, Baku nevére gondoltam).
A Becsi-pap-tag nem egy állandóan becsípett, pityókás „tagról”, azaz fickóról, hanem egy nemesborzovai származású, de az igét már Tiszabecsen hirdető, református lelkészről „prédikál”. A Lébuc viszont a bíbicről szól, aminek a tojása, akárcsak a fürjé, ritka csemegének számított Borzován is. Ha a kákabélű vendég minden általa kínált jó falatot visszautasított, a gazdasszony azt kérdezte: „Hát akkoo mit aggyak neked, lelkem, lébuctojást?”
A lábak mellett több háta − Nagy-szeg-hát, Vizsnyó-hát, Lapos-rekettye-hát − és, akárcsak az éremnek, két oldala − Mándi-oldal, Nagyszekeresi oldal − is van a falunak. Mint a Somogy megyei Visnye helységnek (FNESZ 697. l.), a Vizsnyó-hát nevű borzovai határrésznek a neve is minden bizonnyal az ősszláv visnya, meggyfa jelentésű szóból származik.
A Tóth Árpád által egy gyönyörű elégiában is megénekelt, vitorlás virágú növényről elnevezett Lapos-rekettye-hátban legfeljebb bogyó termett, de azért Borzovának is volt egy gyümölcsöskertje. Szép hangzású neve − Oltovány −minden bizonnyal az egyik fő kertészeti művelettel, az oltással van kapcsolatban.
Áldjuk a sorsot, mert nagy gőg, amivel ő áldott meg, saját érdemül írni fel −mondhatjuk, Arany János után szabadon. Ottó bácsi, aki majdnem élete végéig kijárogatott borzovai kertjébe, mindig tudta, hogy nemcsak magának tartozik köszönettel, hanem a földnek, a napnak, a szélnek és az esőnek is, amelyek nélkül nem lenne termése.
(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)
Hasonló
„Apalád-Botpalád” – A Palád...
A „keskeny út” − Uszka
„Csirittyés Ricse” – Túrric...
Sonkád – „S/rokON/KÁD”
Fülesd −„UgriFülesd”
Kölcse −„Aranyos-rév-hely”...
Kömörő − „Döbrögömörő”...
Tiszabecs – „Becses Becs”...
Milota−„Csupa i, csupa o, c...
Tiszacsécse − „Emlőország”...
Tiszakóród − „Bukóród”...
Szatmárcseke − Hát mindent ...
Kisar − „Illancsfalva”
Nagyar − „Magyar-Nagyar”
Panyola − Az Asas-laposok ...
Nábrád − Nábrádi "nábrándoz...
Tunyogmatolcs − „Kurtakocsm...
Jánkmajtis − „Pujánkmajtis”...
Kisnamény −„Loh-Aljamény”...
A két Szekeres − „Kis szeke...
Égi áldás az özvegyasszony házasságára
Virágvasárnap Vatikánban a Szent Péter téren
Pálmaágakból lefektetett szőnyeg a Bazilika lépcsőin, olajágakkkal integető ünneplők Ilyen meghívót kap a vendég, ha a jó sorsa Rómában egy zarándokszállásra viszi. A Casa per ferie delle Suore Missionarie Pallottine néhány... Tartalom megtekintése
Varázslat
Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta áll ez a nagyon régi épület, kicsit elvarázsolt szépségével kastély, kicsit bástya szerű repkénnyel befutott oldalával. Az idő ... Tartalom megtekintése
Az út
Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése