Dr. Fegyveres Balázs

Jegyző,

Sály

baz_03_144_fegyveres_balazs.jpgBüdszentmihály abban az évben kapta a Tiszavasvári nevet, amikor Fegyveres Balázs nyolcadik gyermekként meglátta a napvilágot egy szorgalmas, jó nevű gazdálkodó családban, ahol az apa diplomával elismert végzettségét háromszáz hold földjén, az ahhoz tartozó kiegészítő gazdaságban szerette volna tovább kamatoztatni. E nemesen tiszta és természetes szándéknak azonban nem adott esélyt a történelem.

Sok magyar családhoz hasonlóan egyetlen tollvonással minden vagyonuktól megszabadították őket, aztán előbb a családfőt, majd a gyereket váró anyát is megfosztották szabadságától koholt vádak alapján.

– 1953. augusztus 28-án születtem egy nádtetős tiszavasvári parasztházban, mert akkorra a miénkbe már másokat költöztettek. Szüleimmel és testvéreimmel a perifériára kényszerítettek nehéz sorsát éltük, olykor bizony beosztani sem volt mit – tárja elénk családja számkivetett helyzetét a falu jegyzője, aki elmondja, a keserves megélhetési viszonyok ellenére a nyolc Fegyveres gyerek közül felnőtt korára hat diplomát szerzett, a többiek pedig középfokú végzettséggel is jól boldogulnak, helytállnak az életben.

– A helyi vegyipari szakmunkásképzőben tanultam, hogy mielőbb dolgozhassak, kereshessek. Aztán a munka mellett kitűnő tanulóként Debrecenben technikusi végzettséget szereztem. Kézenfekvő volt, hogy a tiszavasvári Alkaloidában helyezkedek el. Tíz évig nem tudtam, nem is akartam elszakadni a vegyészettől, hiszen még az álmaim is oda kötöttek.

– Hogyan került a Bükkaljára, egy földrajzilag és gazdaságilag is más karakterű vidékre?

– Volt időm azóta gondolkodni e lépésen és határozottan állíthatom, hogy a sályi váltás jó döntés volt. Megkönnyítette ezt az is, hogy az Alkaloidában megismertem egy sályi kislányt, aki rövid idő alatt nagyon a szívemhez nőtt, akit aztán feleségül is vettem. Gyermekünk, a feleségem után ugyancsak Rita nevű lányunk gépészmérnök, mérnök tanárként dolgozik Németországban, és a Hannoveri Közgazdasági Egyetemre jár. Visszatérve Sályhoz, elmondhatom, hogy az alapoknál kezdtem, ezerkilencszázhetvennégyben lettem a községi tanács gazdasági előadója. Végigjártam a közalkalmazotti ranglétrát. Előbb az Államigazgatási Főiskola négy évét, majd a jogi kar hat évét tanultam végig napi közalkalmazotti munkám mellett. Vb-titkár lettem, majd a rendszerváltás után jegyzője ennek a falunak, amelyik nagyon fontos helyet tölt be az életemben. Ide köt a családom, a szakmai múltam és azok az eredmények, amelyeket közösen értünk el a község vezetésével. Örömmel nyugtázhatom, hogy itt jó csapatban focizhattam.

Sály igazi gyöngyszeme a bükkaljai tájnak, melyet még máig nem fedeztek fel valójában. Elég, ha megemlítem, hogy viszont egyre több a hozzánk tartozó Lator településrészen a holland „telepes”, sőt akad köztük, aki kisebb kempinget hozott létre itt nálunk. Bízom benne, hogy mielőbb itthon is felfedik Sály szépségeit, értékeit.

Dr. Fegyveres Balázs tisztában van vele, mindezt a munka, a tanulás mellett, sőt annak ellenére sem érhette volna el, ha nincs mögötte a nyugalmat, szeretetet árasztó családi légkör, melyet a felesége, aki pedagógus, teremtett és őrzött meg számukra. Napi tizennégy órát dolgozni, illetve tanulni és dolgozni csak a családi terhek csaknem teljes átvállalása mellett lehetett.

– Mire jut ma az idejéből, amikor nem a hivatalban dolgozik?

– Első a családom, amit értük tehetek, nem fáradság. Pihenő időmben az irodalom gyöngyszemei kötnek le, aztán a történelmi tárgyú művek, tévézés csak ritkán. Legfeljebb a távoli egzotikus tájak, ahová már nem juthatok el, foglalkoztatják a figyelmemet. Hétvégeken járom a vidéket, a folyton változó természet, az erdő varázsa mindig új élményt ad nekem. Feljárok az Előhegyre, úgy, mint az első tíz sályi évemben, amikor még csak ízlelgettem ezt a tájat, barátkoztam az itt élők szokásaival. Új munkahelyekre lenne szükség, ám ennek megteremtése nem elsősorban az önkormányzat feladata. Mi a megtelepedés feltételeit kívánjuk garantálni. Aztán sok az idős, gondozásra szoruló ember a faluban, olyanok, mint az édesanyám Tiszavasváriban, akihez hetente egyszer, a hétvégeken jutunk csak el. Gyakran, még a szabadidőmben is, ezek a gondok foglalkoztatnak.

– Mi hiányzik még az életéből?

– Amit célul tűztem ki, azt a magánéletemben meg is valósítottam. S persze az új feladatok, kihívások továbbra is érdekelnek, a legkisebb sikerek is ösztönző, jó hatással vannak rám. Minden fáradozásért kárpótol, ha elér hozzám egy-két köszönő szó. Szeretném megérni, hogy Sály a természetet kedvelő, pihenő emberek üdülőfaluja legyen. Aztán várom, hogy gyermekem révbeérése után nagyapa lehessek – fejezte be a beszélgetést Sály község jegyzője.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése