Bogács

Szülei révén, akik az itteni emberekre jellemző szorgalommal a családi gazdaságban tevékenykedtek, Verhóczki Istvánné tősgyökeres bogácsinak számít, itt látta meg a napvilágot 1947. október 5-én. Húga, Erzsébet a helyi termelőszövetkezet főkönyvelője, férje tanár, két nagylányuk már Budapesten él.

Szép és nyugodt gyermekkorra emlékezhet vissza, különösen az anyai nagymama portájához, a gyümölcsfákkal teli nagy kerthez, a Fülöp-szigethez, a Hór-patak partjához kötik kellemes emlékek.

Az iskolában nagyon jó tanulónak számított, képességeit számtalan tanulmányi versenyt megnyerve bizonyította. Aktívan részt vett az akkori ifjúsági mozgalomban. Mezőkövesden az I. László Gimnáziumban – középiskolai tanulmányainak színterén – igen jó osztályba került, osztálytársaival a 25. érettségi találkozó óta évente szerveznek összejövetelt. Tanárai közül máig szívesen emlékezik vissza osztályfőnökére, Sebe Istvánnéra, aki az angol nyelvet is tanította. Már ekkor vonzódott a számok világához, negyedikes korában, külön igazgatói engedéllyel kettős könyvvitelt tanult, az érettségivel együtt a képesített könyvelői bizonyítványt is megkapta.

Érettségi után dolgozni kezdett: előbb az ÁFÉSZ-nél volt leltározó, majd egy év múltával – 38 évvel ezelőtt – átkerült mai munkahelyére. Pénztárosként indult, majd végigjárva a takarékszövetkezeti „ranglétrát” előbb belső ellenőr, 1980-tól főkönyvelő, 1985-től elnökhelyettes-főkönyvelő, 2000-től ügyvezető igazgató, majd 2003-tól elnök-ügyvezető, ezt a posztot tölti be ma is.

A jogelőd, a Bogács és Vidéke Takarékszövetkezet 1962 decemberében kezdte meg működését. Már az alakulás első évében 393 tagja volt a szövetkezetnek, s betétállománya meghaladta az egymillió forintot. A takarékszövetkezet folyamatosan bővítette egységeinek számát: Szomolyán, Tardon, Cserépfalun, Cserépváralján, Bükkzsércen és Mezőkövesden nyitottak kirendeltségeket. 2000. március 31-én egyesültek az Emőd és Vidéke Takarékszövetkezettel, azóta jegyzik Bükkalja Takarékszövetkezetként a közel négy és fél évtizede alakult „kis bogácsi bankot”. Az egyesülés óta újabb nyolc fiókkal bővültek: Emőd, Hejőpapi, Sajószöged, Tiszakeszi, Nyékládháza, Tiszapalkonya, Mezőcsát és Ároktő lett tevékenységük színtere.

Kezdetben náluk is a két alaptevékenység: a betétgyűjtés és a hitelkihelyezés dominált. Később egyre több egyéb pénzügyi szolgáltatást vezettek be: például biztosítási tevékenység, áramdíjbeszedés, fizetővendég-szolgálat, társasutazás-szervezés, valutaváltás, totó-lottó árusítás, nyereménykifizetés, forint- és devizaszámla-vezetés, kártyakibocsátás. Az utóbbi tíz évben jelentős fejlesztések történtek a takarékszövetkezetnél, ennek eredményeként a központi és kirendeltségi épületek külsőleg és belsőleg is megújultak. Ma a 13 kirendeltségen és a két betétgyűjtő pénztárban összesen 51-en dolgoznak. A folyamatos fejlődés eredményeként a Bükkalja Takarékszövetkezet idei terve az ötmilliárd forintos mérlegfőösszeg elérése. Céljuk emellett a költségkímélő gazdálkodás, a hatékony működés, és az elsődleges feladatok között szerepel a megfelelő saját tőke elérése.

Érdekes színfoltja tevékenységüknek, hogy náluk még ma is működik a szakszervezet, amely összefogja a dolgozókat, és mindenekelőtt kirándulások szervezésével gondoskodik kikapcsolódásukról. Az elmúlt években megfordultak Horvátországban, Erdélyben, jártak Prágában, és az idén Görögországba készülnek.

Verhóczki Istvánné úgy véli, hogy ezt a munkát csak kellő alázattal szabad végezni. Elsődleges feladatunk a falusi ember kiszolgálása, nálunk az ügyfélnek – ellentétben a nagy bankokkal  – arca van. Az ügyfelet akkor is meg kell hallgatnunk, ha nem tudunk rajta segíteni, hisz ha megértette, hogy miért nem, akkor elégedetten fog távozni. Itt csakis a tisztesség és a korrektség jöhet szóba, ugyanis nap mint nap szembe kell néznem a kollégákkal és az ügyfelekkel. Az elnök-ügyvezető eddigi tevékenységét két alkalommal megyei, egy alkalommal országos takarékszövetkezeti kitüntetéssel ismerték el.

1969-ben kötött házasságot Verhóczki Istvánnal, aki vállalkozó-kereskedő, egy élelmiszerboltot üzemeltet. Házasságukból két gyermekük született. István fiuk ugyancsak vállalkozó, míg Zita az idén szerezte meg a jogi doktori címet, miután végzett a Miskolci Egyetemen. Imádja a természetet, szabad idejében szívesen gondozza a kertet a ház körül. Gyermekkorában jó néhány gyermekrajz-kiállításon nyert, és a nyugdíjaskorhoz közeledve egyre jobban foglalkoztatja az egykori kedvtelés felújítása.

Eddigi életével elégedett, nagyobb álmokat nem kerget, hátralévő munkás éveiben szeretne az itt élők, az ügyfelek megelégedésére ténykedni. Magánéletében reméli, hogy a sors mihamarabb unokákkal áldja meg, és velük foglalkozhat majdan.