Sály

Büdszentmihály abban az évben kapta a Tiszavasvári nevet, amikor Fegyveres Balázs nyolcadik gyermekként meglátta a napvilágot egy szorgalmas, jó nevű gazdálkodó családban, ahol az apa diplomával elismert végzettségét háromszáz hold földjén, az ahhoz tartozó kiegészítő gazdaságban szerette volna tovább kamatoztatni. E nemesen tiszta és természetes szándéknak azonban nem adott esélyt a történelem.

Sok magyar családhoz hasonlóan egyetlen tollvonással minden vagyonuktól megszabadították őket, aztán előbb a családfőt, majd a gyereket váró anyát is megfosztották szabadságától koholt vádak alapján.

– 1953. augusztus 28-án születtem egy nádtetős tiszavasvári parasztházban, mert akkorra a miénkbe már másokat költöztettek. Szüleimmel és testvéreimmel a perifériára kényszerítettek nehéz sorsát éltük, olykor bizony beosztani sem volt mit – tárja elénk családja számkivetett helyzetét a falu jegyzője, aki elmondja, a keserves megélhetési viszonyok ellenére a nyolc Fegyveres gyerek közül felnőtt korára hat diplomát szerzett, a többiek pedig középfokú végzettséggel is jól boldogulnak, helytállnak az életben.

– A helyi vegyipari szakmunkásképzőben tanultam, hogy mielőbb dolgozhassak, kereshessek. Aztán a munka mellett kitűnő tanulóként Debrecenben technikusi végzettséget szereztem. Kézenfekvő volt, hogy a tiszavasvári Alkaloidában helyezkedek el. Tíz évig nem tudtam, nem is akartam elszakadni a vegyészettől, hiszen még az álmaim is oda kötöttek.

– Hogyan került a Bükkaljára, egy földrajzilag és gazdaságilag is más karakterű vidékre?

– Volt időm azóta gondolkodni e lépésen és határozottan állíthatom, hogy a sályi váltás jó döntés volt. Megkönnyítette ezt az is, hogy az Alkaloidában megismertem egy sályi kislányt, aki rövid idő alatt nagyon a szívemhez nőtt, akit aztán feleségül is vettem. Gyermekünk, a feleségem után ugyancsak Rita nevű lányunk gépészmérnök, mérnök tanárként dolgozik Németországban, és a Hannoveri Közgazdasági Egyetemre jár. Visszatérve Sályhoz, elmondhatom, hogy az alapoknál kezdtem, ezerkilencszázhetvennégyben lettem a községi tanács gazdasági előadója. Végigjártam a közalkalmazotti ranglétrát. Előbb az Államigazgatási Főiskola négy évét, majd a jogi kar hat évét tanultam végig napi közalkalmazotti munkám mellett. Vb-titkár lettem, majd a rendszerváltás után jegyzője ennek a falunak, amelyik nagyon fontos helyet tölt be az életemben. Ide köt a családom, a szakmai múltam és azok az eredmények, amelyeket közösen értünk el a község vezetésével. Örömmel nyugtázhatom, hogy itt jó csapatban focizhattam.

Sály igazi gyöngyszeme a bükkaljai tájnak, melyet még máig nem fedeztek fel valójában. Elég, ha megemlítem, hogy viszont egyre több a hozzánk tartozó Lator településrészen a holland „telepes”, sőt akad köztük, aki kisebb kempinget hozott létre itt nálunk. Bízom benne, hogy mielőbb itthon is felfedik Sály szépségeit, értékeit.

Dr. Fegyveres Balázs tisztában van vele, mindezt a munka, a tanulás mellett, sőt annak ellenére sem érhette volna el, ha nincs mögötte a nyugalmat, szeretetet árasztó családi légkör, melyet a felesége, aki pedagógus, teremtett és őrzött meg számukra. Napi tizennégy órát dolgozni, illetve tanulni és dolgozni csak a családi terhek csaknem teljes átvállalása mellett lehetett.

– Mire jut ma az idejéből, amikor nem a hivatalban dolgozik?

– Első a családom, amit értük tehetek, nem fáradság. Pihenő időmben az irodalom gyöngyszemei kötnek le, aztán a történelmi tárgyú művek, tévézés csak ritkán. Legfeljebb a távoli egzotikus tájak, ahová már nem juthatok el, foglalkoztatják a figyelmemet. Hétvégeken járom a vidéket, a folyton változó természet, az erdő varázsa mindig új élményt ad nekem. Feljárok az Előhegyre, úgy, mint az első tíz sályi évemben, amikor még csak ízlelgettem ezt a tájat, barátkoztam az itt élők szokásaival. Új munkahelyekre lenne szükség, ám ennek megteremtése nem elsősorban az önkormányzat feladata. Mi a megtelepedés feltételeit kívánjuk garantálni. Aztán sok az idős, gondozásra szoruló ember a faluban, olyanok, mint az édesanyám Tiszavasváriban, akihez hetente egyszer, a hétvégeken jutunk csak el. Gyakran, még a szabadidőmben is, ezek a gondok foglalkoztatnak.

– Mi hiányzik még az életéből?

– Amit célul tűztem ki, azt a magánéletemben meg is valósítottam. S persze az új feladatok, kihívások továbbra is érdekelnek, a legkisebb sikerek is ösztönző, jó hatással vannak rám. Minden fáradozásért kárpótol, ha elér hozzám egy-két köszönő szó. Szeretném megérni, hogy Sály a természetet kedvelő, pihenő emberek üdülőfaluja legyen. Aztán várom, hogy gyermekem révbeérése után nagyapa lehessek – fejezte be a beszélgetést Sály község jegyzője.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)