A Mont Blanc csúcsán nem dalol a pacsirta

Másféle madarak röpködnek a hósapka fölött

A lehető legkényelmesebb testhelyzetben, minden porcikáját úgy elhelyezve, hogy legkevésbé saját maga lehessen akadálya a panoráma befogadásának. Napfényben fürdő combjain, és az azon nyugvó kézfején kivül magából a nőből semmit sem látunk, de bizonyosak lehetünk benne elvarázsolta a fenséges táj. Hosszú másodpercek telnek el, teljesen mozdulatlan. Tekintetét Európa tetejére, a Mont Blanc csúcsára szegezi. Ellenőrzöm a kamera képernyőjét, sikerült a kép. A kompozíció kicsiben nagyon emlékeztet valamire. Felnézek. A lábamnál színes kis virágocskák, zöldellő gyep, távolabb a kopár sziklaormok, a havas csúcs. Dezsavű, motyogom a francia szót, ha már Franciaországban vagyok. Hol láttam valami ehhez hasonló idillt? Tanácstalanul fordulok meg, és visszaindulok a sziklasivataghoz. Tán csodállak, ámde nem szeretlek, kiáltana fel Petőfink a Flaine nevű síparadicsom 2500 méterre felkígyózó drótkötél kabinjából kipillantva. Ő a sokkal alacsonyabb hegyeinkre is idegenkedve gondolt. Nekem egy másik sora kolompolt a fejemben amikor kiszálltam: “börtönéből szabadult lelkem”… Azonnal ajánlatos megállítani a figyelem csapongását, ha nem akar az ember estére csinos gipszcsizmát a lábára. Ameddig a szem ellát, repedezett mészkősziklák között vezet a jelzett ösvény A Francia Alpok Svájc és Olaszország közötti beszögellésében terül el a Le Désert de Platé, egy hatalmas és nagyon kiterjedt fennsík, ahol a geológia, az állat- és növényvilág kivételes. Ez a lenyűgöző geológiai érdekesség Felső-Szavojában, Flaine-ből a Mont-Blanc felé néz. Az ilyen mészkősivatag egész Európában egyedülálló, de azt hiszem abban is rekorder, hogy ennyi földre szegezett tekintetű túrázó lépkedjen, szigorúan libasorban. A  geológiai ösvény igazi játszótér, kihasználva a gazdag és látványos természet adta lehetőségeket. Azoknak a túrázóknak, akik odamerészkednek, az a benyomásuk, mintha egy megkövesedett gleccseren vagy akár a Holdon sétálnának! Télen a sok világszínvonalú sípályák egyike a hely, és nyilván nem kell a sziklarésekkel foglalkozni. A felvonó végállomásától minden évszakban ugyanaz a rövid séta vezet egy nagyszerű magashegyi vendéglőhöz. Itt lehet testileg és lelkileg felkészülni egy olyan színvonalú sítúrára, amiért az egész földkerekségről útra kelnek a sport rajongói. A közeli Genf repülőteréről helikopterrel fél óra, de autóval sincs messze Flaine. Ehhez persze ugyanilyen vakítóan szép idő kell, mint amiben nekem van szerencsém fényképezgetni. Magának a vendéglőnek a fő attrakciója a hatalmas terasz. Az üdülőhelyek vendégcsábító fotóin a sítalpas, bikinis lányok innen mosolyognak, és eszünkbe nem jutna, hogy libabőrösek volnának, hiába borít hó mindent. Most sincs meleg, de a magas UV faktorú naptejekkel nem szabad spórolni. A mai nap szemmel láthatóan a családi programoké. Még a kutya sem maradt otthon, ezt már volt alkalmam tapasztalni a felvonó kabinjában is. Mentségére legyen mondva, és a természetesen gazdájáéra is, nagyon ápolt és fegyelmezett eb volt. Szóval van itt pár éves leányka az apa nyakában, jaj csak el ne essenek, és kiskamasz, nagykamasz. A felnőttekből sem hiányzik az energia és a jókedv, a kicsikben pedig fékezhetetlen a felfedezés vágya. Egy kis kiabálós vita, ki nézzen bele a távcsőbe, de aztán a mama igazságot tesz. Én nem kerülök sorra, mert annyi a látnivaló, így hát felcsavarom a teleobjektívem. Mi mást nézne mindenki, mint a Mont Blanc csúcsát. De én még előtte a kalapos hölgyre irányítom a lencsét, akit az előbbi sétámon láttam és a róla készült képpel kezdtem most ezt az írást. Hihetetlen, de még mindig ott van. Innen nézve más perspektívában látom, nem kísért annyira az a bizonyos láttam már valahol érzés. Visszalépkedek a kamera mai képein megnézem mégegyszer. Igen, onnan közelről nézve kellene valaminek beugrani a memóriámban, de semmi. Node vegyük szemügyre a Mont Blancot közelebbről. Egyszeriben helyükre kerülnek a dolgok. Először is a itt a magyarázat a gyerekek ujjongására, és arra, hogy miért nem lehet őket hat lóval sem elvontatni a távcsőtől. Látják azt, amit most már én is: paplanernyősök rajzanak a 4800 méteres csúcs fölött. Hihetetlen teljesítmény. A Mont Blanc alatt a 3842 méter magas Aiguille du Midi csúcsra is felvitt egyszer a drótkötélen a kabin, ott  szárnyas repülő embereket láttam.

Itt és most viszont képzeletem már nem a hegyen völgyön jár, ismét csak Petőfi után szabadon, hanem lenn az Alföld tengersík vidékén. Pacsirtaszót hall a fülem, és egy képet lebbent elém az emlékezetem. A madárdal nem a havas csúcsokról száll felém, hanem Szinyei Merse Pál képéről. Nézzék csak szépemlékű festőnk Nemzeti Galériában őrzött alkotását, és gördítsenek vissza a nyitóképre, és ismét ide a Pacsirtához!

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2023. 08. 25.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése