Kisnamény −„Loh-Aljamény”

Szemelvények Szilvási Csaba Szatmári helynevek igézetében című művéből

A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban, ahol tanultunk, Kisnaményból jött osztálytársam, Fórizs Berci, alias „Börci”, avagy „Börcsök”, szülőfaluja „himnuszával”, maga költötte és megzenésítette „ódájával” szórakoztatott bennünket. A „mű” szövege és a helységnevet markáns szinkópákkal kiemelő dallama olyan fülbemászó volt, hogy két-háromszori meghallgatása után már mindannyian fújtuk. Ma is pontosan emlékszem rá. A „kerek naményremek” így hangzott: „Namienyi srácok vagyunk. Melóuzni nem akarunk. Melóuztunk eleget, fizettek keveset. Namienyi srácok vagyunk. Namienyi srácok vagyunk. Melóuzni nem akarunk. Börcsök a vezérünk, senkitül nem fielünk. Namienyi srácok vagyunk. Namieny a szülőühazánk. Ott nevelt a jóu anyánk. Aki azt megbántya, kés jár a gyomrába. Namienyi srácok vagyunk.”

Kisnamény nevét 1332-ben Nomen, 1387-ben Kysnómeny, 1418-ban Kysnamen, 1462-ben Namen alakban írták (Borovszky 98. l.).A település kis eleme „két legyet üt egy csapásra”: egyrészt a méretét érzékelteti, másrészt a helységnek a nem különösebben messze lévő Vásárosnaménytól való megkülönböztetésére szolgál. Az összetett szó utótagjára több magyarázat is van. Borovszky Samu (93. l.) az ófelnémet Nama, középfelnémet Name, foglalás szó származékának tartja. Kiss Lajos is (FNESZ. 343. l.) egy − általa meg nem nevezett − német eredetű személynévből igyekszik származtatni. Mindkét − egy tőből fakadó − feltételezés gyengéje, hogy azon a környéken, ahol a község található, sohasem volt olyan számottevő létszámú német lakosság, amely „elnevezőként” számításba jöhetne. Nem bizonyítható az sem, hogy a helységnév a szerb-horvát Nomenica, Nomina vagy a szlovén Nomenj Soteska nevekkel kapcsolatban lenne. Ezért inkább maradjunk a „legautentikusabb személy”, a lokálpatrióta „Börcsök” véleménye mellett. Egykori „osztályos társam” szerint a község − nomen est omen, pontosabban „namény eszt omény” − onnan kapta a nevét, hogy amikor II. Rákóczi Ferenc Tiszabecsről errefelé vonult seregével, Kis nevű vezérét előreküldte ezekkel a szavakkal: „Kis, na, menj!”

Kisnamény fő utcája a Nagy utca. Ennek nyugati része a Nagyvég, a keleti a Kisvég. A Nagyvégen állt a Nagyvégesi-, a Temető-kert mellett pedig a Temető-kút. Mind a kettőnek az állványa egy kétágú faoszlop volt, amelynek tengelyén kétkarú emelő, az ún. gém forgott. A gém rövidebb „szárnyáról” a kölönc, a hosszabbikról a kútostor csüngött alá. Utóbbira erősítették a hangarékot, a vödör felakasztására szolgáló, kulccsal zárható horgot. A kút káváját vagy kerítését errefelé − Naményban is − gárdnak vagy gárdolatnak, a kútüreg régebben üreges, nagy szálfából, a fabelső kivájásával keletkezett falát pedig bodonynak nevezték. A Nagy utca közepén van a Piac tér, ahol régen az „adok-veszek” bonyolódott, s ahol a naményi piaci legyek döngtek, röpködtek. Félhold formájával szinte már a török időket idézi a település másik régi utcája, a Kis utca. Az eredetileg csak fél tucat ház alkotta Hatház utcát 1920-ban nyitották. A „kis-utca-trió” harmadik tagja a Császló sikátor. Folytatása a szomszédos településre vezet. A Domahidi-kert a falu földbirtokos családjáé volt, ide temették a família elhunyt tagjait is.

Nagy vize nincsen Kisnaménynak. De kicsikből akad bőven. A falu határában folyik a Sár-csatorna naményi szakasza, a Közzé- vagy Középpatak. Egy korábban fa-, később betonátjáró, a Közzé-patak hídja vezet át rajta Csaholc felé. Az Almafasor-ösvény csatorna a hajdan megannyi „tudás- és halhatatlanságfával” övezett Almás fa-sorja, Almafa-sorja, Almafa-ösvény vagy egyszerűen Ösvény néven emlegetett mezőrész vizét „vizeti” le. Míg fel nem szántották, az Ösvénnyel párhuzamosan futott, mintha versenyezni akart volna vele, az Almafa-sor útja nevű, nála valamivel szélesebb földút is.

Ha „Almicsa” patak van, akkor lennie kell Körticsének is. Van is. A minden bizonnyal a körte színére emlékeztető, sárgás talaja alapján elnevezett, vele azonos nevű határrész vizét szállítja. A Körtvélyes ellenben nem patak, hanem dűlő. Valaha − tán még a „vac-korban” − tele volt vackorfákkal. A Szer-csatorna vagy Asszu-szer − kicsit szlengesen ejtett változatában Szaszer, ahogy a Bákány is, egy csatornázott árok, amely korábban természetes vízfolyás volt. Az aszó alakváltozatban is előforduló asszu száraz völgyet, időszakos vízfolyást jelentett (FNESZ 65. l.). A hajdan sebes vizű patak, a Majt, amely már Maksainál is előfordul (183. l. Majthpathaka), onnan kaphatta a feltehetőleg a szomszédos Majtis helységnév tövét is képező nevét (ésszerű magyarázat híján az ember kénytelen tréfára venni a dolgot), hogy amikor megkérdezték tőle, mikor hagyja már abba a fecsegést, azt csobogta, hogy „Majt ha fagy”.

Csupa zene, csupa muzsika a nyáron, hajdan minden bizonnyal nádból, kákából és gyékényből szőtt „báli ruhát öltött”, a sássusogás hangzású Salyiga-hátat átszelő Bál-patak és az orosz barabán, azaz dob pergését idéző Balabáné-patakja neve. A balaban szó szerb-horvát nyelven bölömbikát, dobosgémet jelent. Előzménye a nagy, hatalmas, nagy dob jelentésű ozmán balaban. Hogy ki volt az a Balaba, és ki volt a neje, azt senki sem tudja már „nagydobra verni”, és nem született róla „kisnaményi ballada” sem. Lettországban él egy 1988. május elsején, Rigában született, Maria Balaba nevű műkorcsolyázó. Hazájában ő volt a 2004-2005-ös korcsolyaszezon országos bajnoka. Uj-Kaledóniában pedig − csak nem egy a Balabáné-patakja mellől „messze tántorgott” naményi alapította? − van egy Balaba nevű helység.

A kisnaményi Belső-lapos-csatorna a Kis-lapos, Második-Kaszáló-forduló vagy Belső-lapos nevű mezőrész vizét vezeti le. Mivel a dűlő távolabb van a falutól, mint a Lapos, nem tudni, mihez viszonyítva látták el a belső elemmel.

A már Maksai által is említett Bogár-patakja (183. l. Bogarpathaka) a naményiak szerint onnan kapta a nevét, hogy hajdan rengeteg csibor, vízipók, nadály és mindenféle apró, „úszó-kaszáló” élőlény „úszkálndozott”, fickándozott benne. A Füzes-szer-csatorna Gacsály felől hozza a vizet, és a falu határában torkollik a Tapolnokba. A Kecske-patak, amelynek a partján valaha kecskenyáj legelészett, már csak egy kis mocsaracskában él tovább. A Határ-árok a túrricsei, kisnaményi és csaholci „impérium” találkozásánál lévő, egy magaslattal, az ún, Határ-dombbal is ékeskedő Hármas-határnál − társadalmi különbséget is meghatározva − egykor a gróf birtokát választotta el a kisgazdákétól.

A Király-bákány egy tó volt, de már csak a híre van meg, akárcsak az Irtovány vagy Irottvány dűlőnek, amelynek az emléke az azonos nevű vízelvezető árok elnevezésében maradt fenn. A Szék alja és a Székos Szomoga oldal kisnaményi határnevekben is az egy Déstől délre fekvő helység nevét képező, és a Bátaszék, Borszék, Bükkszék településnevekben is benne lévő, esőtlen nyarakon kiszáradó tó jelentésű szik, szék szó van benne (Csüry 601), amelynek egykor − a nyíl, a zsír vagy a derék, korábban derik (ezért derekam és nem derekem) szavakban is benne lévő − veláris i-je a szót mély hangrendűvé tette. Ennek bizonyítéka a nyelvtörténeti szempontból nagyon értékes Székos formában megfigyelhető, ma már szabálytalannak tűnő illeszkedési mód. (A szék szó nagyszüleim nyelvében a tojás sárgáját, illetve a benne lévő csírát is jelentette.) A számomra sokáig eretnek, pontosabban „eretnak” derekam formára − közös dunaújvárosi, nyelvjárásgyűjtő kirándulásunk alkalmával − Jakab László tanár úr adta az engem „megbékítő”, megnyugtató, nem „derekes”, hanem „derekas” magyarázatot. Elmondta, hogy a derék egykor derik volt, s a szó a második, eredetileg mély magánhangzója miatt kapja a látszólag „elvetemült” toldalékot.

A Székos-Szomoga-oldalban szereplő szomoga szó, amelynek töve − merész elképzelés? − talán még a Szamos folyó nevében is benne lehet, Túrricsén Szamoga-szél és Hosszú-Szamoga, Vámosorosziban és Mándon Szomoga, Tiszakóródon Szomoga-hát, Kispaládon Szomoga-kis-láz alakban fordul elő, és errefelé vízfolyást jelent. Az egykori Bereg megye Csépánfölde településének határában is folyt egy Szomoga, az Ugocsa megyei Csepe mellett pedig egy Szamoga nevű patak.

A nyíregyházi állami levéltár 1828-as összeírásában Csaholcról a következőket írják: „Határjain keresztül foly a’ Túr folyó vize, a Szamoga, a Bogát pataka és több, számtalan patakonn a Szamosnak, Tiszának és Túrnak kiáradásai annyira elöntik néha ezenn helységet, és annak határát, hogy itt a templomon kívül sem az Helységben, sem a’ mezejében egy talpalattnyi föld se marad szárazonn.” Megvan tehát a környéken több alakban megjelenő, eredetileg egy konkrét patakot jelentő vízfolyás, és a Borovszkynál 48. l.) és Kálnásinál (41. l.) Bogár-patak és Bogár-patakja néven szereplő „testvére”. Én a Nyírbogát helynévben is benne lévő Bogát szó elsődlegességében hiszek, a Bogár minden bizonnyal már egyfajta „félrehallás” alapján történő „megmagyarosítás” eredménye lehet. A szláv bogát, amelyben a bog, isten szó is benne van, (istenáldotta) dúst, gazdagot jelent, és arra enged következtetni, hogy az egykori, később elmocsarasodott patak eredetileg valószínűleg bővizű lehetett.

A Pünkösd töltése elnevezés onnan származik, hogy hajdan a falubeliek a szentlélek kitöltésének ünnepén rohantak gátat emelni a kiáradó Szamos útjába. „Karácsonba kalácsot, husvietba hust, pünközsbe csak kenyeret, aszt is csak uty, ha lehet” − mondták, versbe szedve a naményiak, érzékeltetve, hogy a húsvéti nagy „dáridó” után általában nemcsak a füstölt sonka fogy el, hanem, a lisztes bödönök tartalma is jelentősen megcsappan.
A kocsiszín, villamoskocsi-szín jelentésű remiz szót magában hordozó − hogy kerül a csizma az asztalra, a „villanyos” pedig Kisnaményba? −- Remizer egykor védett terület volt, a nyulak itt bújtak el a ragadozók elől. Ha „kocsidepó” nincs is, van a határban Tégla-szín, ami nem téglavöröset jelent. Az errefelé „szien”-nek ejtett szó (nagyapámék hátsó udvarán is volt „fásszien”) egy elöl nyitott épület neve volt, amelyben − ez esetben − a nyerstéglát készítették és tárolták. A szín már nincs meg, de a határrész még őrzi a nevét. Egy nyárfákkal beültetett terület, a Kolerás-temető mélyében az 1831-es járvány, a „fekete halál” áldozatai nyugszanak.

Kikinda egy délszláv város is a Bánságban. A magyar kökény növénynévből keletkezett, amely a szerb-horvátban kikinda hangalalakot vett fel, s ebben a formájában került vissza nyelvünkbe. A számtalan magyar népdalban − női szemszínként is − előforduló bogyós növény kikiricsként rikító, „kikiáltó”, madárdalos, szláv nevének hangalakja, amely ráadásul a kúszónövényre jellemző „indá”-ra végződik, „kökényetesen” harmonizál a jelentésével. Növényekről nevezték el a naményi határban a Törzsököst, a Nyáraskát, a Nyárfást, a Szilfást, a Szilfás sűrűjét, a Kerek-rekettyét, a Füzeskét, a Füzes-szert, a Mogyorós cseréjét, a Kenderföldet, a Nefelejcset, az Eprest, az Epres-kertet, a Tök-osztályt és a Gyűrűst is. Ahogy Túrricsénél már jeleztem, utóbbinak a neve − bár a falubeliek a gyűrűfűzzel hozzák kapcsolatba − mint a Zala megyei Gyűrűs helységé is, az FNESZ szerint (257. l.) a juhar vagy somcserje, vörösgyűrűsom jelentésű gyűrű növénynév s képzős származéka. A Csumiz-osztály a zöldtakarmányként és szénaként egyaránt hasznosítható óriásmuhar másik nevéből származik.

A Méhkelence nevű határrészen − az öregek még emlékeznek rá − egykor egy Koncz Pál nevű kisnaményi lakos négyzet alaprajzú, paticsból épített, ajtóval ellátott kelencéje, zárt körméhese, méhkertje állt, amelyet az 1950-es években bontottak le. „A belsejiebe póucok vóutak körbe, ezeken állottak a faköpük, meg a gyiekeieny-, szalma-, meg vesszőükasok. E be is vóut fedve, mékpedig zsindejjee. Még ety kis udvar is vóut a belsejiebe” − mesélte az öreg Fórizs Sándor. Maga a szó, amelyet én benne érzek a fehérgyarmati Gelenczey család nevében is, érzésem szerint szláv eredetű lehet. Állatokról nevezték el a Baglyos, a Farkasverem, a Fecskefészek, az Esztergőt és a Cikó vára határrészeket is.

Én az Esztergőben és a Cikóban a gólya két régi magyar nevét, az eszterágat és a környéken cikóként is ismert cakót érzem. A cikó családi névként, ha Kisnaményban nem is, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Nyíri helységben − ahol a polgármestert Czikó Lászlónénak hívják − előfordul. Arany János Czakó sírján címmel − ebben a versében nem A rab gólya című művének a „telek lábjában” álldogáló árva madaráról szól − verset írt, és nekem is volt egy Czakó Anita nevű, tarpai tanítványom. A fehér gólya latin neve ciconia, ciconia, a feketéé ciconia nigra. Egyértelmű, hogy a ciconiából „magyarították” a cikó, majd a cakó szót. A „gyerekhozó” madár nemcsak Kisnaményt, hanem a szomszédos Darnót is előszeretettel látogatta. Ezt bizonyítja a darnói, vagy ahogy itt mondják, „darnaji” határban lévő Esztera- vagy Eszterák-fészek és a Gólya-rekesz nevű dűlő. Utóbbi, idős Balogh Endre szerint, „arrú kapta a neviet, hogy vóut benne ety naty fa, amin ety fekete gója lakott. A hoszta a faluba a cigánpurdékat”.

A Nagy Pál örményének egy része patak volt, kenderáztatóval, a másik pedig szántó, kaszáló. A dűlőnévben a birtokos egy személy, a birtok pedig a patakban forgó örmény, azaz örvény. Mosolyra fakasztó egybeesés, hogy egy bizonyos Nagy Pál Az „örmény kérdés” és a magyarországi örmények a XIX. század végén és a XX. század elején címmel írt a szegedi József Attila Tudományegyetemen szakdolgozatot.

Kisnaményban kaptam „helynévgyűjteményem” egyik legértékesebb darabját, a Szamosháti szótárban (II. k. 43. l.) Lovalja néven szereplő, a kisnaményiak által azonban a Loh alja, vagy Vár loha néven ismert, egykor a rozsályi uradalmi várhoz tartozott szántó és kaszáló nevét. Mivel a réten hajdan a várbeliek páratlanujjú patásai legelésztek, szinte teljesen biztosra vettem, hogy a loh a ló szó lov tövénél is régebbi, ősi alak, amely az immár „közönséges”, azaz köznyelvi levegő és lehel, liheg – Szatmárban (Csüry II. k. 21. l.) „liehog”! − a direkt-termő szőlőfajta noha és nova „alternatív neveiben”, a bedugul jelentésű tájnyelvi tuhad, tuvad igékben és a reuma népies rehoma és revoma formáiban is felismerhető h—v „átcsapást” mutatja, ami nemcsak Szatmárban, hanem a Dunántúlon, Baranya megyében is előfordul. Pesti János Alsómocsoládi tájszótárában (Alsómocsolád, 2008.) a sövény szó sühény, a sváb pedig sóháb formában is szerepel.

Mikor ebbe a lov-loh-elképzelésbe már végleg belelovaltam, pontosabban „belelohaltam” magam, egyszerre, teljesen „oldalról”, kaptam egy impulzust, ami alaposan lelohasztotta korábbi lelkesedésemet, és korábbi álláspontom revideálására kényszerített.

Németországban jártamban-keltemben ugyanis felkeltette a figyelmemet, hogy csaknem mindegyik városban van egy „Im Loh” vagy egy „Auf dem Loh” nevű utca. Sonnenbergben, ahol 2004-ben egy kísérleti politecnhikai iskolában előbb a fotós majd az asztalos „fakultáson” tanultam, tanítottam és foglalatoskodtam, ezzel kapcsolatban megkérdeztem egy német kollégát, aki elmondta, hogy a Loh szó a tímár szakmával kapcsolatos, és nőnemű, Lohe formában az oldott tölgyfakéreg alapanyagú cserzőfolyadékot jelenti. De egyes német vidékeken − mondta − a szó magát az erdőt jelenti, sőt az is lehet, hogy az erdőégetések emlékét idézi. Innen már csak egy lépést kellett tennem, és Halász Előd Deutsch— Ungarisches Wörterbuch-ja, német-magyar szótára segítségével elértem a két földrajzinév-homonimáig, a hím- és semlegesnemű alakban egyaránt létező, mocsaras rét jelentésű „Loh I.”-ig és az erdőt, cserjés bozótot jelentő „Loh II”-ig. Az „Endlösung”-ig, a végső megoldásig az Etimológiák, szóelemzések a Czuczor-Fogarasi szótárból című kiadvány segítségével jutottam el, amely német kollégám elképzeléseit tökéletesen igazolja.

„A „LOH – írja a könyv (429. l.) − elavult vagy elvont gyöke 1) Lohad, lohaszt,2) lohog, lohol származékoknak. Ezeknek jelentése nyomán indulva, úgy találjuk, hogy a loh 1-ső értelemben am. le s azon lo gyökelemű szókkal áll rokonságban , amelyek aláfelé hajlást, mélyedést, süppedést, lelógást jelentenek, mint: lom, lomha, lomb, lomp, lompos; minél fogva loh ezen értelemben am. lapulás, lappadás, alászállás, lenyomulás. Egyezik vele a német Loh, midőn ingoványt, süppedékes, mocsáros helyet jelent, és midőn am. tímárok cserféle csávája, mellyel a bőröket puhítják. Ellenben a 2-ik t.i. lohog és lohol igék jelentésében am. el, és hangutánzónak tekinthető. Midőn a német Loh, Lohe, lohen lángolást jelent, rokon vele a magyar lob, lobog. A fenn kitett jelentéseknél fogva a loh am. alászállás, lenyomulás és haladás.”

Két út van előttem, melyiken induljak?” − teszi fel a kérdést a „kétszeretős” szerető a népdalban. „Felüti néha fejét a lovam, és megkérdi, míg szép feje kigyúl: Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?” − írja Ady A ló kérdez című versében. Az én lohom is kérdez, mint Adyé, de utat is mutat. Nem is egyet vagy kettőt, hanem egyszerre hármat is. Az eredeti lovas-lohost, az erdős-bozótost és a mocsaras-ingoványost. A két utóbbi a tudományos, a biztos. Az első, a magam választotta, az „ingoványos”. De a rajta loholó, lobogó, lángoló, kigyúlt, szép táltosló-fejet formázó lidérc mégis arra csábít, hogy az elsőn maradjak. Számomra a loh a lidérc, a fényforrás. Érvényes rá, amit Szabó Lőrinc a költői delejességben tündöklő szavakról ír: „Olyan fényburok veszi őket körül, mintha meteorok volnának , vagy nyargaló lámpák a képzelet sötét zürzavarában… A szó ilyenkor már nem is közönséges szó…, nem az értelmi tartalma fontos, hanem képzelt, érthetetlen járulékai, izzása, pillanatnyi telítettsége, színe és rajzának vonalai.” (Szabó Lőrinc. A költészet dicsérete, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967. 414. l.)

(Szerkesztette: M. Szlávik Tünde)

Szerző: napkeletadmin 2018. 01. 17.

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

„Apalád-Botpalád” – A Palád...

A „keskeny út” − Uszka

„Csirittyés Ricse” – Túrric...

Sonkád – „S/rokON/KÁD”

Fülesd −„UgriFülesd”

Kölcse −„Aranyos-rév-hely”...

Kömörő − „Döbrögömörő”...

Tiszabecs – „Becses Becs”...

Milota−„Csupa i, csupa o, c...

Tiszacsécse − „Emlőország”...

Tiszakóród − „Bukóród”...

Szatmárcseke − Hát mindent ...

Kisar − „Illancsfalva”

Nagyar − „Magyar-Nagyar”

Panyola − Az Asas-laposok ...

Nábrád − Nábrádi "nábrándoz...

Tunyogmatolcs − „Kurtakocsm...

Jánkmajtis − „Pujánkmajtis”...

A két Szekeres − „Kis szeke...

Nemesborzova − „Nemes borz ...

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!