Izabella és Attila

Nem akartam hinni az orromnak: a jó bort termő Provence-ban Izabella szőlő illatát éreztem

Balról a mi jó Izabella-lugasunk, jobbról pedig költőnk képmása

CAGNES SUR MER  A hegynek fel ballagtam fújtatva, mert a város látképét uraló Grimaldi kastély tornyából egyszerre látni Nizzát és Cannest, a szűk sikátorok szőtte óvárost, és a Riviéra modern nemzetközi repterét. Megálltam, mert most már tényleg bizonyos voltam benne, hogy itt valahol Izabella szőlő, vagy egészen pontosan „szagos Izabella” illatozik.  Montée du Chateau – olvastam le az utcanévtáblát a muskátlis ablakok alatt. Maga a „Chateau” még jócskán feljebb volt, viszont megtaláltam a lugast. Rajta pedig ugyanolyan szőlőt, mint otthon. Bocsáttassék meg nekem, de leszakítottam egy fürtöt. A ház eladó, senki nem járt arra. Miközben kóstolgattam, egy kőtábla betűit silabizáltam: „le poete hongrois”. Megállt a számban a szőlőszem, de hiszen ez a mi József Attilánk.  Erőteljes vonásokat vésett neki az alkotó.

Kilátás a toronyból

Az élményt követően utánanéztem a neten, és bizonyos Udvardi József tanulmányából merítve osztom meg most olvasóimmal az információt: 1927 nyarát töltötte itt a költő. A versekből és a levelekből azt szűri le a szerző, hogy valójában a parti halászfaluban lakott két hónapon át, de ez mit sem von le az emléktábla értékéből. Másnap elmentem a halászfaluhoz. A Cagnes folyó torkolatához. Hiába Halászfalu a hely neve, ott már Dél-Franciaország legnépszerűbb lóversenypályája található. A folyóparton ismét felballagtam a Grimaldiak sasfészkéhez. Nyilván költőnk is megtette párszor ezt az utat. Azt írja a tanulmány szerzője, hogy Párizzsal ellentétben itt jól érezte magát, bár a tengert nem szerette. Így ír róla:

„Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.”

Azt írta az otthoniaknak verses levelében: „a tenger tompa moraja a keserű emberszívet még egyedül-valóbbá teszi”. Miközben pedig az újabb fürtöt szemelgettem, a költővel szomorkodva ugyanennek a költeménynek egy másik sorára gondoltam: „én meg egy jó levest szeretnék végre enni.”

Szerző: 2018. 03. 14.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése