Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Máltai halászok, grúz festőművészek Marsaxlokkban
A kikötő csónakjai, és tükörképeik, mint egy sziklás völgyben színes virágokkal nyíló ékes rét
A szigetország helységnevein ugyanúgy álmélkodom, mint amikor Baszkföld falvain autóztam keresztül. Mindegyik elmenne nyelvtörőnek, és egyszerűen megjegyezhetetlenek. Itt van ez a Marsaxlokk… Még jó, hogy a busz hangosbemondója kétszer is elismétli, túl ne menjen rajta szegény turista: „marszaslok”. Csendes halásztelepülés hangulatos kikötőjét ígéri az útikönyv finom tengeri herkentyűkkel a vendéglőiben, és egy csak Máltán fellelhető színpompás bárkával, a luzzuval.
A patkó alakú öböl hullámtörők által jól védett medence. A belső íven sorakoznak a kiülős vendéglátóhelyek, a tenger felé eső karélyon pedig a hajók, a minden turistacsalogató prospektus címlapján visszaköszönő tarka csodákkal. Egy máltait talán megbántanék vele, ha a papagáj szót használnám hasonlatnak, de ott és akkor ki nem ejtettem a számon, pedig már a nyelvemen volt. Persze, amúgy se értenék.
Éppen kihajózni készült az egyik luzzu. Kamerámmal pontosan a mellette horgonyzót méregettem, szemmel láthatóan frissen volt festve. A pakolgató halász intett, tegyem hasznosabbá magam, és ugyan nyujtsam már be néki a kikötő betonján hagyott vizeskannát. Barátságos fickónak tűnt. Elmondta, hogy éjszakai halászatra indul, ki a nyílt tengerre. Ha már ilyen jól összejöttünk, megkérdeztem, nincs-e szüksége egy asszisztensre. Asszisztens – csodálkoztam el magamon, sem a segéd, sem az inas nem jutott eszembe angolul. Elmosolyodott. Túl fiatal hozzá, pillantott becsületben megőszült fejemre. Vicces vagy, szaladt ki a számon magyarul. Így ért véget egy alig elkezdődött rapid állásinterjú. Talán látta rajtam ez a marsaxlokki halász, hogy félig-meddig komolyan gondoltam a közös halászatot az ő luzzuján. Elhajózunk a messze naplementébe, este kivetjük a hálót, a gazdag zsákmánnyal hazatérünk, a frissen fogott halakat parázson megsütjük… A szobrász fantáziájában is hasonló vágy alkothatta ezt a kompozíciót. Na, majd egyszer, valamikor, talán…
A megüresedett „parkolóhelyen” a fotózásra már kinézett hajóm tatjánál kinyilt a horizont. A falu tekintélyes méretű temploma mellett van a buszmegálló, de innen élvezhető leginkább a tornyok és a kupola látványa. A Zalaya nevet viselő luzzué viszont a maga teljességében elém tárja azt a szín kaleidoszkópot, amelyet Marsaxlokk-ban kerestem. Ez a papagáj dolog, amit fentebb említettem, elhamarkodott és igazságtalan volt, gyakoroltam önkritikát, amikor alaposabban utánanéztem, mi vezeti a szín- és a mintaválasztásban a máltai halászt. Míg a csónak alsó felére jellemzően vörösesbarnát vagy gesztenyebarna színt festettek a vízvonal jelzésére, addig a csónak tulajdonosát a „mustaċċ” színe alapján lehetett azonosítani. A „mustaċċ” szó nem esik messze az angol „moustache”-tól, azaz a „bajusztól”, a máltaiak nyelve pedig az az egykori gyarmattartó nyelvétől. Autentikus személytől, egy vallettai konfliskocsistól tudom, hogy nagyobb részt arab, kisebb részt olasz és angol a bennszülött máltaiak anyanyelve. Ideírnám a nevét is a szimpatikus fiatalembernek, de nem bírtam megjegyezni. Ellentétben a lováéval, „aki” Red Rock… Visszatérve a Marsaxlokk vízi járműveihez, a piros csík azt jelenti, hogy a Szent Pál öbölből érkezett. Nincs két egyformán festett hajó, és se vége se hossza a színek, minták értelmezésének. Tagadhatatlan viszont, hogy a kikötő luzzujai, és rengő tükörképeik együtt olyan látványt nyújtanak a falu házainak egyen-okker színű ölelésében, mint egy sziklás völgyben nyíló színes virágokkal ékes rét. (A papagájt pedig egyszer és mindenkorra felejtsük el!)
Nem messze a Zalaya bárkától Leonardo da Vincivel hozott össze a szerencse. El sem tudom képzelni, mi indította a hajó gazdáját, hogy a világkultúra kiemelkedő személyisége után keresztelje el a luzzuját, lehet, csak én vagyok tájékozatlan, és nem ismerem életének a tengerhez kötődő momentumait. Végül is hálás téma a színes kikötői élet. Robert Bagdavadze a megmondhatója, hogy tényleg így van. A grúz művész táblaképe – laikus szemmel nézve – már közel járt ahhoz az állapothoz, amikor késznek nevezhető. Először azt gondoltam, az ilyen helyeken tucatszám feltűnő, és a turistáknak alkotó festő, de aztán elárulta, hogy a Colourful Malta in artworks by Georgian Artists, azaz a Színes Málta gruz művészek munkáin projekt résztvevője. Kicsit arrébb ott volt a csoport valamennyi tagja. Aznap igen sok vásznon kelt életre Marsaxlokk kikötőjének idilli délutánja. Látva az érdeklődésemet, odajött hozzánk egy ifjú hölgy, bemutatkozott: Baia Dotchviri vagyok, a projekt vezetője. Kollégájával együtt megnézte az addig készült képeimet, majd meginvitált a másnap megnyíló kiállításukra Sliema városába. Sliema a Valletta melletti öböl másik oldalán van, éppen csak pár perc komppal, sajnos mégis szegényebb lettem egy élménnyel. Kárpótolt viszont a találkozás egy kaukázusi ország művészeivel.
A grúz művészek csapata a közeli vendéglő teraszán üldögélve feledkezett bele projekt dolgaiba, ügyet sem vetve sem rám, sem az arra járókra. Én pedig fejük fölött, a zöld ernyők árnyékában találtam meg a megfelelő szöget hogy búcsúzóul egy panorámaképet lőjek a marsaxlokki halászkikötőről.
Hasonló
Hogyan öltek elődeink?
Varázsvessző a fűz a madeir...
Királylepkék és császári sa...
Aranyvitorlás a gyarmati id...
Régen minden szebb és jobb ...
A milánói dóm égbe szúró to...
E fiúból püspök lesz Sevill...
Ágyban, pálmák közt... Pass...
Az Aranytorony kincsei Sevi...
Szamárháton a százméteres t...
Sevilla ízei, színei és ill...
A Szent Péter bazilika kupo...
Virágvasárnap Vatikánban a ...
Hegyet hágék, lőtőt lépék, ...
Egy kis nyelvészkedés a Piñ...
Síkpályás hegymászás feltör...
Madeira mesélő kék csempéi,...
Sárga tengeralattjáró és vö...
A Mont Blanc csúcsán nem da...
Hogyan öltek elődeink?
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése