Izabella és Attila

Nem akartam hinni az orromnak: a jó bort termő Provence-ban Izabella szőlő illatát éreztem

Balról a mi jó Izabella-lugasunk, jobbról pedig költőnk képmása

CAGNES SUR MER  A hegynek fel ballagtam fújtatva, mert a város látképét uraló Grimaldi kastély tornyából egyszerre látni Nizzát és Cannest, a szűk sikátorok szőtte óvárost, és a Riviéra modern nemzetközi repterét. Megálltam, mert most már tényleg bizonyos voltam benne, hogy itt valahol Izabella szőlő, vagy egészen pontosan „szagos Izabella” illatozik.  Montée du Chateau – olvastam le az utcanévtáblát a muskátlis ablakok alatt. Maga a „Chateau” még jócskán feljebb volt, viszont megtaláltam a lugast. Rajta pedig ugyanolyan szőlőt, mint otthon. Bocsáttassék meg nekem, de leszakítottam egy fürtöt. A ház eladó, senki nem járt arra. Miközben kóstolgattam, egy kőtábla betűit silabizáltam: „le poete hongrois”. Megállt a számban a szőlőszem, de hiszen ez a mi József Attilánk.  Erőteljes vonásokat vésett neki az alkotó.

Kilátás a toronyból

Az élményt követően utánanéztem a neten, és bizonyos Udvardi József tanulmányából merítve osztom meg most olvasóimmal az információt: 1927 nyarát töltötte itt a költő. A versekből és a levelekből azt szűri le a szerző, hogy valójában a parti halászfaluban lakott két hónapon át, de ez mit sem von le az emléktábla értékéből. Másnap elmentem a halászfaluhoz. A Cagnes folyó torkolatához. Hiába Halászfalu a hely neve, ott már Dél-Franciaország legnépszerűbb lóversenypályája található. A folyóparton ismét felballagtam a Grimaldiak sasfészkéhez. Nyilván költőnk is megtette párszor ezt az utat. Azt írja a tanulmány szerzője, hogy Párizzsal ellentétben itt jól érezte magát, bár a tengert nem szerette. Így ír róla:

“Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.”

Azt írta az otthoniaknak verses levelében: „a tenger tompa moraja a keserű emberszívet még egyedül-valóbbá teszi”. Miközben pedig az újabb fürtöt szemelgettem, a költővel szomorkodva ugyanennek a költeménynek egy másik sorára gondoltam: „én meg egy jó levest szeretnék végre enni.”

Szerző: 2018. 03. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése