Mezőkövesd

Ötödik születésnapjához érkezik 2002-ben a Hungária étterem, amelyet 1997. december 4-én adtak át.

A fiatal étterem élén fiatal vezető áll: Seszták Sándor huszonhét éves. Indíttatása kétoldalú volt: édesanyja orvos, édesapja mezőgazdasági szakember, művészi vénával megáldva. Az érettségi után a szülői mintát követve mezőgazdasági főiskolán tanult Gyöngyösön, de mellette felszolgálói végzettséget is szerzett. Ez a többfajta irányultság megmaradt életében, némileg megfordulva: most éttermet és bárt vezet, de a család jelentős földterületekkel is rendelkezik, amelyeket nagy élvezettel művelnek meg.

A vendéglátói pálya egy álommal kezdődött. Mindig is mezőgazdásznak készült, de tizennyolc évesen egyszer azt álmodta: van egy gyönyörű nagy kávéháza Mezőkövesden. Azt mondja: az álmok köteleznek, irányultságot adnak, előbb-utóbb megvalósulnak. A főiskola elvégzése alatt más gazdája lett annak a szép helyiségnek, melyről álmodott, ám a családban közben megérlelődött a gondolat, hogy jó volna egy vendéglátó komplexumot építeni. Eleinte egy, a fiatalok szórakozását szolgáló létesítményben gondolkodtak, ám a tervek lassan-lassan változtak: a pub vagy pizzéria helyét idővel átvette a gondolataikban egy klasszikusabb vendéglátó hely. Édesanyja gondolata volt, hogy a város központjában, a Nagytemplommal szembeni épület hasznosítását kellene megpróbálni. A helyiség az önkormányzat tulajdona, a tervezés időszakában nem bérelte senki, és egyre rosszabb állapotba került. Viszont a fekvése nagyon jó volt, a múltja veretes, ezért megfogta a családot.

Közben formálódott az elképzelésük, s piacképesebbnek látszott egy étterem és kávézó megteremtése. Így gondolták: olyan létesítményt teremtenek, amely asszimilálódik a környezetbe, klasszikus értékrendet képvisel, s melyről mindenki úgy érezheti: ez már évszázadok óta itt van. Szerencsés volt a névválasztás is: a Hungária nemcsak a magyaroknak, hanem a külföldieknek is érthető tartalmakat hordozó név, egyúttal a nemzeti érzés megfogalmazásának is fontos eleme. Ezt támasztja alá a hagyományos külső és belső – kívülről a száz évvel ezelőtti kisváros polgári világát idézi az épület, belül pedig a jó stílusú bútorok környezetét régi mezőkövesdi családi képek és évszázados tárgyak adják.

A fő cél az volt, hogy olyan teret és hangulatot teremtsenek, ahol az emberek étkezés, kávézás, teázás közben beszélgethetnek, üzleti vagy társadalmi célú találkozókat bonyolíthatnak le. A fiatal tulajdonos gyakran ül le egyik-másik asztalhoz, házigazdaként szót váltani a vendégekkel. A dolgozókkal úgy szól a megállapodás: igyekeznek kedves vendéglátók lenni, de csak addig a pontig, amikor ez vendégnek és vendéglátónak egyaránt kellemes. A múlt hangulatát és a legújabb elvárásokat jól ötvözi a Hungária.

Ebben a tulajdonos segítségére van az épület is, amelynek 1903-ból származó terve szerint itt valaha kocsma állt. Máig megvan, de sajnos már nem használható az egykori kármentő és a titkos alagút a pincéhez. Ugyancsak őrzik azt a szerződést, mellyel gazdát cserélt valaha az épület. Megmaradt a falak hangulata, ami alakította az építészeti és használatra vonatkozó elképzeléseket, s melyhez hozzá tették a család karakteres, klasszikus stílusát. Így lett a város központi helye a Hungária. És lett számos kezdeményezés: nőnap, fogadások, utcabál, kiállítások, s egyfajta szellemi műhelye a városfejlesztő civil kezdeményezéseknek. A fiatal ügyvezető utazik, ötleteket gyűjt, nézelődik, s úgy gondolja: érdeke is, kötelessége is részt vállalni a város gyarapításából, hiszen ennek eredményei minden helybéli vállalkozó hasznára válhatnak.

Igyekszik a legérdekesebb rendezvényeket megvalósítani, nemegyszer valódi szakmai bravúrral. Ennek egyik kedvenc példája, amikor kitelepülve, idegen helyszínen hatszáz embert étkeztettek, éttermi körülményeket teremtve. Kiemelten kedves és gonddal kezelt területe munkájának a hagyományőrzés. A család egy része igazi matyó, a nagymama kiváló értője a kövesdi kötények készítésének. A népviselet máig sem idegen a családtagoktól, a főorvos mama is szívesen magára ölti. Mecénásként, mint a városért gondolkodó vállalkozó, a Hungária étterem tulajdonosa számos hagyományőrző esemény létrehozásának, felújításának részese, sok esetben ötletadó gazdája. Mecénásként pedig jó ügyek, értékes emberek és célok támogatója.

Az ötéves fejlesztő munka közben azért arra is volt ideje a tulajdonosnak, hogy tovább folytassa az elméleti megalapozást, s komoly tanulmányokat folytasson a marketing szakterületén. Elméleti munkássága révén tanulmányával idén bekerült a Matyóföld című éves kiadású gyűjteményes kötetbe. Az álmok végül is maradéktalanul megvalósulnak, ha az ember komolyan gondolja őket. A legelső terv: a fiataloknak szánt szórakozó hely is megvalósult a Zsóry-fürdő területén, Teddy Bár néven. Hogy hogyan győzi a fiatal tulajdonos ötlettel és energiával, azt az ő korában még nem szokás megkérdezni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)