Ősz Zoltán alkotása Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése
Izabella és Attila
Nem akartam hinni az orromnak: a jó bort termő Provence-ban Izabella szőlő illatát éreztem

Balról a mi jó Izabella-lugasunk, jobbról pedig költőnk képmása
CAGNES SUR MER A hegynek fel ballagtam fújtatva, mert a város látképét uraló Grimaldi kastély tornyából egyszerre látni Nizzát és Cannest, a szűk sikátorok szőtte óvárost, és a Riviéra modern nemzetközi repterét. Megálltam, mert most már tényleg bizonyos voltam benne, hogy itt valahol Izabella szőlő, vagy egészen pontosan „szagos Izabella” illatozik. Montée du Chateau – olvastam le az utcanévtáblát a muskátlis ablakok alatt. Maga a „Chateau” még jócskán feljebb volt, viszont megtaláltam a lugast. Rajta pedig ugyanolyan szőlőt, mint otthon. Bocsáttassék meg nekem, de leszakítottam egy fürtöt. A ház eladó, senki nem járt arra. Miközben kóstolgattam, egy kőtábla betűit silabizáltam: „le poete hongrois”. Megállt a számban a szőlőszem, de hiszen ez a mi József Attilánk. Erőteljes vonásokat vésett neki az alkotó.

Kilátás a toronyból
Az élményt követően utánanéztem a neten, és bizonyos Udvardi József tanulmányából merítve osztom meg most olvasóimmal az információt: 1927 nyarát töltötte itt a költő. A versekből és a levelekből azt szűri le a szerző, hogy valójában a parti halászfaluban lakott két hónapon át, de ez mit sem von le az emléktábla értékéből. Másnap elmentem a halászfaluhoz. A Cagnes folyó torkolatához. Hiába Halászfalu a hely neve, ott már Dél-Franciaország legnépszerűbb lóversenypályája található. A folyóparton ismét felballagtam a Grimaldiak sasfészkéhez. Nyilván költőnk is megtette párszor ezt az utat. Azt írja a tanulmány szerzője, hogy Párizzsal ellentétben itt jól érezte magát, bár a tengert nem szerette. Így ír róla:
„Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.”
Azt írta az otthoniaknak verses levelében: „a tenger tompa moraja a keserű emberszívet még egyedül-valóbbá teszi”. Miközben pedig az újabb fürtöt szemelgettem, a költővel szomorkodva ugyanennek a költeménynek egy másik sorára gondoltam: „én meg egy jó levest szeretnék végre enni.”
Hasonló
A Mont Blanc csúcsán nem da...
Meglátja az élet fényét a h...
Ikarosz két keréken
Sára, a cigányok védőszentj...
Barkácsbarmok a roncstelepr...
Párizsban szép a nyár
L'Angélus – a szántóvető im...
Halászháló a kápolna falán...
Hagymakupolák és pálmaágak
Kiskadétok libasorban
Színpompás illatok
Ülő nő szék nélkül
Óvakodj a csalánzóktól
Halak a fagyon, sellők a na...
Kinyílik a tér, megáll az i...
Hónuk alatt fütyül a szél
Kőleányok, márványálmok
Golyós emberek Saint Tropez...
A franciák Grand Canyonja a...
Zarándokok a szent forrásná...
Téli alkony
Buckavidék Fülöpszállás
Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta vidéken, ahol mindig változik a terep, ahol a cipő, és zokni kérgessé válnak az éles homoktól, nem egy sétatér. Magasan a bucka tetején kapaszkodnak... Tartalom megtekintése
Charles Bukowski
Biszák László alkotása Ne szépítsünk, nem kívánja meg tőlünk senki sem, ha valami, valaki nyers, nem bűn!!! Legyen egyenes, őszinte, és férfias! Saját maga is kegyetlen őszinteséggel írta meg saját ... Tartalom megtekintése
Sceptrum
Tüttő József alkotása A fordítás szerint: Ősi hatalmi jelvény, ami alá tartozik az ítélkezés, igazságosság a jogszolgáltatás!! Jogar!! Életünket mindig beszorítani látszik rendszabályok közé, mivel bőven akadnak, akik ... Tartalom megtekintése
Santa Maria della Salute
Huszár Boglárka alkotása Mit kívánunk egy festménytől? Mi keltette fel a figyelmünket? Ki festette? Ki Ő? ….és még lehetne tovább is faggatnunk magunkat, de nem... Tartalom megtekintése
Büszke lázadók
Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése
Amikor még megénekeltük Romániát
„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A több szakaszból... Tartalom megtekintése
Az ínyencek piaca Tiranában
Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég
Szent István Bazilika, Budapest
Huszár Boglárka alkotása Kis túlzással: világjáró Boglárkám mindig boldogan fogadja be egy egy idegen ország szépségeit, áradozik a helyszínen, és a hazamentett látnivalók fotón rögzített emlékek, még nagyobb ... Tartalom megtekintése