Sály

Sok víz lefolyt a Sályi-patak medrében azóta, hogy először hozott össze a jó sorsom ebben a festőien szép faluban dr. Barsi Ernővel és kedves feleségével. A tanár úr most is abban a házban fogadott, ahol nyugdíjba vonult szüleivel élt, annak a tanítói lakásnak a szomszédságában, ahol boldog gyermekéveit töltötte.

– Nyolcvanegy évvel ezelőtt születtem itt Sályban helyi tanító családban. Már egészen kicsi koromtól ott ültem az iskolapadban, hogy szem előtt legyek, így aztán négyévesen, amikor jött a karácsony, könyvet kértem, mert folyékonyan tudtam írni, olvasni – emlékezik a tanár úr. – Az 1930–31-es tanévben a hajdúböszörményi Bocskai-gimnázium növendéke lettem. Harmincegy ősze pedig már Sárospatakon talált, az iskola akkor ünnepelte alapításának négyszáz éves évfordulóját. Elragadtak az élmények. Történelmi felvonulás köszöntötte az ünnepet, melyet a kormányzó is megtisztelt a jelenlétével. Osztályfőnököm az a Novák Sándor volt, aki a Nagymajtényi síkon letörött a zászló című dal szövegét és zenéjét írta. A Magyar Néprajzi Társaság 1912-ben Patakon tartott első vidéki vándorgyűlésén már előadást tartott, és mi lelkes tanítványként vetettük bele magunkat a kutatómunkába.

A 81 éves dr. Barsi Ernő pataki évei és a későbbi élete alakulásában fontos szerepet játszó tanár egyéniségeket sorol fel, közülük is kiemelve Harsányi Istvánt, aki felrúgva a kötöttségeket, új módszerekkel robbant be a pedagógiába. Magyarórára pedig elhívta dr. Újszászy Kálmán teológiai tanárt a faluszeminárium és népfőiskola szervezőjét, s olyan magával ragadóan szólt a nép által őrzött értékekről, hogy életreszólóan elkötelezte a néprajzi gyűjtőmunkára való szolgálatra. 1938-ban érettségizett és beiratkozott a teológiára. Szeretett rajzolni, festeni, írni, hegedülni, sportolni. Könyveivel meghitt kapcsolatot az árnyas iskolakertben talált.

– Az, hogy életem kenyeret adó foglalkozása a hegedüléshez, zenei pályához kötődjön, elég későn érlelődött meg bennem pataki tanárom, Szabó Ernő hatására, aki nemcsak kiváló hegedűművész, hanem népdalgyűjtő is volt, s Magyarországon ő szervezett először falusi emberek számára néphangversenyeket. Teológiai tanulmányaim mellett ő tanított továbbra is hegedülni, s így mire a teológiát befejeztem, már két akadémiai osztályt elvégeztem a budapesti Zeneakadémián. A harmadik évfolyamtól azután itt folytattam hegedű tanszakon a tanulmányaimat Végh Sándor osztályában, s olyan mesterektől tanulhattam, mint Waldbauer Imre, Weiner Leó, Bartha Dénes, Veress Sándor, Kodály Zoltán és Ádám Jenő…

– Ezerkilencszáznegyvenhat őszén friss zenetanári diplomával egyelőre állást nem kapva hazamentem a falumba, s itt tanítottam éneket ingyen egykori iskolámban. Egyetlen fizetségnek a gyerekek ragaszkodását, szeretetét könyvelhettem el. De itt kezdtem el rendszeres zenei ismeretterjesztő munkámat is. Nyolcvantagú vegyes kart szervezve hangversenyt adtunk egy elhagyott urasági magtárban Bartók-, Kodály-, Bárdos-, Veress-, Halmos-művekből, mely a budapesti sajtóban is nagy visszhangra talált. Harsányi István, aki akkor a Magyar Művelődési Intézetet vezette, Sály falu zenei művelődése címmel kiadta a sályi népművelői munkám tapasztalatait összegző írásomat.

Ezerkilencszáznegyvenhét őszén állásajánlatot kapott Győrből az állami zenekonzervatóriumból. Elfogadta és ezután olyan évtizedek következtek, melyek alatt megosztotta idejét és erejét a zenetanítás, az ismeretterjesztő munka, a néprajzi kutatás, s ha erre kérték, a lelkészi szolgálat között. Tizenkét év után a győri tanítóképző főiskolán folytatta oktatói munkáját, ahol nyugdíjasan még most is tanít. Feleségével, aki hű társként énekesként működött közre vidéki szereplésein, számtalan emlékezetes koncertet adott nemcsak idehaza, de a Kaukázustól Svájcig és Németországig. Sályban már húsz éve vezetett Pávakörével hazai és nemzetközi sikereket ért el. Több mint ötezer előadás, kétszáznál több szakcikk, tanulmány, harmincnégy kötet jelzi szinte egyedülálló ismeretterjesztő-kutató tevékenységét. Hajna lánya a Magyar Művelődési Intézet Népi Iparművészeti osztályának vezetője, Ernő fia pedig gyermekorvos.

– Ötvenévesen, ezerkilencszázhetvenben doktoráltam az ELTE-n szellemi néprajzból. Előadásaimon szívesen kapcsolom a néprajzi háttérhez a zenét. Mindenhová elmegyek, ahová hívnak, legyen az néprajzi, zenei, pedagógiai tárgyú előadás, vagy lelkészi szolgálat – mondta befejezésül Barsi Ernő.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)