Borsodivánka

Váratlan fordulatokban gazdag, nem szokványos életutat járt be az elmúlt fél évszázad alatt Kőrösi László, Borsodivánka polgármestere, aki 1954. február 7-én született Pécsett. Apai ágon Erdélyből származnak, a szülők a háború forgatagában kerültek Pécsre, ahol édesapja gépkocsivezető volt, édesanyja egy bolt vezetőjeként tevékenykedett. Az „egykék” minden áldásával és hátrányával a mecsekaljai városban élte gyermekkorát. Igen élénk és aktív gyermek volt, idejének nagy részét az iskolai, baráti közösségben töltötte, ám mindenekelőtt a sport kötötte le: kilencéves kora óta versenyszerűen vívott, s ez lett később életének meghatározó eleme (41 éven keresztül mindennap fegyver volt a kezében, párbajtőrözött). Az iskolában elsősorban humán beállítottságúnak bizonyult, főleg a történelem érdekelte.

Diákkorában végigolvasta az összes fontos történelmi művet és a történelmi regényeket. Az akkor Komarovnak nevezett, ma Babits Mihály Gimnáziumban érettségizett nem mindennapi körülmények között.

A kórházi betegágyon, pizsamában tette le a szóbeli érettségit, hogy felvételizhessen a Testnevelési Főiskolán háromévente induló vívómesteri szakon.

Főiskolai tanulmányait – a történeti hűség kedvéért megjegyzendő – nem elsősorban önhibájából hagyta félbe, „megmártózott” a kemény fizikai munka világában, majd 1975 szeptemberétől tanult tovább a főiskolán, s rektori dicsérettel államvizsgázott. Sportolóként többek között Székely Zoltánnal, Kolczonay Ernővel kellett volna megküzdenie azért, hogy a legjobbak közé kerüljön. Bár születése óta tehetségesnek érezte magát, olyannak, aki génjeiben hordozza a lehetőséget, 26 éves korában mégis úgy érezte, újra kell gondolnia a versenyzést, és amit ezen a pályán nem tudott megvalósítani, azt edzőként kell megpróbálnia.

Az akkori Újpesti Dózsában kezdett utánpótlásedzőként, majd 1988-ban  – engedve a csábításnak – a Bp. Honvédban folytatta. Ugyanebben az évben kezdett el foglalkozni az akkor még  „gyerekcipőben járó” női párbajtőrvívással, és már egy évvel később a csapat megnyerte a világbajnokságot. A csapat meghatározó egyénisége az a Horváth Mariann volt, aki évekig (az 1993-ban bekövetkezett térdsérüléséig) zsinórban nyerte a világbajnoki címeket egyéniben és csapatban, de nála tanulta meg a szakma alapjait Nagy Tímea is. Versenyzői összesen tíz világbajnoki címet szereztek, az utolsó nagy sikert az 1999-es szöuli világbajnokságon Tóth Hajnalka érte el, aki csapatban világbajnok lett. 2000-ben érezte úgy, hogy elege van az élsportból, és miután még 1994-ben vettek egy házat Borsodivánkán, ide költöztek, a közeli Egerben virágboltot nyitott a Tesco-ban. 2001-ben egy baráti társaság összejövetelén merült fel először az ötlet, hogy a Borsodivánka polgármestere legyen. A számára is szimpatikus ötletet a 2002-es választáson váltotta valóra.

A település neve 1237-ben tűnik fel Ywan névalakban, később Jowan változatban, majd az 1413-ban megjelenő Ivánd megjelölés már a falu kicsinységére utal, mint a későbbi Kis-Iván is. 1660 táján említik Ivánka pusztának, az Ivánka név a XVIII. században válik általánossá. Polgármesterként sok mindenhez hozzáfogott a településen, ám hamar be kellett látnia, hogy az első évek csak arra elegendőek, hogy koncepciókat alkosson, felmérje a lehetőségeket. Az elöregedő falu menedzselését érezte első számú feladatának, a változáshoz először is egy jövőképre volt szükség: ez nem lehet más, mint az idegenforgalom, a természet lehetőségeinek kiaknázása. Ugyanakkor azt is szeretné elérni, hogy színes közösségi élet folyjon a faluban, ehhez megfelelő háttérre, kultúrházra, sporttelepre van szükség. A kérdés nem az, hogy hány milliót költsenek a művelődés házára, hanem az, milyen tartalommal tudják majd megtölteni. Kőrösi László mesteredző, kiváló nevelőedző, és büszke arra, hogy a legendás Bay Béla bácsi után őt is meghívták Svájcba előadást tartani.

Első házasságából két nagyfia van (24 és 18 évesek), akikkel máig nagyszerű kapcsolatokat ápol. Horváth Mariannal, aki ma közgazdászként SAP-rendszerek értékesítésével foglalkozik és az Eurosport kommentátora, 1991-ben kötöttek házasságot. Mindennapjaik meghatározó személyisége négyéves lányuk, Maja.

Kőrösi Lászlót ma is érdekli a történelem, néhány éve a Krisztus-kori időszakot tanulmányozza, természetesen történelmi aspektusból, emellett a baráti társasággal rendszeresen teniszezik. Bár nem hiszi, hogy van olyan ember, aki ha újra kezdhetné, ne tenne másképp sok mindent, a megtett úttal elégedett. Úgy érzi, hogy nincs joga büszkének lenni az eredményeire, ha nem vállalja tévedéseit. Érték – sikerek, érték – kudarcok, s ő azt vallja, az embert a kettő együtt határozza meg. A jövőt illetően szeretne minél többet tenni lakóhelyéért, boldog lenne, ha sikerülne előrelépnie, fejlődnie. Magánéletében pedig arra vágyik, hogy kislányát felnevelhesse.