Golyós emberek Saint Tropez főterén

00320026.jpgKi gondolná, hogy a Francia Riviéra gyöngyszeme, a híres világüdülőhely Saint Tropez központja, egy szép, platánoktól árnyas park, nélkülöz bármilyen szilárd burkolatot? A talaj poros, de pucér mivoltának nagyon fontos oka van.

00320023.jpgKéső délután, amikor a város összes többi része egyetlen nagy forgalmi dugó, a Place des Lices parkban komoly, meglett franciák, fiatalok és öregek, férfiak és nők gyűlnek össze, hogy a nemzeti sportjuknak, a golyódobálásnak hódoljanak. A pétanque nevű játékról van szó, amelyet – férfiasan megvallom – még hallomásból sem ismertem saint tropez-i látogatásomig. Miután lebetűztettem az egyik bámészkodóval a kifejezés leírásának módját, itthon néztem utána miről is volna szó.  Pieds tanqués, azaz mozdulatlan lábakkal – állt a szófejtésben. Visszatérve a poros piactérre, ott tényleg nem mozdult senki. A játékosok, a drukkerek, vagy kibicek, mind-mind, mint egy megállított filmkockán az alakok, olyan meredten néztek. A néma platánok csak erősítették a látvány tabló jellegét. A következő játékos sokáig méregette a távolságot, kezében meg-meglengette az acélgolyót, aztán odament az egyik nézőhöz: állna egy kissé hátrább, mert árnyékolja a célt. Aggodalmas képpel visszalépegetett, majd dobott. Látványos érzelemnyilvánítást vártam volna, de meghökkentő módon, éppen csak suttogva adták egymás tudomására véleményüket az egyik lábról a másikra álldigálók.

A dobóember sóhajtott. Én is, mert nem értettem mi történt. A mérkőzés nagyon drámai szakaszához érkezhetett, de nem láttam arcot, akitől információhoz juthattam volna a feszültség okát illetően. Majdnem lábujjhegyen settenkedtem el a parkszéli sörözőig, ahol a következő meglepetés várt. A porban össze-vissza dűlő asztaloknál és székeken dermedt arcok figyelték a legközelebbi parti állását. Merthogy a platánok alatt legalább tucatnyi helyen ment a dobálás.

Lelohadt habú sörök, tágra nyitott szemek, szoborrá merevedett csapos. Én a futballhuligánokat Saint Tropez-ba küldeném, és pétanque partit nézetnék velük. El tudom képzelni, amint egy ilyen ember itt felordít… Ez a sok nyugodt francia miként taposná bele a főtér porába.

 

Írta:
Ésik Sándor
Written by
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése