Vatta

A közel két évtizedes műszaki pályán szerzett szakmai felkészültség és a családi indíttatás (édesapja aranykalászos gazda, évtizedekig tanácstag, majd tanácselnök-helyettes, nagyapja kovácsmester, a „falu kovácsa” volt, apai nagyapja Vattán tevékenykedett a falu bírájaként) is meghatározó szerepet játszott abban, hogy másfél évtizede élvezi polgármesterként a vattaiak bizalmát.

A Bükk peremén, a Csincse-patak mentén fekvő ezerlelkes település első írásos emléke a XIV. századból maradt ránk. A valamikori pogány településen e században már állt a Szent Miklós tiszteletére épített egyház. A XV.-től a XVIII. századig két települést, Alsó- és Felsővathát jeleznek az oklevelek.

1812-ben a településen született Sze­mere Bertalan, aki 1849-ben belügyminiszter, majd miniszterelnök volt, de birtokai voltak itt az Eötvös családnak is, Báró Eötvös József itteni tapasztalatai alapján írta a Falu jegyzője című művét.

Veréb József, bár 1956. május 4-én, Mezőkövesden született, tősgyökeres vattainak számít, amolyan „konszolidált” gyermekként itt nőtt fel, itt végezte általános iskolai tanulmányait is. A már említett „aranykalászos gazda” édesapja végül a miskolci Semmelweis Kórház kazánfűtőjeként vonult nyugdíjba, édesanyja a két gyerek (húga, Magdolna Mezőkeresztesen postahivatal-vezető) nevelésével foglalatoskodott.

A tanulással nemigen volt gondja, nagyon jó tanárainak köszönhetően elsősorban a humán tárgyakat, a magyart és a történelmet kedvelte igazán. Szinte minden érdekelte, különösen a természet és a horgászat, de már ekkor nagyon szeretett barkácsolni, ma is megvan minden, az asztalosmesterségben használható szerszáma. Bár a mezőkövesdi gimnáziumban is folytathatta volna középiskolai tanulmányait, végül az akkori leninvárosi Kun Béla Gimnázium és Szakközépiskola gépész szakát választotta.

Egy nagyon jó társaságban eltöltött négy évre emlékezhet vissza, és 1974-ben sikeresen érettségizett. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre jelentkezett, ahol „egyéb okok” miatt végül is nem jelent meg a felvételin. Dolgozni kezdett, mégpedig az említett egyetem műszaki osztályának karbantartója lett.

Hamarosan az akkori fűtőmű egyik művezetőjeként folytatta, majd 1978-ban a Zalka Máté Gépipari Technikumban technikusi képesítést szerzett. Közben a két év katonai szolgálatra még 70 napot tartalékosként „ráhúzott” Mezőcsáton.

Leszerelése után újra tanulni kezdett, aminek az eredménye erőművi kazán- és turbinagépész szakképesítés lett, majd 1985-ben az ATI-nál gépjármű-elméleti és gyakorlati szakoktatási képesítést szerzett kiváló eredménnyel. Ennek eredményeként dolgozhatott másodállásban a mezőkövesdi MHSZ-kirendeltségen oktatóként.

A műszaki pályán műhelyvezetőként tevékenykedett 1994 decemberéig, amikor is – egyciklusnyi képviselői tevékenység után – a település polgármesterévé választották. Ekkor a hat jelölt közül 68%-os szavazataránnyal nyert, és azóta minden szavazáson elnyerte a helyiek bizalmát. Ahogyan visszaemlékezik, „kopasz” polgármesterként kezdte a pályát, hiszen mindenekelőtt a közigazgatásban kellett elmélyednie. Ennek ellenére a kezdetektől sikerrel vette az akadályokat, amiben bizonyosan meghatározó szerepe volt az édesanyjától tanultaknak, miszerint: „Mindig annyit ígérj, amennyit teljesíteni tudsz!”

A gázellátás kiépítésének befejező szakasza maradt rá, amelyet az ivóvízbázis minőségjavítása követett 1995–96-ban. 2000-ben EU-szabványos konyha épült az iskola épületében, közben bővítették és felújították az óvodát. 2001-ben felújították a ravatalozót és a járdák jelentős részét.

2007-ben pályázat útján valósították meg a Teleház-faluházat, és a Kulturális Örökségvédelemmel együttműködve megvalósult az iskolának otthont adó barokk Odeschalchi-kastély felújítása.

„Én mindig komolyan gondoltam, hogy a választás bizalom – mondja Veréb József –, amivel bűn lenne visszaélni. Ennek az egyáltalán nem nyolcórás tevékenységnek az utóbbi időben megkopott a presztízse. Ennek oka mindenekelőtt a munkanélküliség, a pénztelenség és olykor az emberi gyarlóság, amely képes megnehezíteni munkánkat. Ma az emberek sokkal idegesebbek és türelmetlenebbek, mint korábban.”

Veréb József 1989-ben kötött házasságot Nagygyörgy Máriával, aki az egészségügyben dolgozott, a Diósgyőri Kórház szülészetén tevékenykedett hosszú időn át. Ma is szívesen horgászik, tavi horgászként, kezdte, majd a Tiszán is próbálkozott. „Profi kertész”, hiszen most is 100 almafát gondoz, nem is beszélve az új gyümölcsfák telepítéséről.

Eddigi életútjával, amelyben a családi háttér meghatározó szerepet játszott, elégedett. A továbbiakban szeretné megvalósítani a régóta húzódó szennyvízberuházást és az eddigiekhez hasonlóan minden kis dolognak örülni fog, amit el lehet érni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)