Mezőnyárád

A Magyar Kultúra Napján, 2002 januárjában a Néprajzi Múzeum jeles eseménynek szolgált helyszínéül. Pálinkás József oktatási miniszter díjakat adott át a kiemelkedő munkát végző pedagógusoknak.

A Németh László-díjat évente 15 pedagógus érdemli ki, jelesül azok, akik az alsó- és középfokú oktatásban és nevelésben kiemelkedő munkát végeztek – tevékenységükkel segítve a gyerekek harmonikus személyiségformálását. Kolyvek István igazgató úr ezért vehette át életpályája jutalmát.

Hámorban született, édesapja kántortanító volt, akit később Mátraderecskére, majd 1946-ban Mezőkövesdre vitt a sors. Az akkor 2. osztályos kisfiú emlékeiben a mai napig tisztán él a marhavagonos utazás és a költözködés napokig tartó embert próbáló tortúrája. Ahogyan azoknak a gyönyörű napoknak az emléke is, melyeket Hámorban a Bükk lábánál nagyszüleinél töltött. Édesapjának négy gyermeket kellett felnevelni a tanítófizetésből – az igyekvés és a sors akaratából mindannyian egzisztenciát szereztek és a mai napig örülhetnek egymásnak. Kolyvek István általános és középiskoláit már Mezőkövesden végezte. Az eredetileg orvosnak készülő fiatalember tervét sajnálatosan keresztezte az 50-es évek diszkriminatív intézkedése, mely szerint értelmiségi származású bizonyos életpályákról kizáratott, így édesapja nyomdokait követte. Sárospatakon képesítőzött, majd már munka mellett levelezősként végzett az egri főiskola biológia–földrajz szakán. Pályája 1959-ben indult Szomolyán, ezután Mezőkövesd következett. Kedves és egyedi élményként hatott rá az 50 éves találkozó, hiszen ő ott taníthatott, ahol tanult.

Házasságkötése után iskolát váltott és 15 évig együtt tanított feleségével Mezőkeresztesen, majd ugyancsak együtt folytatták Mezőnyarádon, ahol igazgatóként dolgozott nyugdíjba vonulásukig. Elődjének köszönhetően kiemelkedő sportéletet örökölt, mely meghatározta az iskola mentalitását is. A Szolnoky Jenőről elnevezett váltófutó versenynek olyan hagyománya van, hogy idén 26. alkalommal rendezték meg a térség iskolásai között.

1991-ben az új iskolaépület avatásával egyidejűleg felvették a falu szülöttjének, Szederkényi Anna írónőnek a nevét. A saját arculat kialakítása már igazgató úr érdeme, ahogyan az a sok újdonság is, amely az évek folyamán megvalósult az iskolában. Az orosz nyelv mellett pl. németet is oktattak, az orosz megszűnése után pedig az angolt választhatták, melyből a nyolcadikosok közül sokan alapvizsgát is tettek. A környéken elsőként került sor a számítástechnika oktatására – mára kitűnően felszerelt modern géppark áll a tanulók rendelkezésére. Igazgató úr jó szívvel emlékszik vissza a tantestület, a mindenkori vezetők, szülők és az egész falu befogadó készségére, mely jelentősen megkönnyítette beilleszkedését és a továbbiakban nevelőmunkáját. Két teleírt és rajzolt emlékkönyv tanúsítja mindazt, hogy a gyermekek hálája sem maradt el, hisz ez a jó tanár igazi fizetsége. A házaspár együtt tanított és együtt is vonult nyugdíjba. Házuk a község egyik kedves színfoltja. Ami a fehér kerítés mögött van, az felesége, Antónia érdeme. A barátságos, tágas lakás, a virágzó kert, béke és nyugalom szigete, ahová boldog örömmel várják három unokájukat nyaralni. Ezek a találkozások életük legszebb pillanatai közé tartoznak.

Édesapja álmát fia valósította meg, orvos lett, az Országos Traumatológiai Intézetben gyógyít, hobbiként a Doktor-Rock együttes oszlopos tagja. Leányuk jogászként dolgozik, de ha fellapozzuk az Ez a Divat oldalait, ott extra ruhák tervezőjeként Kolyvek Antóniát is jegyzik.

Azt hinnénk, ennyi tanításban eltöltött év elegendő indok a pihenésre, de igazgató úr másként gondolta. A „másként” neve Sály. Egy község elrejtve a hegyek között, egy iskola, melynek tanulói jelentős többségben cigány származásúak, nehezen kezelhetőek, hátrányos helyzetűek. Ismervén Kolyvek István kvalitásait és erőtartalékát, valamint felesége türelmét, a Térségi Közoktatás vezetője jobb helyre nem is fordulhatott volna segítségért. Egy esztendőn át formálták, segítették a gyerekeket, látogatták a családokat, segítő szándékkal fordulva azok felé, akikkel a sors mostohán bánt, és akiknek talán hatásukra fordult életük jobb irányba. Egy esztendőt vállaltak remélve, hogy helyük nem marad megüresedve, és talán ez a nevelőt próbáló időszak kellett még a házaspár sikerélményéhez, ahhoz, hogy mostantól már igazán mindenben gyerekeiknek, unokáiknak éljenek és természetesen egymásnak.

Igazgató úr a helyben megjelenő havi újságban rendszeresen publikál. Egy falu olvassa tartalmas, bölcs gondolatait, agitálását a helyes és jó mellett, intelmeit a helytelen miatt. Nem csak igazgatója, népszerű közéleti embere a falunak, hanem követendő példaként írásai alapján valóságos népnevelője is.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)